Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1388

Tudod,

ő az utolsó mindig mindig,
ki utadra ételt készít,
letörli a könnyeidet,
kimossa a zsebkendődet,

Árny-örökség – IX.

Ha boncmester lennék, sem érthetném meg,
hol székel az emberben, mit léleknek neveznek.
Se a szívben, se a fejben, se a vesében,
se semmi szervben, de mindnek elegyében.

Öreg csak az

Nem a részletek, nem a pókhálóssá
lett erek, nem a májfoltok, nem a
megereszkedett mell azok, amelyek
eldöntik a szerelmet,

Madár

Fölé hajolsz
óvod kezeid között,

a szabadság utáni
vágyat gyógyítgatod
szárnyaiban,

Hallgat a csönd a harangon

Sok toronyból állnak össze a Bábelek,
tolmácsgépek marakodnak a hatalmon.

Magadhoz hívnál?

Magadhoz hívnál? Fejvesztve rohannék.
Nem mérlegelném, menjek vagy maradjak.

játék – Eszteri Zsolt képeiről

lám csak a kéknek száz azúr álma
pontusi bíbor szárnyal utána
zsendül a zöld is kénye a kedve
lángvörös arcú félszeg a szende

Csoda

tudom
hogy sosem csalatkozhatok abban
ami nincs

Az erdő zenéje

Apám emlékére – Téli tájban
hallgat a fenyves, roppan a hó.
Őz orra nedves,
lépte is puhán toppanó,

Hiányzol

Kórházban fekszel,
Üres a nappali,
S a falak ásítanak

Árny-örökség – VIII.

Én vagyok a holdvilág,
Te pedig a napsugár.
Eláztattad arcomat,
inged szél száringatja.

Országúton / Giulietta Masina emlékére

Én, Gelsomina, élek
Zampanoim mind rég
jól cserbenhagytak.

Alkony

Égbolt-mellen
vérző szív a nap,
ijesztő szürkeségben
óriás, vulkáni mag.

A metszőollót tartó kéz

November serlegéből újbor csurran,
kinn üres tőkék közt matat a szél,
dicsérik az étket, a bort, a gazdát

Haikufüzér

madárijesztő
mereng a létről inkább
seregély lenne



Archívum

Hirdetés