Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1354

Az írónő kutyája

Kéziratot hoztam,
a gazdámtól loptam.
Csak pár csontot kérek érte

A holdtalanság fénye

a holdtalanság
fénye ragyog
arcodon ahogy
lesem a semmit
közted és köztem

A dilettáns

Kinek írd, kinek írd?
magadnak írd, e vacak gépen,
mi téveszt mindenképpen.

Árny-örökség – III.

Az emlékezet jóserejével élek.
Szüleim szavai fülemben-szívemben,
hogy Te is járhatsz ugyanúgy, mint
bárki – nyakára marok szorul,
arcára ököl puffan, kezére bilincszár,
s vagyona pusztul, vagy egészen odavész.

Mint próbafülkék

Mint próbafülkék magányában, éppen
úgy vizslattam az étterem hatalmas
tükrében a testem, s végre megértettem

Jellegzetes figurák

Mutatványos

Izmaival kérkedik
kétségtelen: a pusztító erő
természetében lakik.

A semmi mágiája

(Leukipposz, az ókori görög)
Fényévektől a kis földi méterig,
ahol a lét csupán kopott gönc, kabát,
érezni igazán mégis létezik

vázlat csupán

életed kusza szószedet
keveredik benne minden
rím és rímtelen
boldogság
bánat

huszonnégy

szép
ősz
lép
rőt
csönd
cseng

Nem látod?

Nem látod, hogy mi lett belőlem?
Egy torz vigyor a nevetésem.
Lelkemből eltűnt minden dallam

A végtelenben

végtelenek vagyunk
akár a táguló univerzum
mégis magunkba görbülünk
és örökké rójuk a semmi köreit

Valami van a levegőben?

Van valami a levegőben,
mely rothaszt, bomlaszt, fenyeget,
ellene semmit sem tehetsz,

Árny-örökség – II.

’Az emlékezetben a helyén maradtak a tárgyak’,
pontosan úgy, ahogy ott hagytam – új tulajdonosának.
Nem ott hagytam, legyek pontosabb!

Múlt és jelen

A lélek néha megsejt olyan
mélységesen mély távlatokat,
érzéseket, melyek egy adott
pillanatban felszínre törnek.

Nyugalom

Nem zuhatag, csak halk patak,
emlékemből tör elő.
A szellő is ma hallgatag



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások