Szépirodalom – vers
A lator imája
Jézus, te ki a kereszten
nemsokára kínhalált halsz,
mondd, ott túl rád királyság vár,
vagy tán közülünk csak egy vagy?
game over
mint holmi üstökös húz ívet a félsz
sikoly az agyban
izmok rándulnak görcsbe
az idő álruhát ölt
felrúgva a kontinuitást
a magzat
abortuszt végeztél rajtam
sosem volt még abortuszom
semmi különös előzménye nem volt
szóltam hogy nem vagyok jól
Engesztelés
Tudom, kedves, most nagyon haragszol,
még homlokod is összeráncolod.
Csak megyünk egymás mellett szótlanul,
Most csak
Csend van most bennem,
napokig nem szóltak a versek,
csak a fájdalom árad bőséggel,
valóságos szimfóniák szólnak
a testemben.
Figyelem e furcsa létezésben
Hirtelen támadt szél hozza
mesefoszlányokban kavarog az arca
kopár hegyek visszhangozzák nevét
bár kihűlőfélben a régi szenvedély.
Pusztító tűz az éjszakában
Bár sohasem láttam, ott volt
álmaimban a Notre-Dame
ódon falaival, Quasimodo
alakjával bejártam ifjan
Tibornak, ma
Ma ne számold az éveket,
ennél sokkal több nem lehet…
Nem számít múlt, nincs szebb jövő,
Magány
Laptopon kijelzőjén lagymatag sorokat les
és duzzogva ölel, a teltcsípőjű Éj.
Érzi,
Ma nem háljuk el frigyünk,
csak ráadás
írhatnál a tavaszról
most mindenki a tavaszról ír
leírhatnád
hogy pattanásig feszül a rügyekben a várakozás
A költészet ereje
Köszönöm néktek
Guvadt szemű kretének
Dúvadak és heréltek
Bárgyún omló versetektől
Könnyeimre petézek
A vers varázsa / Költészet Napjára
Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások