Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2186

bakancslista

látni még a holdat
majd tengerre szállni
nem ma inkább holnap
sellőkre vadászni

A dőre idő

Jobb, ha előbb Te veszíted el Értelmed
Mielőtt Minden Értelmét veszti
Nem te vagy az Időért
Ő van ellened

csak összehúztam a lábamat

én vagyok egy független man
érti?
nem tudni rám ragadni semmi
én szabad lenni, free

Születésnapodra

Az életünk egymásé úgy legyen,
hogy kézfogásunk – mit pecsétként adtunk –
szorításnyival se legyen kevesebb.

Készül november

Bár még nappali meleggel
kényeztet minket október,
érzem, hogy készülődik a
közelben, jön a hideg ősz,

Nemsokára

Csontjaim, érzékszerveim
nemsokára felmondják szolgálatom,
elnyel a nyirkos sötét,

Paradox léthatározó

Teste a tömegben, de lelke árva,
félelméhez csak szorongás a habarcs.
Az adottság határait bejárta,
már agyban gyávul minden apró parancs.

Arcod kirajzolja a szelet

Ami a hitedből maradt
rakj belőle bástyát és várfalat
Egyetlen erdő sem veszhet el
ha fái tartják az eget

köszönöm uram

kínok között sírva jöttem világra
remélem
nem így megyek majd el
időnként rossz utat követtem
tudom

limonádé

limonádét készítettél nekem
először gondosan belefacsartad a vízbe a citromot
persze a magokat kihalásztad
majd jól elkeverted a cukrot

Egy haladó gondolat

Életed visszanézni nem lehet
Visszapergetni meg szerfelett
Lapozz hát előre
Egy jövő utáni időbe

Különbség

Van, amikor meggyötör a
magány, mely máskor csak
teremtő egyedüllét.
A különbség én magam
vagyok, a lelkem, érzéseim

Bizalom

Ilyen közel még
nem merészkedett senki
nem félted nyakad.

Telkibányai szonett

Nézd, mennyi játék van minden estben!
A felszálló köd tejszínű opál,
míg kutat a szem a néma lesben,
fák közét átszövi ezüstfonál.

A versek úgy születnek…

A versek úgy születnek
mint a növények
kezem nyomán:
ma kokárda- és bíborkasvirág



Archívum

Hirdetés