Szépirodalom – vers
Rút66
Voltam én már az Eiffel-torony
Csúcsán csacsogó csacska csalogány
Az Empire State Building tetején
Tomboló sánta, vak szamár
Ma hajnalban, amikor
Ma hajnalban, amikor a
redőny sávjai még csak
sötétséget zártak ki, és
a kinti sötét a benti
félhomállyal találkozhatott
A remény karácsonya
Évezredek figyelnek,
ott fent az örök ragyog.
Lenni kell egy kis jelnek.
ahogy ígérték dalok.
Egy szilveszteri köszöntőhöz
Olyan szép ez az éjfél!
Újév köszönt vidáman.
Ezer szép álom röppen
jókívánságimákban.
Sárbogárd
Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett – a fagy örömei
adventi zarándoklat
lépdelek az idő lábnyomában
fura
de cipőtalpam pontosan belefér
és lépéshossza az enyémmel megegyező
kis anzix
mondatainkból elköltöztek a fecskék
varjúkárogás szaggatja az estét
ágvég vacakol
szunnyad a tűz
Öntőformád
Mikor megszülettél, kaptál
Egy cseppnyi teret a Mindenségből
S egy kis koppintott lelket hozzá
Hogy töltsd meg emberrel a formát
Micsitátál?
Másfél éves pöttömke voltál,
„olvastad” épp a Bibliám.
Kitépted a megtetszett lapot,
és ártatlan arccal „olvastál” tovább.
Fehér térdzoknik
Van egy ifjú koromban készült
kedves fotóm, talán az egyetlen:
az állomásra gördülő vonathoz
igyekvők között ott vagyok fehér
térdzokniban, iskolaköpenyben,
Angyalmise
Apám karácsony előtt mindig ráért,
lopva, titkon ment az erdőre fáért.
Talán nem is ő hozta, az angyalok,
csupán hazasétált mosollyal s gyalog.
Ünnep
Léptek koppanása
simul a kőhöz, göröngyhöz
Mozdulatlanságból
alvásba billen a fej
A testet tejfehér ködbe vonja a bódulat
ketten
ketten állunk a fülkefényben
köröttünk csilló könnyűség lebeg
s a lengedező szöszsötétbe
belereszketnek a fellegek
Advent fennkölt ragyogása
Napszilánkot sepregettem,
Felhőfoszlányt teregettem,
Szellőből szőtt kiskabátom,
Hogy levessem alig várom.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások