Dr. Vargha Dezső
Puchert Jánosra emlékezem
Vannak jó ismerősök, barátok az ember életében, akikkel ugyan nincs napi kapcsolatunk, de érezzük az állandó szellemi érintkezést vélük, ha nincsenek is a közelünkben, de érezzük jelenlétüket, és amikor találkozunk, újra örülünk egymásnak. Ez a kapcsolat szakadt meg barátom, a komlói Puchert János eltávozásával.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 6. rész
Az 1866-os év első jelentős eseménye május 5-én történt a férfikar történetében, amikor a kor nemzetközi hírű hegedűművésze, Reményi Ede koncertezett városunkban, és ők is közreműködtek a hangversenyen. (Erről a hangversenyről tudósított az egyik legnevesebb bécsi szaklapban, a Wanderer-ben az ekkor 14 (!) éves jánosi Engel József.)
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 5. rész
A Pécsi Dalárda 1864-ben, az országos rendezvény után sort kerített az elnökválasztásra és tisztújításra, egy akkori hírességet, Angyal Pált választották meg elnöknek. A tagok zenei képzésének elősegítésére javadalmazással együtt járó korrepetítori állást rendszeresítettek, amely tisztséget szintén Wachauer Károly karmester nyerte el. Ezzel egyidőben panaszt is benyújtott a vezetőségnek, amelyben a hanyag próbalátogatásra, a fegyelmezetlenségre mutatott rá, és ezeket a kifogásokat el is fogadta a választmány.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 4. rész
Ennek az évnek messze a legkiemelkedőbb eseménye az a dalosünnep volt, amelyre az ország minden részéből jöttek dalosok és látogatók. „…Pécs indul el bátran a még járatlan úton, Pécs mutatja meg a formát, amely szerint az ilyen ünnepséget rendezni kell, bátor föllépésével bátorságot önt a többi dalos-egyesületekbe, melyek az ígyen kimondott első szó után nagyhamar megtalálják a többi kimondandó szót is…”- így lelkendezett Haksch Lajos nagysikerű könyvében, amelyet 1902-ben, a dalos egyesület 40. évfordulóján adtak ki a Pécsi Dalárda történetéről.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 3. rész
A dalárda újjáalakulásának második évében szintén tisztújítást tartottak, de a főbb tisztségviselőket megerősítették. Az elnök továbbra is Bánffay Simon, a vezető karmester Wachauer Károly maradt. Az évnyitó közgyűlésnek nem is ez volt a maradandó értéke, hanem a jelmondat-választás. A címünkben közölt változatot fogadták el, szerzője Schulcz József ácsmester, műkedvelő költő volt.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 2. rész
Az osztrák önkényuralom enyhülését 1849 után az elsők között a dalos egyesületek érezték meg. A pécsiek 1861-ben érezték úgy, hogy újból meg lehet szervezni az 1847-ben már elhalt Pécsi Dalárdát, és heten összegyűltek Wachauer Károlynak, a székesegyház tenoristájának, későbbi karnagyának írásos meghívására.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862–1949)
Liszt Ferenc pécsi hangversenyei és az első alakulás – „Az újabb kor mindég növekvő figyelem, és méltánylattal viseltetvén a művészetek eránt, ezek közül a zene, és ének, mint a lélekre legkellemesben ható eszközöknek nyújtá, és méltán, az elsőséget.
Hetedhéthatáros szerzői összejövetel az Iparos Kisvendéglőben
Mint köztudott, nyolc hetente csütörtök délutánonként összeülünk a társaság kedves Iparos Vendéglőjében. Mindig az jön el, aki éppen ráér, de az biztos: mindig jó a hangulat, sokat beszélgetünk, és kedves házigazdáink jóvoltából garantáltan jól érezzük magunkat. Nem történt ez másként a legutóbbi találkozásunk idején, július 5-én sem, amint azt a melléket fotó-együttes bizonyítja.
Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 12. rész
Nem volt elég, hogy milliók haltak meg a német támadás idején, majd a különböző frontokon, Sztálin és köre a világháború alatt gátlástalanul folytatta tovább a népirtást. Képesek voltak az amerikaiak „hátában”, Mexikóban baloldali zavargásokat szítani, az „örök ellenség”, Trockij jégcsákányos meggyilkolását megszervezni. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége pedig 1941. augusztus 28-án rendeletet hozott a Volgai Német Köztársaság, Szaratov, Sztálingrád és környéke németjeinek kollektív deportálásáról Kazahsztánba, Szibériába a tömeggyilkos Ivan Szerov tábornok vezetésével.
Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 11. rész
Az ortodox egyház és más vallásfelekezet üldözésének első, szörnyű korszaka Lenin és bandatársai rémuralma idején zajlott le. Lenin 1922. március 19-i, a PB-hez írott levelében jelentette ki: „…itt a pillanat, tapossuk el a legkeményebben és legkönyörtelenebbül a feketeszázas papságot, de olyan brutálisan, hogy évtizedekig megemlegesse. Így képzelem haditervünk kivitelezését: csak Kalinyin elvtárs fog nyilvánosan intézkedni. Trockij elvtárs sosem jelenhet meg a sajtóban vagy nyilvánosan…”
Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 10. rész
Amikor Lavrentyij Berija ezen a téren is teljhatalmat kapott, az 1939. április 10-i, az SZKP Központi Vezetőségéhez intézett följegyzésében „ésszerűsítette” az oda hurcoltak addig nagyon ésszerűtlen, szervezetlen munkáját. A szintén tömeggyilkos Nyikolaj Jezsov – aki elődje volt – a „börtönben üldögélő ember”-hez mérte a GULAG táborok fejadagjait, a napi 1400 kalóriát. Ez a végzetes bűn vezetett oda, hogy 1939. március 1-jén például 250 ezer volt az őáltaluk is munkaképtelennek nyilvánított rabok száma, az előző évben pedig az ide hurcoltak 8%-a halt meg.
Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 9. rész
1929: 1 178 000 ítélet született rendőrségi ügyekben, 56 000 főt ítéltek el a GPU „felügyeletével” – útjuk a munkatáborokba vezetett.
1930: Év közben 140 000 elítélt dolgozott a GPU felügyelte munkatáborokban, de mivel csak a balti–fehér-tengeri csatorna építése 250 000 főt kívánt, a börtönökbe vetett foglyok tízezreiből kikerült az „utánpótlás”. A GPU 208 000 embert ítéltetett el.
Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 8. rész
A válasz 1933. május 6-i keltezéssel meg is érkezett, és a következőt tartalmazta: „…Köszönetet mondtam leveleiért, amelyek föltárják gépezetünk egy kis hibáját, és rámutatnak, hogy néhány pártfunkcionáriusunk, csupa jó szándékból, mert le akarja fegyverezni ellenségeinket, barátaink ellen fordul, és akár határozottan szadistává válhat.
Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 7. rész
Solohov levele Sztálinnak: Arról írt, hogy szerinte Vesenszkij észak-kaukázusi körzet gabonabeszolgáltatási tervét nem a Sztálinék által „kulákszabotázs”-nak minősített vád, hanem a helyi rossz pártirányítás miatt nem teljesítette. Még a szovjet-rendszer által „burokban tartott” író is fölemelte a szavát a helyszínen tapasztalt embertelenségek ellen…
Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 6. rész
Sztálinék a maguk módján „törvénykeztek”, hogy elősegítsék az elrettentést: augusztus 7-én törvényt fogadtak el, amely 10 év tábor-fogságot vagy halálbüntetést (!) rótt ki mindenkire, aki „meglopja vagy eltékozolja a szocialista tulajdont”. Ez a nép ajkán „kalász törvény”-ként szerepelt.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások