Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1181

Farsangfarka

Fogom a kalapom, szép napot!
Itt voltam, de holnap nem vagyok.
Lesz, aki felkeres,

A fűzfáról, ismét

A fűzfa, melyet tavaly
elsirattam, mert letarolták
csupasz ágain újra zöld
leveleket hajtott.

Nyitnikék

ma királykék,
szelíd-sárga a reggel
sietve érkezett el
februárvég

Éjszaka mélyén

Van, hogy az éjszaka
kellős közepén felriadok,
és akkor, de csakis akkor
közel engedem magamhoz
a gondolatot,

Légy boldog… élj!

Ne keress a „meddig…?”-re választ
Ha örökké ezen agyalsz, belefáradsz

9 haiku

Üres csigaház,
száraz kóró üzeni,
életünk véges.

Mosoly

Felhők peremén ücsörög az éj ma,
mint vén semmirekellő, csak szendereg,
bóbiskolva hallgat muzsikát a léha,

Álmodozók

Amit a sors adott, részben már visszavette.
Nem siratom, és nem gyújtok felette
gyertyát és koszorú sem kell.

Aki lehettem

Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart

Madaraim csendjében

Csukott ablakon át
hallom énekét, gyorsan
ablakot nyitok, és a kora
reggeli csendben, még alig
felkelő nap szelíd fényében

Szellempillanat

Kérlek szabadítsd fel a lelkem!
Repülni vágynék a kormos város felett

Ellentétek

Te vagy a fény, Én a sötét éjjel
Te vagy a hűs víz, Én a forró étel
Te vagy a szél, Én tépett fák

Cudar világ

Tétován csavarodik
fel az est
a kopottas,
rozsdamarta bádogkeresztre.

Még téli – haikucsokor

Macskalábnyomok
a hóban s kis vonatfütty
töri meg csendem.

Szerelem

Csak egymás mellett…
Csak kéz a kézbe…
Egy fűzfa lombja?
Egy csók reménye!



Archívum

Facebook