Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1539

Gyermekkor

Borda mögött ég el
hamujában járok
Megkövez hűséggel
mint utakat az árok

zarándoklét

őszintén élsz
titkaid nincsenek
tán nem is voltak soha
nem számít már
semmi sem

dünnyögő

julcsi néni ének órán rászólt petire
hogy ne dünnyögjön
pedig szerintem ő dünnyög a legszebben

Nemzeti ünnep

csak ne lenne bennem annyi ellenérzés
a nagynemzeti érzésekkel szemben
ne sírna fel mindig az a régi
nagyromán, másokat kisemmiző szellet

Az erdőszéli sombokor…

Az erdőszéli sombokor,
mint zászló leng a tavaszon.
Ha elindulna…

Márciusi idők nyomában

„Itt az idő”
hogy valamiért lelkesedj végre,
ha már a tavasz fénye sem lázít,
s fanyalogva nézel a kék égre,

Rongyos élet

Úgy szerettelek meg téged
ahogy a láz veri ki az embert,
kéretlen, de elkerülhetetlen.

A csöndnek roppant súlya lett

zöldje nyakunkig ért
újvilágnak neveztük, amíg
zarándokoltunk partjain

Staccato

Vágyam ma egyedül búvik ágyba,
ábrándos éj kushad szobámban,
zárt szempilláimat hiába feszegeti,

díszes

szerdán anyukám korábban jött értem az iskolába
julcsi néni behívta
jó hírt mondott diszes vagyok

Aggódó Nap – Anyám

A konyha és a kert örök egéből,
S otthonról elsodródásom glóbuszán,
Jön szembe velem – Aggódó Nap – Anyám.

virágzik

s hogy napja van a nőknek
ahogy a holdnak éjnek
és a reggelnek
napja van az égnek is

Szelíden izzó parázs

Már lecsillapodott az a nagy
lángolás bennem, a tűz mélyén
csupán parázslik a lelkem.

Üstökös 1997.

Az út az ablakhoz vezet
nézem az üstököst, mely
időmben nem tűnik fel többé

Vadgalamb szavával / Édesanyám sírjánál

Minden napsugárban
a te melegséged
A kóbor szél is
felidézget téged



Archívum

Hirdetés