Szépirodalom – vers
az a gyilok
én sem hittem, hogy végleg oda
aki mindig a rosszat teszi
nem hazudik, csak azt csinálja
ami tetszik
A remény dala
Ma reggel úgy ébredtem fel,
hogy az ablakon kinézve ragyogó
napsütés fogadott, mintha csak
rossz álom lett volna a tegnapi
kavargó hó látványa.
Költözés
Új lakó költözik a szomszéd házba.
A régi majdnem egy hétig pakolt
kocsijuk hátsó csomagtartójába;
fordultak, vitték, ami hátra volt,
Ülök a baranyai csöndben
Ülök a baranyai csöndben. Mélyebb, sűrűbb csönd ez,
mint a gyermekkori. Már nem várja természet-iratcsomóinak
elfogult dicséretét.
Mindennapi
A mát sem ússzuk meg, már dörög az ég.
Nem hosszú eső, csak félő, jön a jég,
aztán oda a gyümölcs, a vetemény,
Elégia
Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.
Ballada a perifériáról
Nem kértem azt soha, hogy én lehessek,
hogy a magas égből földi porba essek.
De ha már itt vagyok és itt is maradok,
legalább vigyázna rám az angyalom.
A hangjegyek nevében
Amint az első hangot megformálta Isten,
fizikai valóját – mint csontra húst – ráöntötte az Anyag.
Dalos madár hangszálain szállt immár a Csoda.
Anyám, egyedül
Anyám egyedül áll az ablakban,
az egész háztömbben, senki más
nem tapsol – mondaná a fiam, mert
ő nem hisz az ilyen dolgokban,
Koosán Ildikó újabb kötete: Fűzöld és terrakotta
Leendő olvasóimnak!
Ez év márciusára készült el a tízedik verseskötetem. A könyvbe a 2014–2019 közt született verseim közül a leginkább kedveseket gyűjtöttem össze. Tartalomban és versformában igyekeztem változatosságra törekedni.
Ecsetvonások
nem festettem meg
a buszon mellém szegődő bolondot,
a hosszú meséiből felszálló igazat;
a hála különös fényét vibrálni
tekintetében, amiért végighallgatom
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások