Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2050

Anna Ferriero verse – Hajnal Éva fordításában

Talán… költészet
Ha egyszerűen 
vízekről írok,
vagy suttogássá szaggatott alkonyról,
ha régvolt csókokról szól a költemény

bagatell

Csak az ember beszél,
Tudatlan más teremtmény.

Szikla

Esős kert sziklája,
Holdfény a múzsája
Fekszik csendben,
Búsan, bölcsen,

Biciklisvers

Van, ki kocsival kel, fekszik
nem nem gyalog a keresztig
kocsikulcshoz nött kisujja
s gőgtől a zsebét kitúrja.

Körbe-körbe

Csak körbe-körbe,
mintha söpörne,
de csak zilálja útját a szél.
Csak körbe-körbe,

Short cut

Halott csirkenyak
Lélegeztető gépen
Mögötte lábatlan kutyafej
Töketlenkedik éppen

Derék keddiek

mi, a kedden születettek
harmadnapos bátorságával
-a szombathoz képest
amikor szüneteltünk-
tele vagyunk jókedvvel
humorral, kacagással

Apai örökség

Mióta magunkra hagytál bennünket,
azóta fájsz… És egyre jobban…
Emléked mindig élesebb…
Kihűlt szíved is újradobban…

Emberek

Adva van egy ember, aki
megköveteli magának a
tiszteletet, bár nem
érdemli meg,

Csendélet

Távolság mélyed a kékbe.
Fázik a madárijesztő.
A fény a semmibe tér le –
mint remény, az örök vesztő.

Wisława Szymborska: Távolság

Olyanok voltak mint két idegen.
Gesztusok és szavak nélkül mentek
az úton,
a boltba,
az autójukhoz.

Zsuzsanna – Álom

Azt álmodtam, hogy kilépett egy ajtón,
és látványától megdermedt szívem.
Zsuzsanna volt, ő nézett rám merően.

Földön futó idők

jaj, hogy szégyellem, hogy kivándoroltam!
elcsángáltam-é, vagy csak kifutottam
vittem a cókmókot, szinte a hátamon
annyi se volt, mi nyomta volna vállam
jaj, elmenekültem, jaj, mit tettem én!

egy apeva

nézd
lármás
madarak
fecsegésén

Ének

Posthumus Élet
Úgy hívják Lélek
Nincs benne Semmi



Archívum

Hirdetés