Szépirodalom – vers
A 23. napon
Ablakot nyitottam a világra
a huszonharmadik napon.
Kint harsogó napfény árad,
én a lakásba zárva
Lásd meg a szépet
Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban,
álmodban elmentett reménykedés.
Nincs menekvés
Azt hittem meztelen
talpam a feledés
útját tapossa régtől,
de egy-egy izzó hajnal
mindent visszaforgat!
(F)ordítok – 22.
Az utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam,
hallgattam, hogy zúgnak a
csillagzatok.
Ezüst hajnal / Silver dawn
Felszáradnak az ember könnyek
Csendes eső áztatja a szívet
Hullanak a madarak a megtépázott fákról
Lassan elnyomja a sötétet az álom
Meghitt
Szél sustorog, már este van,
a veranda fényes virág.
Árnyék bujkál az udvaron,
kabátban lófrálnak a fák.
Sebhelyek
A fájdalomnak is van íze
Mikor csontjaidban bizsereg
A gyötrelem gyönyöre
Váj beléd fűszeres mámort
Nem használ semmi
Nem használ semmi,
kiabálsz, nem hallja senki,
könyörögsz, oda se néznek,
dühönghetsz. észre se vesznek.
Évszakaim
Mikor kertre nyílt még az én ablakom,
tudtam, hogy a tavasz bont forró nyarat,
s hallottam, az ősz prüszköl épp a téllel,
Élményvers XXX.
Az öt vallás értelme
az öt érzékszervünk.
Ha valakiben törés
állt be, nem funkcionál.
Oltás után
Álltam a buszmegállóban, bal karomban enyhén
sajgott az oltás helye, álltam, és vártam, közben
magam számára is váratlanul sírni kezdtem
Én tiszta márciusom
Virágok nyílnak,
vállalva nyíltan,
szirmuk, ha tarka,
selymük, mint barka,
szívet-lelket melenget.
Rezgések között
Az ember érzi – már aki –
az apró rezdüléseket,
álarca mögött ki sunyít,
s meleg szavak közt hűvöset…
„Rain and Tears” – Eső és könnyek
Az idő által tarkára foltozott lélekrongy ráncos útvesztőiben
vesznek el a rég elsírt könnycseppek
ott lelve örök nyugodalmukat
A szerelemért és mindenféle reményekért kiontottak
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások