Dr. Vargha Dezső
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 15.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 23. rész
Kezdjük ezt a részt a dalosverseny fontos szereplőinek, a szakmai zsűri tagjainak fölsorolásával. Id. Ábrányi (Eördögh) Kornél zeneszerző, zeneíró, az országos szervezet titkára (1822-1903), Bartay Ede zeneszerző, zenepedagógus (1825-1901), Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás karnagy, zeneszerző (1812-1885), Hubay (Huber) Jenő hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus, az MTA tb. tagja
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 22. rész
Állandó „hivatkozási alapunk”, Haksch Lajos (1862-1939): „A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902)” című alapművében számtalanszor használt érzékletes képeket dicső férfikórusunk helyzetének leírására. Egy ilyen ”gyöngyszemmel” találkozunk a sok dicsőséget hozó osztrák, német, svájci diadalút után is.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 14.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 21. rész
Most, hogy bevégződött a Pécsi Dalárda külföldi útjának ismertetése a krónikás Cziglányi Béla leírását követvén, Haksch Lajos nagy forrásértékű könyve nyomán – „A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902)” –, érdemes összeszedni azokat az ottani újságokban megjelent méltatásokat, amelyek ezt az utat kísérték.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 13.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 12.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 11.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszako
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 20. rész
Salzburgból Münchenbe mentek, ahol egy napig ismerkedtek a város nevezetességeivel. Itt találkoztak honfitársaikkal, az idők folyamán neves képzőművészekké váló Baditz Ottóval (1849-1936), Peske Gézával (1859-1934), Szárits Kálmánnal, és Zala Györggyel (1858-1937), a közülük is kiemelkedő szobrászművésszel.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 10.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 19. rész
A nagy múltú városba 1883. július 31.-én este 7 órakor érkezett meg „kulturális küldöttségünk”, és a salzburgi férfi dalosok ünnepélyes fogadást rendeztek számukra. Vezetőik Spengler császári tanácsos és a pécsiekkel addig szoros kapcsolatot tartó Carl Petter városi tanácsos voltak.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 9.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Pálmay Ilka – Kinsky grófné –, a „Földiekkel Játszó Égi Tünemény” diadalútja Pécsett 1902 január végén – 6. rész
A mostani részt kivételesen nem a városunkba látogató ünnepelt dívánkkal, hanem az előző részben általa is dicsért Szoyer Ilona (Ilonka, 1880-1956) akkori tehetséges fiatal opera énekesnővel kezdjük. Ismét a Pécsi Napló az irányadó, ahol az 1902. január 26.-i számában, „Szoyer Ilonka pernyertes” című írásában olvashattak róla a pécsiek egy pozitív hírt.
Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 18. rész
Amikor 1883. július 27-ét mutatott a naptár, délután négy órakor érkeztek meg dalosaink a stájer Aussee-ba (mai nevén Bad Aussee). Itt csupa örömteli eseményt éltek át. Először is kezdődött azzal, hogy itt csupa kedves embert ismertek meg. Azután pedig Ferdinand Kutalek néptanító, az díszes zászlóval fölvonuló Ausseer Liedertafel kórus képviselője olyan beszédet „vágott ki”, amely nagyon bíztató volt a jövőre nézve.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 17. rész
Most pedig térjünk rá arra a diadalútra, amelynek során – minden túlzás nélkül – éppen azon a német nyelvterületen arattak megérdemelt sikereket, amelyből „vétettek”, ahonnan sokak személyesen vagy az ő őseik származtak. Térjünk rá tehát ennek a körútnak állomásonkénti ismertetésére – a küldöttségük vezetője, Cziglányi Béla leírása nyomán.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások