Hajnalig az utcákat rótta félelmében. Éhezett és fázott. Nem volt párnája, takarója, egy zug, ahová behúzódhatott volna. Napok óta élelmet, vizet sem látott, mosdatlan kezével már kéregetni sem mert. Estére az erőszakosabbak elfoglalták a melegebb, védettebb bokrok alját. Hajnalig még lobogott benne az élni vágyás, hátha történik valami „csoda”. Hajnalban már nem bírta tovább, már a szíve is megdermedt a metsző szélben. Lerogyott egy bokor tövében és soha többé nem akart felébredni.