Szépirodalom – vers
Mi nem beszélünk…
Mi nem beszélünk – minek az…
Régimódi összevissza csevegés
időpocsékolás
Meg aztán nem vagyok rád kíváncsi,
Esti ima
Nincs oly nap, hogy ne gondolnék arra
Vajon eddig hány facér nap folyt ki belőlem?
Mennyi kacér lehetőség szaladt el előlem?
(F)ordítok – 19.
Röhrig Géza: Honvágy
újév napján elmentem a dunához
híg esőt fújt a szél magyarországra
cseppei körbe s oly kuszán kaszáltak
mint éhes méhek boldog nektártánca
Szilveszter
A városban hideg a reggel,
most kél a nap, oszlik a pára,
véres az égbolt, csupa sebhely,
fényből terít leplet magára.
Apám és a vihar
Napjaim csöndes percein süt át
apám szeméből a tengerkék csepp,
testéről a hóba mártott lepel,
Élményvers XIX.
Az angyallégióba mért kell toborozni?
Megcsömörlik az ember, ha éhes, ha fáradt.
Rókabőrbe bújik minden élettani tény.
Téli reggel
Tépett felhőrongy száll a
házak felett, már tél szele
hajtja őket. Hideg a reggel,
hóra vár a lélek, fehér
lepelre
Az új év elé
Mintha hatalma lenne az időnek,
múlnak napok, az újak meg kinőnek.
Tavalyi a ma, petárda sem dörög,
és a magasban csillagzik az örök.
Szilveszteri bizakodó
2020 letelt végre,
sok gondunknak még sincs vége.
Pohárcsengés, dínomdánom
régen volt már. Bizony, bánom…
Jelentés Máriának
Talán egyszer még alászállsz a ködös, elvakított égből.
Visszatérsz, hogy láthasd: mit tett magával a lény,
aki Téged is megtagadott.
Vézna kis kabátban
álldogál a téren, hideg van, néha, csak úgy megszokásból fejet hajt, boldog karácsonyt kíván egy-egy járókelőnek, mintha őszintén tenné, nem emlékszik, mikor lehetett utoljára őszinte, ezt is kiszakította belőle a kényszer, meg a csordaszellem, egyébként is, máshol járnak a gondolatai.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások