Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1317

Beihingen felett

Beihingen felett
a mezőn
virgonc szél szalad végig

Árny-örökség – I.

A kerti fűre bolygó neszül
harmatcsepp ül mályva rezdül
gyerekkori otthonomnak
Nagyszombatján
meghalt Anyám

Első szerelem

Sok tucat év
messzesége
fakuló emlék
édessége.

Az ötvenedik

Ötven év! – kimondod a szót,
ízlelgeted, barátkozol vele.
Itt az ötvenedik év

Beszéltem a Mecsekhez

Tegnap elzarándokoltam Baranyába
Tegnap beszéltem a Mecsekhez
Tegnap hosszan időzött tekintetem
a facopf-varkocsos dombokon.

Régimódi anziksz

Nyári melegben
izzad a páskom,
csakúgy mint máskor,
dong a darázs.

hiányérzet

képek illatok hangulatok kavarognak bennem
régi történetek zajos kakofóniája keveredik

Hét haiku

nagy a távolság
az elme és a szív közt
leküzdhetetlen

Gondolatok a temetőben

Virágot – mondd – hová vigyek?
Porát sem őrzi senkinek
e föld, e fű… e temető.

Tajtékos napok / Pesti Fanninak

éjjel vadak alszanak a szívemben
reggel felkelek és láncra verem őket
mielőtt elmegyek hazulról

Talán

Az idő magába roskadt kürtő
perceket csak a semmibe küldő
A kontúrokat kéz rajzolta tán
egy kis semmiből a lét hajnalán

Megjósolt szerelem?

Erika, Erika! –
a neved megríkat, –
holdsugárzás
a selyemágyas éjszakában –
tündérszavakkal
ezt suttogom:

Szótlan

Már majdnem éjfél, vége lesz a napnak,
látod, él a fény, földünk másik felén,
a régi hangok torkodban ragadnak

áthallások

egy-egy végig nem vitt gondolat
mint gyatra metamorfózis
kószál gyakorta fejünkben
ködben úszó képként

Gondolatok a konyhában

Ha a konyhában krumplit hámozok,
– bocsánat – burgonyát,
egész lelkemet hála szövi át,
hogy az vagyok, aki.



Archívum

Hirdetés