Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1926

haragban

most félárbocon kedélyem
miközben
kávét szürcsölök
az esti félhomályban
ablakom kitárva félárván lesem
jön-e már kedvesem

mielőtt

ezt a napot is lepréseltem
már minden elmúlt benne
egymás mellé kasírozott képek
eltűnt a hajnal a maga homályos derengésével

Magasröptű

…soraiddal
Szárnyalhatsz az egekig
Hamvaidból Tűzmadárként
Születhetsz – mindig újra s újra

Böjt

ma nem megyek ki a facebookra
itthon maradok
kellenek azok a szürke hétköznapok
nem mintha azért
de mégis mintha
takarítani kell a fejemben biza’

Első találkozás

Megyek hozzád a vonaton,
de ha úgy mennék, mint a gondolatom,
már rég nálad vagyok.

Nehézbúvár

Elmerengve roncson korallvárakon
roskatag fotelben gondolkodva ül
keze karfákon túl a habos vízbe ér
forgács hullámok sziklás lábakon

Életmorzsák

Mint lényeglátó kamerát,
úgy hurcolom szemem
a megbolydult városon át,
mindent figyelek s fényképez
szemem.

Belátás

Megtaposott néhány évtized
mérgeztek stresszel telített órák,

bár elejétől fogva készültem rá.
nem sikerült a világot megváltanom.

Hosszú esők idején

Lapul a fű, ázik a kert.
Lyukas mennyezet az égbolt.
Párás szemben könny a régvolt,
s villanás, amit visszanyert.

Súgd meg nekem

Súgd meg gyorsan, ugyan mi fájhat
Tizenkét éves, kis zárdista lánynak!
Lába, hasa, feje,
vagy megdobbanva sajduló szíve,

Szfinx

Álltál-e már a Szfinx előtt?
Ki nem ad tanácsot,
Elrévedve néz téged.
Kérdésére van-e válaszod?

Mozart és a kaméleonok

kezemben Capote
asztalomon kávésibrik meg színes karácsonyisüti
az idillből csak én lógok ki
kopottas melegítőben joviális hatvanas

máglya

lelked szegélyléceit
már rég föltépte ez a súlyos csönd
még motoz
de hamar máglyára veti mindahányat

Ess éj

Egy újabb esély
Hogy a fénnyel
Mint Évelő Névelő
Elmúljak

Vers-szálka

gonosszá lesz a szív?
már annak születik
csak kezdetben eltakarja
mi titokban érlelődik



Archívum

Hirdetés