Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2118

Mindenki elmegy

Elmennek a csúnyák,
meghalnak a hajdani szépek,
itt vannak róluk,
itt a fejemben a képek.

Házam-hazám

Én mindig csak egy helyen laktam
A Hazámat már párszor elsirattam
Ám ha élnék bárhol, másutt e Földön
A lelketlen szabadság lenne a börtön

szerelem

aki magára húzott egy ruhát
bőréhez illőt
annak stílusa szerint jár-kel ezután?

A készen kapott én

Az Édenben nincs szerepe éveknek,
nincsen kor, jót nem szinezi árnyalat.
Rothadó létbe száműzött léleknek
a szerelem növeszt angyalszárnyakat.

Kőtenger –  Nyulász Péternek

Hullám emlékét őrzi
lenn a moharéteg
parton él tovább a tengermély
Sziklák és hasadékok között 
mintha a Holdra lépne a láb

Amikor én gyerek voltam

Amikor én gyerek voltam,
Hitler szólt a rádióban.
Nem értettem, mi az ábra,
Miért beszél kiabálva.

Táj nőalakkal

Mit ér a rét pipacsa
Ha nincs ki hajába tűzze
A tenger habja
Sellő nélkül
Költő
Múzsája nélkül

Kis éji zen

Azt álmodtam, hogy élek
Visszaköltözött szívembe a lélek
Újra tudok szeretni
Örülni minden szépnek

A legnagyobb ajándék

Egyszer boldogságtól dagadva
újságoltad, hogy van neked Lucád.
Erős karoddal levegőbe kaptál:

én nem is tudom

a szerelemről
nem lehet írni
minden kísérlet
csorba lesz

Szerelem, vagy az elmúlás

Napok óta lassú folyamok kígyóznak
testemen, Duna, Amazonas és a Dnyeszter,
úgy folyik a víz rajtam, éjjel a szúnyogok tort ültek
felettem, és reggelre vizes lett a hálóingem.

Marosvásárhely

Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.

Az ég palástja – Juditnak és Charlie-nak

Kéken
védőn
észrevétlenül
fölénk terül a nyári égbolt
csillagokkal szegett palástja

Búcsú a Kalákától – Kaskötő Istvánnak

Jó játék volt! 18 évig
játszottunk nagyon fontosat,
és mellénk álltak, és követtek,
de elfáradtunk ezalatt.

Morfondír

Egy szépséges hottentotta,
Szívemet megdobbantotta.
Karcsú boka, sudár derék,
Tüzes szeme lelkembe ég.



Archívum

Hirdetés