Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1450

Üstökös

Itt állok és várok
és csókodra vágyom –
mindez csak álom?

néma

mintha lábnyoma sem volna
oly halkan lépeget a hold ma
fénye árnyak köntösében

Rólad

Szemedben a tenger csillog,
Szádon játszik egy lágy mosoly,
Arcod gyönyörű völgyében
Szerelmesen barangolok

art-mozi

Ugyanazon téglákat bámulom megint
Az art mozi megkopott falain
Nekem már csak ez maradt
A Velvet Revolver húzza meg a ravaszt

Eredet

a világ azóta tudja
hogy egyedül van
mióta találkozott velünk

Profán karácsony

Tisztán jött el közénk,
Mint minden kisgyerek.
Körülölte a
Szülői szeretet.

Váza

majd szétvetik
a kegyes hazugság
színes virágai
hervadhatatlanok

Erdő

Zöld labirintusban
harmatot könnyező
hajnali levelek

Csillagok ragyognak

Csillagok ragyognak,
hull a hó a fákra.
Kicsiknek, nagyoknak
hópihés a válla.

Botló kövek

Sose
feledd
nevem.

Minden nap meghalsz

Minden nap meghalsz egy kicsit,
mikor mély álomba szenderülsz,
beszippant egy feketelyuk.

Haikucsokor

leszakadt gombként
elgurult ez a reggel
négylyukú bánat

Mosolyodra gondolok

Minden naplemente egy új hajnalt jelent
Minden éjszaka azt súgja, hogy holnap újra lehet

Távlatok

az erdőből kilépve
a mező az út a város
meglódulnak a távlatok

Télidő

Rezdülésnyi pillanatban
megállnának a hópihék.
Feltekint, ami alant van,
sóhajtva: – Hullj, ha hullni kék…



Archívum

Hirdetés