Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1926

Varjak vonulása

A téli délután szürke egén
száz meg száz varjú száll
a házak felett, kavarognak
egyre, károgásuk megtöri
a csendet.

Útkereszteződés

Csak egyetlen szög,
ami tartja.
Száraz rozsdakönny
égi arca.

Akkor, ott

Nem csalnak emlékeid,
ugyanúgy történt minden,
ott jártam azon az éjszakán,
mert nevemen szólítottál

Vigasztalás

Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Nem tartozol senkinek… senkihez.

Szíved

Szíved víztükör,
Szikrázik benne
Más világok tiszta árnya.
Szíved visszhang

Sínen vagyunk – mondta Gerő, a hídverő

Sínen vagyunk
Azt hogy merre kanyarog
Senki sem sejti
Együtt utazunk a sors koszos vonatán

Time

Mindent tudó évek – felednek
Semmit mondó percek – peregnek
Súlyos szavak szállnak
A sekély szélben

Pilátus-kezek

Ó, hogy rejtőzik a költő!
Széttépnék az emberek,
ha vágyait kitárná:
lásd, belül remeg.

Fénykép

Arcán az édes, borongós mosoly,
szép haja a vállán megpihen.
Nézésével nem tudok betelni

Ismét megfagyott egy ember

(közönséges újsághír)
Kinek a testét, lelkét, erejét
megtizedelte az élet, magány
betegség és nincstelenség

Visszatérő álom

Valaki elveszett
csatából érkezik,
hajnában az idő
sírását hozza,

Add a köpenyed felét!

Szent Márton tiszteletére
Én is itt születtem és ma is itt élek,
hol emberré nevelt az alpokalji táj.
Ez a hely, ahol már semmitől sem félek.

Február végén

Mit mesélhetnék most,
február havában?
Víg farsangi bálban
én bizony nem jártam.

úton

határtalanságom határait feszegetem
honnan jöttem hová megyek
legyek
vagy ne legyek
ez itt a tét

öt apeva

csak
a köd 
üldögél
léckerítés
nyikorgásain



Archívum

Hirdetés