Hat éve ismerem a Hetedhéthatár közérdekű magazint. Tárt karral fogadott. Évekig nem találkozhattam velük személyesen, elfoglaltak kötelezettségeim, messze van, anyagi lehetőségeim is korlátozottak. Pécsen háromszor jártam eddig. Egyszer egy keresztény istentiszteleten vettem részt.
1932. december 18. – 2022. szeptember 8.
Kamarás Klára barátunk és szerzőtársunk búcsúztatása szeptember 16-án, pénteken, 14 órától lesz a letenyei Szent Imre herceg utcai temetőben. Klárika – Kamarás Klára Pécsett született, 1932-ben.
Szakadt a hó. Folyékony hóláncot spricceltünk a kocsi kerekére, így próbáltunk haladni. Tudtuk, elég nehéz út áll előttünk, de Klárika a Hetedhéthatár égisze alatt kiadott első kötetének a bemutatóján ott szerettünk volna lenni. Addig még sosem jártunk Letenyén. Igazi, hamisítatlan téli táj fogadott, amire mindenki csak azt szokta mondani „olyan, mint az én gyermekkoromban”. Talán mindenki emlékében ott rejtőzik egy idilli téli táj?
Biciklis bankrablók címmel jelent meg Kő-Szabó Imre barátunk és szerzőtársunk legújabb e-könyve. A könyvhöz kedvcsinálóként a szerző bevezetőjét idézzük. Minden ember élete során utat választ, melyen szeretne haladni, végig menni rajta. Persze vannak, akik több utat is bejárnak, de nem biztos, hogy ők a nyerők. A választás ténye nem áll meg, mert mindenkinek kell választania.
A kilencvenes évek végét írtuk. Az Iparos Kisvendéglőben, törzshelyünkön gyülekeztünk. Nyáron kint az árnyas fák alatt. A fiatalok a korukhoz illő türelmetlenséggel, az idősebbek az élettapasztalatukból adódó megfontoltsággal „dobták fel” az éppen aktuális, számukra fontos (vagy annak tűnő) témát. Aztán mindenki hozzászólt. Néha Ő is.
Tóth Karcsi mindig is kortalannak számított, pedig amikor elindult a Hetedhéthatár 25 évvel ezelőtt, már túl volt a hetvenen. Barátunk és szerzőtársunk a talpig úriember fogalmának megtestesítője, kedvessége, tapintata, szerénysége feledhetetlen. 95 év és 5 hónap adatott meg neki a földi létben.
Barátunk és szerzőtársunk, Tám László nemzetközi hírű fotóművészünk, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület javaslatára 2022. július 15-én, az 1986-ban alakult Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) országos konferenciáján megkapta az országos szövetség legmagasabb városvédő díját, a Podmaniczky-díjat.
Annyi szép emberei pillanat jelenik meg az emlékezet mozivásznán, a nehéz, de mégis gyönyörű gyermek- és ifjúkorból. Az imént R. Jucival beszélgettünk chaten drága osztálytársammal. Megjelent Dombóvár: alma materem és a szomszédságában a híres templom, melynek lépcsőjén érdekes, mindig eszembe jutott számtalan „szebbnél szebb gondolat”.
Kedves Miklós! Érdekes, izgalmas, és legfőképpen misztikus a lélek fogalma, léte, szerepe az ember életében, ez vitathatatlan. Ki is fog rajtunk a megfejtése, megismerése évezredek óta, bármit is írtak eddig róla. Bár volt alkalmam e témában sokat kutakodni.
Amikor, csekély számú, elsősorban társadalomkritikai és a hit kérdését boncolgató témákat érintő verseimmel kimerészkedtem a nyilvánosság elé, botorkáltam az ismeretlenben, és keresni kezdtem a kapaszkodókat a „helyet”, a személyeket, akik írásaikkal, valamiért mélyebben megérintenek, mint más, akikben egy kicsit magamra ismerek.
Volt úgy, hogy „Misibácsiztam”, máskor meg „Lacibácsiztam”, épp ahogy jólesett. Ő mindenikre válaszolt, és sosem haragudott emiatt meg. A rövid nekrológból döbbentem rá, hogy lassan már egy évtizede közöttünk élt, alkotott. És így igaz, anekdotázott. És mesélt. Gyermek és ifjúkoráról, a Bakonyról, szüleiről, csínytevéseiről. Aztán az „átkosban” való ügyeskedésekről, a túlélésről. És tette mindezt egy kis mosollyal a szája szegletében.
Szomorú hírt kaptunk ma: barátunk és szerzőtársunk dr. Hernádi László Mihály életének 78. évében elhunyt.
Amikor ezt az e-könyvet kezdtem összerakni, a címadó riport – (Halál négy keréken) – egyből aktuálissá vált. Azon a héten hat olyan baleset volt az országban, ahol az autósok a vasúti átjárókat semmisnek tekintették. Meg is lett az eredménye, hat összeroncsolódott, semmivé vált autó és a felelőtlenségből eredően, több halott.
Erdélyi, Nagyváradon élő magyar költőnő, ez is mesébe illő történet, megírtam őt és halálával bekövetkezett veszteséget, ott van kedves halottjaim között már örökre. Viszonyunkat a Várad című folyóiratban megjelent írásom híven tükrözi. Jaj, Annamari!
2022. május 29-én tartják Szarvas István barátunk és szerzőtársunk Kérdeztem – válaszoltak VI. címmel megjelent interjúkötetének bemutatóját Szabadkán.