Szépirodalom - próza Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – próza

Írások a rovatban: 2608

Kavalkád

Jó, tudom, ha most egyszerre olvasok és zenét is hallgatok közben, az olyan lesz, mint amikor bekapcsolom a zenét és kimegyek a konyhába húslevest főzni, egyszerre kettőt nem lehet, csípi a szemem a vöröshagyma, ragad a kezemre a fokhagyma héja.

Test és Lélek

A terápia utáni második nap félve indult a fürdőszobába, hogy lemossa az arcára száradt vért, amely a gézlap alól csordogált ki. A színek gazdag palettáját látta visszatükröződni a homályban, pont úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló az utolsó menetben.

Via Giorgio de Chirico

5. Mintha kiszálltam volna a megszokott világból… Szögletes, merev színfoltok és kontrasztjaik lepték el a tájat, és egy térre vezettek. Fakó, koszos, okkersárga-változatok, és ugyancsak fakó sötétbarnás, földszerű, geometrikus pacák, sokszor kaotikus rendetlenségben  pásztázták át azt a világot.

A szélharang

Amikor megérkeznek, első dolguk, hogy a szélharangot kiakasztják a nagy diófa legalsó ágára. A halkan csilingelő hangszer egész nyáron innen szemléli a kertet és lakóit. A nagy diófa már öreg, árnyéka több mint diója, a mókus mégis ezt a fát szereti.

Igaz mese nőkről, férfiakról, az életről

Soha nem értettem a férfiakat, az ő világuk teljességgel ismeretlen felségterület volt a számomra! – sóhajtotta Róza, és tovább mesélte barátnőjének, Zsuzsinak a régi történetet. Arra próbált rájönni, akkor már hetek óta, hogy miért maradt végül egyedül.

Vasárnapi csendélet 

Nagypapa már elszunyókált. A pokróca – a ló majd csak jövőre kapja meg – a konyha döngölt földjére csúszott. A kandúr álmában dorombolt rajta. A keresztgerendáról a házi egér bámészkodott lefelé, aki két éve, hogy idehozta a ritkaságszámba menő albínó menyasszonyát.

Via Giorgio de Chirico

4. Egy kis séta az ember alatti világban – Mostanában egyre többször álmodtam rémes dolgokról, emberekről, thriller-szerű képek villództak át fáradt agyamon. Azt mondják, hogy ezekre a dolgokra legjobb a séta… Hosszú szép nagy séták valahol a szabadban…

Holtomiglan-holtodiglan

Ők voltak az eszményi házaspár a rokonok és ismerősök szemében. Mindenkor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hangján szóltak egymáshoz maguk között is, sohase vitatkoztak, nem is élcelődtek egymással. Ha valamiben nem értettek egyet, mindkettejük készségesen engedett.

Királylányos mese

Történetünk abban az időben játszódott, amikor hármas szövetség élt az Öreg Királyok, az Ifjú Lovagok és a Rettenthetetlen Sárkányok között. A szerződést hét pecsét és egy különleges, megtörhetetlen bűbáj védte.

Sok kis malac

Már este volt, amikor Regős Péter hazaért a napi fuvarból. A helyi téesznél dolgozott, mint sofőr, de a gazdaság kölcsön adta a tejipar itteni cégéhez. Reggelente ő gyűjtötte be a tejet a környező gazdaságokból. Ezen a gépkocsin, mint sofőrök, ketten voltak.

Kellemes pihenést!

A szuperszonikus tengeralattjáró nesztelenül hasította az óceán vizét. Utasai gyönyörködve merültek a víz alatti táj szépségeibe, megbámulták a bíborszínű tengeri rózsákat, az ablakokon bekukkantó halakat, aztán nyugovóra tértek. Éjfél körül úszóhártyás, szigorú tekintetű vámőrök özönlöttek a hajóra.

Via Giorgio de Chirico

Közöny és undor… Ez lehetett etikájuk, szeretet helyett ezt sugározhatták, mint a csernobili reaktor-maradványok. Nem ismerték a bűnt, mert bűn volt minden percük. És itt, a vég végén, gép-maradványokká lettek. Az önmagukat lelküktől, tudatlanságukban tudattalanul megfosztottak végső sorsára leltem volna itt rá?

A delfinek várják az őszt

Mielőtt autóba szálltak, Donát fölnézett az égre, aztán felsóhajtott: – Látod, a gesztenye mind barna már, a juhar levele is vöröslik! Viola persze látta mindezt, de egy tucat barnult gesztenyelevélért se késleltette volna az utazást. Elhelyezkedtek a kocsiban, Viola bekapcsolta a légfrissítőt.

Róza gyásza

Elment az utolsó lovagok egyike. Róza utolsó szerelme, akit akár utolsó utáninak is tekinthetne, bár tapasztalatból tudja, hogy még az utolsó utáni után is előfordulhat vele, hogy váratlanul beleszeret valakibe. De már nagyon vigyáz, hogy ez ne forduljon elő vele.

Mindig csak pozitívan!

„Aki képességeiben bízik, nyer. Aki nem képes napi módon legyőzni a félelmet, még nem tanulta meg az élet első leckéjét.” (kínai mondás) Z. Gábor az érettségi után a villanyszerelő szakmát tanulta meg. Apját követte ebben a szakmában, hiszen már gyerekkorában az „öreg” vitte magával a helyszíni szerelésekhez.



Archívum

Hirdetés