Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1539

Az ifjú Villon / Az öreg Villon

Számomra nincsen Más-világ,
Itt e földön élem életem.
Rongyosan, mocskosan, bolhásan,
Kitárva két kezem

Feltámadás

És a kő elgördült.
Láthatatlan kezek
gördítették odább,
vagy netalán mások?

(K)útvég

Vágyaim sorra elmaradtak,
miközben megfutottam utam,
míg zihálva célba értem.

farsang

tudtam hogy a luca lesz
a legszebb a farsangon
persze megint manökennek
öltözött mint tavaly az oviban

Nagypéntek

túl nagy a csend
nagypéntek van
a költő alszik
vagy csak konokan
hallgat
szájában a szó megalvadt

Szép évszakok leszünk

éled zöldjében a táj
tavaszodni muszáj
hiába dől alá az ég
újondul a játék

Thököly úti fák

Nyárfák ágai karcolják a bárányfelhős eget,
ezek a fák már huszonöt éve is itt álltak,
láttak engem fiatalon. Nemcsak én, a fák
is megöregedtek

Képek

a remény lombjavesztett fái
túzokká tollasodott bokrokon
csőretépett madarak

Hazaszeretet

Itt fűzött anyámmal egykor össze
mára csomóvá görcsölt köldököm.
Emlékek lánca köztem és közte,
feléje megyek, de nem költözöm –

Ébredező

Lassan elpihent a város.
A derengő fényben
hálót sző a csönd,

kamera a fiúvécében

isti azt állítja hogy
a sok rosszalkodás miatt
kamerát szereltek a fiúvécébe
egy negyedikes fiútól tudja

Két vers egy témára

Meggyilkolták. Körbevágták éles késsel és száradni tették. Kivérzett volna, ha nem gyümölcs lenne. Így csak elfonnyad.

Minden, amire visszanéz

Persze,
így emlékezve szép már,
mikor az ember a fél világot
bejárta,

Tavaszi kutyás vers

Hófehér kiskutya dörgölőzik lábamhoz
gazdája hiába szólongatja, micsoda
neveletlen kutya!

Végül

sírsz, a fájdalom
nyelvét gyakorlod,



Archívum

Hirdetés