Az ember végül

Az ember végül elfogad
mindent: az ölelés hiányát,
a testi romlást, elfogadja
az elfogadhatatlant

Vangelisz zenéjére

Világra tárul amikor rám,
hiszem
szeret
ablakod

Széllökés

Összegereblyézett levél itt a tegnap,
és komposztálódott illatú az idő.
Konokul hallgat, mint aki mindent megkap

Gyenge ágon

A láncok nem szakadnak el,
csak húsba-marva jobban fájnak.
Gondolataid merre járnak?
Mondd el! …de csak egy csíz felel.

Könyörgés

Janus mandulafájának
szép-szép unokája mögött
én, nyakas protestáns, egy görög
barát megszületendő unokájának
épségéért esdve könyörgök.

megközelítőleg

megközelítőleg felismerhető vagy
mesés gyerekkorunk seolban suttog
most
felvarrt mellek

Train spotting

 Jól jöhet még a vonat
Ha már nincs gondolat
De mielőtt a sínen fekve
Egy másvilági járatra
Váltasz jegyet

Utolsó nyakkendőkötés

– A nyakkendőd hogy áll? – szóltam rád sokszor,
s próbáltam formálni a nagy csomókon,
miket biztos, de mindig siető kezeddel

Átváltozás

Évről-évre szemlélem
mint változnak át, félszeg,
pattanásos kiskamasz-
létből hogyan jutnak el
a fiatal élet küszöbére

Ego-terápia

Visszajátszható
megrendülés maradok
emlékeiben.

Ballada

a szépen hangzó rigófüttyről

Hallgatod, hogy dalol a madár,
a szíved szorul, tüdőd tágul,
dúdolnád te is: – szép a határ!

Tádzs Mahal

Tudod-e merre jártam
álmomban? Indiában.
Luxushajón nem ültem,
még csak nem is repültem,

szomorú

ma elmesélte a julcsi néni
hogy nem minden kisgyerek egészséges
és aki már nagyon-nagyon beteg 
az a dóri házban lakhat az anyukájával

No cement

Vasbetonba zárva
Többé nem leszel már árva
Ha az Ősrobbanást várva
Gyújtózsinórral a seggedben

Bodza virága

Ma is sokat vártam hazafelé, megállóban állva,
hideg esőben ázva,  fentről, az égből egyre
hullt rám az eső. Magamban fohászkodtam csak