Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1853

csak egy újabb reggel

kalandra hívó napsugarak cirógatják
a szilveszter utáni kómától álmos város arcát
mintha a tavasz csodálkozna rá a tájra
pedig tél van

végre

festett felhőid alatt állok
így nem látom magam
szürkül
járókelők

Évelő

Gondtalanított a Nyár
Lombtalanított az Ősz
Lomtalanított a Tél

Röghöz kötve

A röghöz kötöttnek
ne meséld el, milyen
a horizonton túli világ,
amelyet ő soha nem lát!

Haikuk

Szertartás

A szenvedélyről
mesél a fényes paszpoll
időnk szegélyén

A tölgyfa üzenete

Zöld csemeték közt magam állok
vén tanú-fának.
Hova folyt az idő,
mondd, hova lettek a társak?

Szilveszter napján

Az eget már bejárta
néhány kóbor petárda.
Így hangol a szilveszter,
kedved hozzá illeszted.

hét haiku

egyik sem lennék
se kard se kalapács
inkább egy szikra

tökéletes – átirat –

huzatos buszmegállóban várakozom
bámulok egy rigót
feketesége tétován belemoccan a megfáradt őszbe

Szobrok

Azt hittük,
elmúlt már
a szobrok
kora.
Tévedtünk.

Télen – vénen

 Hogy határt szabjak
Szenilis vágyaimnak
Kifeküdtem a hóra
Gondoltam – megéri egy próba

Szilveszteri imaféle

Eljön az óra, a perc, a pillanat,
amott a remény, a rossz meg itt marad.
Feledve mint tavalyt, már int az idén
fényes szerencse – csillagok egyikén.

Téli rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Érkezésed

Vártalak a vasútállomáson,
kitárt karokkal siettem feléd,
és érkezésed lelkemre hintett
pilleszárnyakon mennyei zenét.

Nálatok már

Gondolatban beszélgetek
a kedvesemmel, egyre kérdezem:
vajon nálatok már hó van,
az első idei hó,ami, mire
leesett, és mindent belepett



Archívum

Hirdetés