Hetedhéthatár | Dr. Vargha Dezső
Szerzői archívum

Dr. Vargha Dezső

Dr. Vargha Dezső írásai: 50

A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 3. rész

A dalárda újjáalakulásának második évében szintén tisztújítást tartottak, de a főbb tisztségviselőket megerősítették. Az elnök továbbra is Bánffay Simon, a vezető karmester Wachauer Károly maradt. Az évnyitó közgyűlésnek nem is ez volt a maradandó értéke, hanem a jelmondat-választás. A címünkben közölt változatot fogadták el, szerzője Schulcz József ácsmester, műkedvelő költő volt.

A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 2. rész

Az osztrák önkényuralom enyhülését 1849 után az elsők között a dalos egyesületek érezték meg. A pécsiek 1861-ben érezték úgy, hogy újból meg lehet szervezni az 1847-ben már elhalt Pécsi Dalárdát, és heten összegyűltek Wachauer Károlynak, a székesegyház tenoristájának, későbbi karnagyának írásos meghívására.

A Pécsi Dalárda története (1847, 1862–1949)

Liszt Ferenc pécsi hangversenyei és az első alakulás – „Az újabb kor mindég növekvő figyelem, és méltánylattal viseltetvén a művészetek eránt, ezek közül a zene, és ének, mint a lélekre legkellemesben ható eszközöknek nyújtá, és méltán, az elsőséget.

Hetedhéthatáros szerzői összejövetel az Iparos Kisvendéglőben

Mint köztudott, nyolc hetente csütörtök délutánonként összeülünk a társaság kedves Iparos Vendéglőjében. Mindig az jön el, aki éppen ráér, de az biztos: mindig jó a hangulat, sokat beszélgetünk, és kedves házigazdáink jóvoltából garantáltan jól érezzük magunkat. Nem történt ez másként a legutóbbi találkozásunk idején, július 5-én sem, amint azt a melléket fotó-együttes bizonyítja.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 12. rész

Nem volt elég, hogy milliók haltak meg a német támadás idején, majd a különböző frontokon, Sztálin és köre a világháború alatt gátlástalanul folytatta tovább a népirtást. Képesek voltak az amerikaiak „hátában”, Mexikóban baloldali zavargásokat szítani, az „örök ellenség”, Trockij jégcsákányos meggyilkolását megszervezni. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége pedig 1941. augusztus 28-án rendeletet hozott a Volgai Német Köztársaság, Szaratov, Sztálingrád és környéke németjeinek kollektív deportálásáról Kazahsztánba, Szibériába a tömeggyilkos Ivan Szerov tábornok vezetésével.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 11. rész

Az ortodox egyház és más vallásfelekezet üldözésének első, szörnyű korszaka Lenin és bandatársai rémuralma idején zajlott le. Lenin 1922. március 19-i, a PB-hez írott levelében jelentette ki: „…itt a pillanat, tapossuk el a legkeményebben és legkönyörtelenebbül a feketeszázas papságot, de olyan brutálisan, hogy évtizedekig megemlegesse. Így képzelem haditervünk kivitelezését: csak Kalinyin elvtárs fog nyilvánosan intézkedni. Trockij elvtárs sosem jelenhet meg a sajtóban vagy nyilvánosan…”

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 10. rész

Amikor Lavrentyij Berija ezen a téren is teljhatalmat kapott, az 1939. április 10-i, az SZKP Központi Vezetőségéhez intézett följegyzésében „ésszerűsítette” az oda hurcoltak addig nagyon ésszerűtlen, szervezetlen munkáját. A szintén tömeggyilkos Nyikolaj Jezsov – aki elődje volt – a „börtönben üldögélő ember”-hez mérte a GULAG táborok fejadagjait, a napi 1400 kalóriát. Ez a végzetes bűn vezetett oda, hogy 1939. március 1-jén például 250 ezer volt az őáltaluk is munkaképtelennek nyilvánított rabok száma, az előző évben pedig az ide hurcoltak 8%-a halt meg.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 9. rész

1929: 1 178 000 ítélet született rendőrségi ügyekben, 56 000 főt ítéltek el a GPU „felügyeletével” – útjuk a munkatáborokba vezetett.
1930: Év közben 140 000 elítélt dolgozott a GPU felügyelte munkatáborokban, de mivel csak a balti–fehér-tengeri csatorna építése 250 000 főt kívánt, a börtönökbe vetett foglyok tízezreiből kikerült az „utánpótlás”. A GPU 208 000 embert ítéltetett el.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 8. rész

A válasz 1933. május 6-i keltezéssel meg is érkezett, és a következőt tartalmazta: „…Köszönetet mondtam leveleiért, amelyek föltárják gépezetünk egy kis hibáját, és rámutatnak, hogy néhány pártfunkcionáriusunk, csupa jó szándékból, mert le akarja fegyverezni ellenségeinket, barátaink ellen fordul, és akár határozottan szadistává válhat.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 7. rész

Solohov levele Sztálinnak: Arról írt, hogy szerinte Vesenszkij észak-kaukázusi körzet gabonabeszolgáltatási tervét nem a Sztálinék által „kulákszabotázs”-nak minősített vád, hanem a helyi rossz pártirányítás miatt nem teljesítette. Még a szovjet-rendszer által „burokban tartott” író is fölemelte a szavát a helyszínen tapasztalt embertelenségek ellen…

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 6. rész

Sztálinék a maguk módján „törvénykeztek”, hogy elősegítsék az elrettentést: augusztus 7-én törvényt fogadtak el, amely 10 év tábor-fogságot vagy halálbüntetést (!) rótt ki mindenkire, aki „meglopja vagy eltékozolja a szocialista tulajdont”. Ez a nép ajkán „kalász törvény”-ként szerepelt.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 5. rész

A sztálini hatalom megerősödésével megindult az újabb támadás a parasztság ellen, amely legnagyobb erővel az ország legjobb földterületeivel rendelkező Kubán, a Don-vidék, illetve Kazahsztán népessége ellen irányult. Kevésbé ismert tény – amelyet a legújabb kor szakirodalma tárt föl –, hogy a könyörtelen kolhozosítás, és az azt követő erőszakos betelepítés mennyi áldozattal járt ezen a területen.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 4. rész

A munkatáborokba hurcoltak első nagyobb csoportjának legnagyobb részét a „kuláktalanítás” első hulláma adta a sztálini rémuralom idején, 1930 elején. Az első, Szolovki-szigeteken kiépített büntetőtelepet újabbak és újabbak követték. Először a Fehér-tenger partján foglaltak el nagyobb területeket Karéliától Arhangelszk városáig.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 3. rész

Különösen sok szenvedést okoztak a bolsevikok a mezőgazdaságnak, a falvak népének, ami azért is borzasztó, mivel épp ők példálóztak arról, hogy a cári rendszer milyen elnyomásban tartotta a muzsikokat évszázadokon át. A párt központi bizottsága 1929. novemberi teljes ülésén a következőket állapította meg Vjacseszlav Molotov: „Föl sem vetődik a terv keretében a kollektivizálás ütemének kérdése…

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 2. rész

A Lenin vezette bolsevik bűnszövetkezet már a történelmi eseménynek hazudott, Trockij által „kivitelezett” 1917. októberi puccs után átvette a cári erőszakszervezetet, és soha nem látott „tökélyre” fejlesztette. Hazugság tehát az az 1960-as évektől terjesztett ferdítés, hogy Leninnek semmi köze nem volt a bolsevik tömeggyilkosságokhoz, azok csak Sztálin idejében kezdődtek.



Archívum

Hirdetés