Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1781

Mindig űr marad (Halottak Napján)

Az angyal után mindig űr marad,
s mint fekete lyuk, befelé ragyog.
Sok magábazuhant dirib-darab,
értelmét vesztett lesz és a vagyok.

Idill

 Ha süt a nap
Fújhat a szél
De ha fúj a szél
Felhő – Ha lehet – Ne legyen

Üres ég

Nélküle üresek az esték,
lomhán kúszik arcomba a sötét.
Nem vidámságot, meghittséget hoz,
úgy érzem folyton, valaki átkoz.

Halottak napjára

Szívemben jeltelen sírok,
mindegyiken kereszt,
olykor-olykor átsebzik
meg-megremegő szívemet.

Mérföldkövek

Apám, vajon tudtad-e, ha eljön
a nagy harcod, mikor majd megverekszel
te és a halál, hogy meddig,
meddig tarthat ez a nagy csata

Festem az eget

Rajzoltam egy házat rég,
a kertjében hinta áll.
Lassan csoszog ott az idő
s délutánként szunyókál.

Nap-buborék

Mikor a nap buboréka
egy felé szálló sirálytól
szétpattant a tenger fölött,
a hullámok játszadozva
haltak el a homok között.

A madarak nem félnek

Reggel a teraszon állva, Nap felé
fordulva hálát mondtam, hogy élek,
körülölelt a napfény és a csodás
madárének. Csend volt köröttem

Nyárvégi…

Megfogyatkoztak a hajnalt ébresztő,
hangoskodó, boldog madarak
ha elvétve egy-egy idetéved,
gyengéden nézem csapzott,
hűségre esküt tett szárnyukat.

A félelem bolondjai

Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík-reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.

Emlékek őszi esőben

A második kávé után
lassacskán kitisztul a reggel.
Látom az ablakon át,
hogy fürdik fényes esőben a járda.

Nyikoláj Nyekraszov (1821–1878): Démonomhoz

Hol vagy te vén kínzóm,
Álmatlan éjszakáim démona?
Nem találom magam tanárom
Fecsegő társaságom körében.

ábránd

ugyan
ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp
sóhaját

kilégzés

lassú
lista
lop
les
belégzés

Valami nem stimmel

 Látleletet vettem magamról
Tükörbe néztem – Elborzadtam
Szellemképem elkapta fejét



Archívum

Hirdetés