Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1162

lélekzés

haragos felhők szorítanak össze
mintha legalábbis ismernénk egymást
vigyorogva közelítenek
már majdnem elérik a fejem búbját

Cérnaszál

Egy szállal hozzád férceltem magam,
most lebegek az űrben, boldogan.

nyírfa-dal

tavasz bolyhozza
barkáid selymét,
friss nedv áramlik
kanyargós ágereidbe,

Vonatszámlálás

Gyerekkoromban volt egy
játékom: ha valamit kívántam,
és jött egy vonat, akár személy,
akár teher, ha páratlan kocsiból állt,
teljesült a kívánságom

Hogyan lehet

Ennyi gonoszság
hogy férhet el
anyaszülte főkben
– sikolt a lélek,

lépkedő

télhideg ténfereg
tajtékot kéreget
hamvadó alkonyon
holtában hentereg

Hatodik pecsét

ketten nem hagynak éjszakánként nyugton
Delila szavának engedő Sámson
és Jónás lázadó futása a parton
világgá
rá Isten se találjon

Télutó

Hol virtuális ködfalak
börtönként körbezártak,
az elszabadult indulat
új utat tör magának;

Lepketánc

A szerelem csak lepketánc,
Tudjuk már réges-régen.
Ezernyi pille éli át
A selymes nyári réten.

A láng még lobog

Addig kellett volna valakinek
rám találnia, míg a betegség,
kilátástalanság és a szorongás
fel nem zabálják a testemet.

Nagy ravasz a tavasz

Nagy ravasz a tavasz, ha úton ér téged,
Csábít, hódít, vakít, sugall reménységet.
Kézbe veszel villát, kapát, meg gereblyét

Dallamos csoda

Csend van a teremben
Várakozás a levegőben
A karmester mozdul
A közönség ámul.

Szilánkok

Vágyódás
Bár elfuthatnék most bárhová
vagy bebújhatnék az ágy alá,
megülhetnék ott, mint holmi szösz

Didergő

Hótakaró alatt nyújtózik a csend,
hópihék röptével szállnak percei,
ágboga fázósan, tétován mereng,
elgémberedtek már vénült szárnyai.

Kétbalkezes

Annyira Isten az Isten
az övéihez szól
a kívülállóknak
csak az örömhír
bízzatok



Archívum

Facebook