Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1993

Megismerés

Egy éven át
naponta beszélgetsz
valakivel, közel
engeded magadhoz,
megszereted, napjaid
része lesz

Anyám napja

Anyák napja – anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?

egy halk áramkör mentén – versek a huszonegyedik századból

együtt haladunk
időtlen idők óta
s e közös múltunk
ami eltávolít most

Húrelmélet

mindenek előtt
a pendülés utáni hang
ahogy egyre szebbé halkul

Kezdet és vég

Nehéz felismerés, hogy a gyerekkorom
hazugságokra épült.
Nem is gondolnék rá, nem érdekelne,
vagy csak bólintanék, hogy így volt,

Ergo sum

 Sokáig –
Rajtam kívül álló okokból
Magamban kerestem a hibát
Bűnben fogant lelkem
Ész nélkül húzta az igát

Leszállás

Beléptünk a kasba,
tizenhat már-fáradt ember.
Éles csattanással
csapódott ránk a rács.

Két asszonyt szeretni

Lehet-e két asszonyt
szeretni egyszerre?
Régi dilemma ez.
Egyiket az új szerelem
hevületével

Virágzó vadalma

A tavasz hatalma
koronát tesz fákra,
virágzó vadalma
kelyhét nyitja tágra.

Visszanéző

Annyi mindent várunk magunktól, mástól,
az új tavasztól, virágfakadástól.
Tudom, mert én is vártam szépre, jóra,
de abból semmi nem vált még valóra.

Páprád

utoljára sétálok át
egy kivágásra ítélt erdőn
a szarvasok riadtan futnak előlem
és magukra hagyják borjaikat

sohasem

sohasem hazudtál nekem
csak nem mondtad el
hogy ilyen gyorsan elszalad a gyerekkorunk
hogy nem is lesz gyerekkorunk

Hold kor

Telihold Vész
Néz ma éjjel
Velem szembe – Szökken
Szelén szerelme emészt el

Ha egyszer

Ha egyszer visszakapom
a régi arcomat, soha
többé nem mondom
már magamnak, hogy
randa vén banya,

Ajtók

Ajtók csukódnak? Majd nyílik újabb!
Mondták, hát higgyem,
hogy mindig így van?



Archívum

Hirdetés