Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1281

megyek

csak megyek
megyek
ám soha meg nem érkezem

villanás

minden délutánban van valami szomorúság
ez nem olyan szembetűnő
nem látható azonnal
csak mikor már szétesett

Borongósan

Olyan sötét, borús az én világom,
hol gondolat csak zárt körben forog.
Már minden új versem búsan borong

Szappanbuborékok (haikuk)

Nyári emlék (Nagyváty)
A tó vizéről
visszapattanó kövér
szappanbuborék.

Csillaghullás

Ültem az esti parkban egy padon,
tücsökzene szólt köröttem,
fölöttem az égen sziporkáztak
a csillagok.

versmunkás monológ

magam építem magamat magamnak
hogy munkámat befejezem-e valaha
nem tudom

Olvadó

Lásd, minden szólam elolvad a csendben,
lassan kihunynak a fényes ablakok,
ím, messze nő a távolság e rendben

Öreg költő

Papír előttem, egy halom.
Írhatnék verset. Rágalom,
hogy minden fecni dalt kíván.

Óda a rózsához

Rózsa! Te
királynőpompa,
féltett porcelánékszer,
ünnepi oltár;

Lenyesegette

Lenyesegette
szárnyaimat az élet
repülhetek még?

Ezer fokon

A hőség hordaként tombol körülöttünk.
Nyomában izzik a levegő utolsó atomja is

keserédes nyalóka

mézízű gyermekkorunk
emlék csupán
ma már
időről időre

Keresgélő – haikuk

egyenes szívvel
nehéz e görbe világ
útvesztőiben

Révedező

Ó, mennyi emlék…!
Zöld erdő árnyán
sétáltunk nemrég…

Három pajzán limerik

volt egy úr, na, hol? hát Baliba
élete merő egy galiba
két nő is biztatta



Archívum

Facebook