Szépirodalom – vers
Madaras vers
Ma reggel, mikor utamra
indultam, egy aprócska
rigó, feketerigó, öklömnyi
csupán, előttem állt a
járdán. Fényes fekete
tolla, pici gombszeme,
Márciusi episztola
Bátran lelkesedj fiatal Barátom,
legyen egy kis trikolor a kabáton,
tiszteleted attól még nem lesz nagyobb,
ha egész lobogót magadra szabod!
Megérintettelek
Egy Kósza Kék Éjben
Testem a Testedben
Zajtalanul Zakatolt
A Gyönyör Őreként
Vigyázta Ősz Vágyaink
Szerelmem – A Világ –
(F)ordítok – 69.
Pilinszky János:
In memoriam F. M. Dosztojevszkij
Hajoljon le. (Földig hajol.)
Álljon föl. (Fölemelkedik.)
Ecce homo
… és csak sír, azóta sír
Kővé dermedt kereszt alatt
sír egy anya, végnapja van
szép, egyszülött fiának.
Szívét tőr döfi át, hallgat.
Hallgatását könny takarja,
Isten csendje
A rózsa: Isten beszéde.
Szirmai: puha szótagok.
Virág-fején varázs csendül…
s pille is száll
Éva és a galambok
Idők mélyére süllyedt már a csaknem ötven
évvel ezelőtti történet, az a régi könyvtár,
ami nincs meg már, és az utcát is másképp
hívják. Hajdani munkatársam, Éva, akinek
emlékezetét a tegnapi emléknap hívta elő
Katalin-triptichon
A történet lehet, hogy legenda csupán,
hogyan élt s halt a ciprusi királyleány.
Hite nagy volt, műveltsége tudós-humán,
ötven tudósból nem tagadta meg sehány.
Madárlátta álom
Részegen érkezett a tavasz
Koszos, rongyos ruhában
A frigid, homeless téllel ivott
Hosszú, becstelen éjeken át
Bús szelekkel szeretkezett
Unottan lopva a lusta időt
Ha nincs aratás
Anyám helyett légy a dajkám,
szép paplannal takargassál,
szerető kezeddel.
Kössél masnit a hajamba,
s öltöztessél föl a Napnak
tündöklő szemeddel.
Életöröm
A szemek, a szemek, mindig a szemek –
rózsafüzérből, arcvonásból,
a szemek szívből-veséből előtekintenek.
Babó kutya az égi futtatóban jár
Három éve lesz lassan, márciusban, hogy
elköltözött a fiam a kutyaunokákkal, de olykor
még ma is azon kapom magam, hogy kinézek
a szemétledobó ablakán,
Partnereink
