Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1207

Bezzeg régen…

Régen – azt mondják – jobb volt, mert akkor még a képek fekete-fehérek voltak, maximum kézzel színezettek, akkor még egy telefon volt egy utcában, maximum kettő, akkor még csak két fajta fagyi közt választhattunk…

Orgonakeresőben

Mellékutcákban, járatlan utakon
rovom a kilométereket, május első
délutánja a szabadba kicsalogatott.

Anyám

Ott lapultam
szíve alatt remegve,
még nem tudtam
mi vár reám, csak egyre
vágytam: megismerni

a hangya

fáradhatatlan
teste
mint
apró robot
hatalmas
súlyokat
cipel

Április

Vízcseppekből gyöngysort fűz a délután,
hideg háztetőkön vonat füttyöget,

Hajnali töprengés

Ó mennyi láz, tavaszi, nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény…
Mindent lehet, mindenhez lesz erő…

tücsökmuzsika

az aprócska művész
dicséretes hévvel
ingyen koncertezik
minden nyári éjjel

Tavasz

Kigombolt kabát
a tavasz, csipkegallér
egyszerű ruhán.

Lélek-(tan)-telen

boncolgatások visszamenőleg
önfelmentések, igazolás-kényszerek
végtelen műtétei
még ígérete sem
hogy végére érnél valamikor

„új füvek dallamosodnak” /    Sz. István költőbarátomnak

Panel-proli, művelhető földje balkon-
virágládában, fái a téren, világmegváltó
eszmék verseiben, mit kívánsz tőle még?

Álomhajó

Álmaim hajója
kék tengeröbölben
ringott az éjjel

szóhalász

beszűkült tudattal
lépdel költőnk
hálóját naponta kivetve
az élet tavából
szavakat húz ki

Tavaszi

Virágpalástod
tavaszillatba burkol
morc járókelőt.

Birkák és kutyák

– Lesz még… lesz még kutyára dér…
minket dús bunda véd, meleg!

Tudom elérek (erdélyi falumnak)

Tavaszba hívó hangod
két karom körülzárja,
húsvéti víg harangod
dermedt magányom várja.



Archívum

Facebook