Dr. Vargha Dezső | Hetedhéthatár - Part 2
Szerzői archívum

Dr. Vargha Dezső

Dr. Vargha Dezső írásai: 54

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 5. rész

A sztálini hatalom megerősödésével megindult az újabb támadás a parasztság ellen, amely legnagyobb erővel az ország legjobb földterületeivel rendelkező Kubán, a Don-vidék, illetve Kazahsztán népessége ellen irányult. Kevésbé ismert tény – amelyet a legújabb kor szakirodalma tárt föl –, hogy a könyörtelen kolhozosítás, és az azt követő erőszakos betelepítés mennyi áldozattal járt ezen a területen.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 4. rész

A munkatáborokba hurcoltak első nagyobb csoportjának legnagyobb részét a „kuláktalanítás” első hulláma adta a sztálini rémuralom idején, 1930 elején. Az első, Szolovki-szigeteken kiépített büntetőtelepet újabbak és újabbak követték. Először a Fehér-tenger partján foglaltak el nagyobb területeket Karéliától Arhangelszk városáig.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 3. rész

Különösen sok szenvedést okoztak a bolsevikok a mezőgazdaságnak, a falvak népének, ami azért is borzasztó, mivel épp ők példálóztak arról, hogy a cári rendszer milyen elnyomásban tartotta a muzsikokat évszázadokon át. A párt központi bizottsága 1929. novemberi teljes ülésén a következőket állapította meg Vjacseszlav Molotov: „Föl sem vetődik a terv keretében a kollektivizálás ütemének kérdése…

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 2. rész

A Lenin vezette bolsevik bűnszövetkezet már a történelmi eseménynek hazudott, Trockij által „kivitelezett” 1917. októberi puccs után átvette a cári erőszakszervezetet, és soha nem látott „tökélyre” fejlesztette. Hazugság tehát az az 1960-as évektől terjesztett ferdítés, hogy Leninnek semmi köze nem volt a bolsevik tömeggyilkosságokhoz, azok csak Sztálin idejében kezdődtek.

Szolzsenyicin halála ürügyén – Fejezetek a Gulag történetéből – 1. rész

XI. Pius az 1931-ben megjelentetett Quadragesimo anno kezdetű enciklikájában írta le: „A kommunizmus két célt tűzött ki maga elé tanításában és cselekedeteiben, és nem titkon, kerülő úton munkálkodik elérésük érdekében, hanem nyíltan, a legnagyobb nyilvánosság előtt, és minden módon, a legerőszakosabb eszközökkel is: a könyörtelen osztályharcot és a magántulajdon teljes eltörlését.

„Fehérek közt egy európai…” Dr. Nikolits Mihály pécsi, baranyai főispán

Vannak korok, amelyek nehéz terheket rónak az egyes emberre is. Hazánk történelmében ilyenek voltak a második világégés előtti, alat Nikolits Mihályti és utáni évek. Ha ilyen időkben egy érdemes férfiú van felelős beosztásban, sokat tehet embert Nikolits Mihály

ár Nikolits Mihálysaiért. Ilyen volt Baranya vármegye és Pécs város méltatlanul elhallgatott és elhallgattatott főispánja, dr. Nikolits Mihály.

Az 1915-ös örmény népirtás

Az ezernyi bajjal küzdő, folyamatosan gyöngülő Oszmán Birodalomban már a 19. század végén is történtek erőszakos cselekmények a keresztény örmény népcsoport rovására. Abdul Hamid szultán önkényuralma idején, a pániszlám mozgalom támogatása mellett az új-oszmán mozgalom és a keresztények üldözése történt meg – immár a nyugati hatalmak hallgatólagos támogatásával.

„Hol vannak a katonák?” Ruzsits Endre visszaemlékezése: A Dontól a Kárpátokig – 3.

„A nagy város mellett kicsi falu. Közel van a városhoz, tehát viselte a háború minden borzalmát. Még nem város, de már nem falu. Ide települtünk a nagy vándorlás után. Kijelölték a nekünk jutott szállást. Öten jutottunk oda. Barátságtalan kutya után, barátságtalan, lármás háziasszony fogadott a házban. Kimutatta, nem szívesen lát bennünket.

„Hol vannak a katonák?” Ruzsits Endre visszaemlékezése: A Dontól a Kárpátokig – 2.

„…A ponyvával borított autó mennyországnak tűnik előttük. Egy a sok közül felkapaszkodik néha, és lógva viteti magát egy darabon. Akinek nem sikerül, gúnyos és becsmérlő kiáltásokat küld felénk. A nyíláson át gyakran arcomba vág a hólepel éles sarka. Néha elpihen. A ritka pelyhekben hulló hó és az alkony homályán keresztül, az emberláncon túl feltárul előttem a végtelen hómező.

„Hol vannak a katonák?” Ruzsits Endre visszaemlékezése: A Dontól a Kárpátokig – 1.

Több visszaemlékezést közöltek a doni katasztrófáról az 1945 utáni újságokban. Itt már – az átélt borzalmakon túl – az akkori kor és a hadvezetés maró kritikája is benne volt. A helyi szociáldemokrata párti napilap, a Dunántúli Népszava 1946. december 25-i, karácsonyi számában közölte „Kétezer kilométer tűzben, vérben, fagyban a Dontól a Kárpátokig” címmel, „Amiről Jány Gusztáv hallgatott” alcímmel Ruzsits Endre visszaemlékezéseit.

1956 vége: gyilkosságok a balatonkenesei Honvéd Üdülőben

„Gazdanaplómból” címmel, „Dokumentumok és emlékek” alcímmel jelent meg a közelmúltban V. Sónyi G. András könyve a pécsi GeniaNet kiadó gondozásában, amely életútját dolgozza föl. Ennek egyik nagyon szomorú epizódjaként idézi föl azt a szakirodalomban még nem ismert szörnyűséget, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, november végén-december elején történt az óvatlan szemektől elzárt Honvéd Üdülőtelepen.

„Hol vannak a katonák?…” Bojárszky Attila: „A magyar páncélosok a Donnál” – VI.

„…A KV-1-es hamarosan kilőtte Kárpáthy százados T-38-asát is, ő azonban szerencsére éppen a kocsin kívül tartózkodott. A T-38-asok 37 mm-es lövegének hatástalansága a szovjetek előtt sem volt titok: megtörtént az is, hogy több szovjet harckocsi személyzete, miután meglátta a közeledő magyar T-38-asokat, a nyitott toronyból gúnyosan integetett a magyar páncélosok felé.

„Hol vannak a katonák?…” Bojárszky Attila: „A magyar páncélosok a Donnál” – V.

„… Szeptember 10-én folytatódtak a küzdelmek a községben (Sztorozsevojéban). A 30/3. század PZ-IV-esei két T-34-est és egy KV-1-est kilőve a község keleti végébe űzték vissza a szovjet harckocsikat. (A három közül két páncélost Roszik János szakaszvezető semmisített meg.) A község közepén húzódó horhost (vízmosást) elérvén a támadásunk ideiglenesen leállt.

„Hol vannak a katonák?…” Bojárszky Attila: „A magyar páncélosok a Donnál” – IV.

„… Augusztus 11-e ismét kemény harcokat hozott. A Korotojaknál maradt 30/II. sz. harckocsi-zászlóaljat riadóztatták kora hajnalban, egy mély szovjet betörést kellett felszámolniuk. A magyar páncélosok döbbenetes élménnyel lettek gazdagabbak, amikor megütköztek a kritikus helyzetet okozó szovjet lövészzászlóaljjal.

„Hol vannak a katonák?…” Bojárszky Attila: „A magyar páncélosok a Donnál” – III.

„…Ellenséges páncélosok ezen a napon még nem mutatkoztak a hídfő körzetében – kivéve egy könnyű páncélost, melyet a magyar csapatok zsákmányul ejtettek -, csak a Don túlsó partjáról tüzelve támogatta a szovjet gyalogság harcát 10-12 T-34-es.



Archívum

Hirdetés