Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 2
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2265

In memoriam Csoóri Sándor

Háló tartja a légtornász alatt az eget
sűrű dunnája a habos levegő
A tekintetek lábban végződnek
átfonja selyemszalagját a csodálat

Tudom, miért dalol a kalitba zárt madár

A vadmadár szabadon szárnyal
szelíd szelek hátán,
vitorlázik moccanatlan,
mígnem a valóság véget ér

Véső nélkül

a hit formálja végül
alakod
ki lennél nélküle
megszab
köréd rendez
s kiragyoghatsz

kertvárosi reggel

ásítozik még a hajnal szájából köd szitál
távolból részeg kardal
kukák koccanása káromkodás ha túl nehéz.
boltoslány esik be az ajtón
bájos arcán most nincs mosoly

reklám-kollázs

helló
ákos vagyok
hős lovag mondd hová mész
remélem felkészültél
csütörtöktől minden rólad szól

Fösvény őslény

Én a pénz helyett
Az éveket gyűjtöm
Akárhogy is könyörögsz
Te húszéves Köcsög!

Barna és Réka

Barna halálát három rákom követte.
Réka haláláért mi jön majd reám?
Poklok poklára száll a lelkem,
s a halál angyala kacagva néz le rám.

Évek súlya vállainkon

A kórházban átértékeltem mindazt,
amit az éveim súlyáról gondolok,
mit néha ólomsúllyal érzek a
vállaimra nehezedni.

Apám

Makacs, nyakas
kun-székely,
meg nem alkuvó,

Évhatár-átlépés

Lehet, hogy tényleg más ez a pillanat,
mintha lenne, mi felemel, kiragad.
A várakozásban boldogabb minden,
s a csöndben onnan lesz az, mi volt innen.

Vak taligán – Kamarás Klára 21. kötete

Én hittem, mert hinni akartam
valakiben, vagy csak magamban.
Úgy véltem, jó az egész világ,
mindegy, kinek mit dob a gép.

Flandria

Gyémánt csillog
̶  valahonnan Afrikából szállt ide a pora  ̶
belepett mindent
Díszlet az élet a hatalomhoz
fénylik a hús gazdagsága

Megbicsaklik a remény

Mint akit felfogadnak, írjon az ünnepekre,
lecsekkol a vers, ha szeme meg is rebben.

megkiabált a csend

hirtelen megkiabált a csönd
elvágva a mikrokozmoszom zajától
nahát
mennyi fura kompozíció megfér benne

sáros

kigombolkozva jár a tél
pocsolyákban üvegszilánkok
sáros bakancsán utcazaj



Archívum

Hirdetés