Dr. Vargha Dezső
Pécsi Nemzeti Színházunk forrásai (1895-1949) – 4.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
Pécsi Nemzeti Színházunk forrásai (1895-1949) – 3.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
Pécsi Nemzeti Színházunk forrásai (1895-1949) – 2.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 10. rész
Amint azt az előző részben olvasták, az 1872. évi nagyváradi országos dalosversenyre a központi meghívás megérkezett, és azt minden, magára valamit is adó dalos egyesületnek – különösen a sikeres pécsinek – el kellett fogadnia. Természetesen a választmány egyhangúan megszavazta ezt, és egyben kijelölte az induló dalosokat, Wachauer Károly (1829-1890) l. karmester vezetésével. akiket ezúttal elkísért Bánffay Simon (1819-1902) elnök is.
Pécsi Nemzeti Színházunk forrásai (1895-1949) – 1.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 9. rész
Az 1871-es évben az alapszabály szerint négy hangversenyt rendeztek, az adventi időszakban vasárnaponként pedig ismét négy kamarahangversenyt. Ez utóbbiaknál bérletet is hirdettek. Ezt követően szilveszterkor a szokásos tréfás óév-búcsúztató összejövetelre került sor a Hattyú-teremben, telt ház előtt.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 8. rész
Pécsi ember ilyen nagy diadal után – ha már előtte is hajlamos rá – „kienged”, egyre kevésbé vonzza a dalos élet ügye. Így történt a mi híres dalárdánk tagjainak túlnyomó többségével is, ezért kellett – akár csak a debreceni diadal előtt – Radenich János elnök kemény keze, aki ismét a „tettek mezejére lépett”.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 7. rész
Az 1867-es kiegyezés I. Ferenc József budai magyar királlyá történt megkoronázása alkalmából „országos örömünnep” lett, ez alkalomból a mi Pécsi Dalárdánk – mint oly sokan a hazában – nagy hangversenyt rendezett a Czindery-kert átalakított addigi cirkusz-termében.
Epizódok a Pécsi Nemzeti Színház történetéből 2. – Két Szabó Samu – mindkettő pécsi színész volt – azonos szerepkörrel
Ez a név nagyon ritka a „civil életben” is – hát még a színpadon. Az pedig, hogy egy színházban, ilyen ritka névvel, két művész is színpadra léphetett, azt csak az „égiek” rendezhették el. És ha még hozzávesszük azt a tényt, hogy mindketten a vidámság és a zene „Thália papjai” voltak!…
Epizódok a Pécsi Nemzeti Színház történetéből 1. – Bakos Lászlóról, aki elsőként lett a színház örökös tagja
Pécsre kisgyermek koromban, 1953-ban költöztünk a somogyi Csurgóról és egy tipikus bérházban laktunk a Rákóczi út végén, majdnem szemben a Légszeszgyár utcával. Mivel életünk nagy részét az udvaron töltöttük, gyermekzsivajjal telt meg ez a jellegzetes, négyzet alakú pécsi udvarunk délutánonként, tavasztól őszig.
Puchert Jánosra emlékezem
Vannak jó ismerősök, barátok az ember életében, akikkel ugyan nincs napi kapcsolatunk, de érezzük az állandó szellemi érintkezést vélük, ha nincsenek is a közelünkben, de érezzük jelenlétüket, és amikor találkozunk, újra örülünk egymásnak. Ez a kapcsolat szakadt meg barátom, a komlói Puchert János eltávozásával.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 6. rész
Az 1866-os év első jelentős eseménye május 5-én történt a férfikar történetében, amikor a kor nemzetközi hírű hegedűművésze, Reményi Ede koncertezett városunkban, és ők is közreműködtek a hangversenyen. (Erről a hangversenyről tudósított az egyik legnevesebb bécsi szaklapban, a Wanderer-ben az ekkor 14 (!) éves jánosi Engel József.)
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 5. rész
A Pécsi Dalárda 1864-ben, az országos rendezvény után sort kerített az elnökválasztásra és tisztújításra, egy akkori hírességet, Angyal Pált választották meg elnöknek. A tagok zenei képzésének elősegítésére javadalmazással együtt járó korrepetítori állást rendszeresítettek, amely tisztséget szintén Wachauer Károly karmester nyerte el. Ezzel egyidőben panaszt is benyújtott a vezetőségnek, amelyben a hanyag próbalátogatásra, a fegyelmezetlenségre mutatott rá, és ezeket a kifogásokat el is fogadta a választmány.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 4. rész
Ennek az évnek messze a legkiemelkedőbb eseménye az a dalosünnep volt, amelyre az ország minden részéből jöttek dalosok és látogatók. „…Pécs indul el bátran a még járatlan úton, Pécs mutatja meg a formát, amely szerint az ilyen ünnepséget rendezni kell, bátor föllépésével bátorságot önt a többi dalos-egyesületekbe, melyek az ígyen kimondott első szó után nagyhamar megtalálják a többi kimondandó szót is…”- így lelkendezett Haksch Lajos nagysikerű könyvében, amelyet 1902-ben, a dalos egyesület 40. évfordulóján adtak ki a Pécsi Dalárda történetéről.
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 3. rész
A dalárda újjáalakulásának második évében szintén tisztújítást tartottak, de a főbb tisztségviselőket megerősítették. Az elnök továbbra is Bánffay Simon, a vezető karmester Wachauer Károly maradt. Az évnyitó közgyűlésnek nem is ez volt a maradandó értéke, hanem a jelmondat-választás. A címünkben közölt változatot fogadták el, szerzője Schulcz József ácsmester, műkedvelő költő volt.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások