Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2265

Rút66

Voltam én már az Eiffel-torony
Csúcsán csacsogó csacska csalogány
Az Empire State Building tetején
Tomboló sánta, vak szamár

Ma hajnalban, amikor

Ma hajnalban, amikor a
redőny sávjai még csak
sötétséget zártak ki, és
a kinti sötét a benti
félhomállyal találkozhatott

A remény karácsonya

Évezredek figyelnek,
ott fent az örök ragyog.
Lenni kell egy kis jelnek.
ahogy ígérték dalok.

Egy szilveszteri köszöntőhöz

Olyan szép ez az éjfél!
Újév köszönt vidáman.
Ezer szép álom röppen
jókívánságimákban.

Sárbogárd

Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett  – a fagy örömei

adventi zarándoklat

lépdelek az idő lábnyomában
fura
de cipőtalpam pontosan belefér
és lépéshossza az enyémmel megegyező

kis anzix

mondatainkból elköltöztek a fecskék
varjúkárogás szaggatja az estét
ágvég vacakol
szunnyad a tűz

Öntőformád

Mikor megszülettél, kaptál
Egy cseppnyi teret a Mindenségből
S egy kis koppintott lelket hozzá
Hogy töltsd meg emberrel a formát

Micsitátál?

Másfél éves pöttömke voltál,
„olvastad” épp a Bibliám.
Kitépted a megtetszett lapot,
és ártatlan arccal „olvastál” tovább.

Fehér térdzoknik

Van egy ifjú koromban készült
kedves fotóm, talán az egyetlen:
az állomásra gördülő vonathoz
igyekvők között ott vagyok fehér
térdzokniban, iskolaköpenyben,

Angyalmise

Apám karácsony előtt mindig ráért,
lopva, titkon ment az erdőre fáért.
Talán nem is ő hozta, az angyalok,
csupán hazasétált mosollyal s gyalog.

Ünnep

Léptek koppanása
simul a kőhöz, göröngyhöz
Mozdulatlanságból
alvásba billen a fej
A testet tejfehér ködbe vonja a bódulat

Felnőttként

Apám elment,
léptem egyet
előre a létrán.

ketten

ketten állunk a fülkefényben
köröttünk csilló könnyűség lebeg
s a lengedező szöszsötétbe
belereszketnek a fellegek

Advent fennkölt ragyogása

Napszilánkot sepregettem,
Felhőfoszlányt teregettem,
Szellőből szőtt kiskabátom,
Hogy levessem alig várom.



Archívum

Hirdetés