Szilánkok I.

Kökény

Mézízűnek becézi
az éhező szája.

Az ártatlanság kora

Egy este azzal jött hozzánk a Gyurka,
hogy a padláson rést lehet csinálni
a tetőcserepek között.

Szentestén

Szeretet-ünnep karácsony,
hópihe táncol kabáton.
Szívet és lelket átitat
a szokatlan-szép áhítat.

A reményhez

Mindig tudtam, hogy vagy,
ott lappangsz a dolgok mélyén.
Titkon hittem is benned,
s abban, hogy egyszer, egy napon
engem is megérintesz

bár lehetnék

bár lehetnék tovatűnő álom
szabadulnék szennytől és mocsoktól
átlibbennék hegyen és határon

eleve

meggyőződésem
hogy létezik olyan ember
aki már eleve árvának születik

A nagy zabálás

Mikor az éj verítékében
Dermedten ébredő
Halak hullámaiból
Kikászálódik a másnapos napsugár                      

Birsalmák emlékeimben

Emlékszem jól a gyermekkori telek
illatára, számban a forró sült krumpli
ízére, a hószagú utcákra, ahogy cipőm alatt
ropogott a friss hó

Ki Betlehembe tart

Nincsen arany, se mirha meg tömjén.
Három király sincs áhítattal térden.
Szalmák közt, édesdeden és gyöngén

Hittem

Hittem istenben,
hittem hazában,
örök életben,
feltámadásban…

mint fürge pille

mint fürge pille
fejemben kedves emlék csapong
tovalibben de visszatér
áthatol vágyakon falakon

Hat apeva

Egy
kérdés
zeng bennem:
mitől lehet
ekkora a csend?

Felmentés

 Tán kettő vagyok,
S nem egy lény
Vagy akár több
Másolt génkavics
Mind más időben

Mindig csak így…

Belém ivódtál. Sejtjeim között
áradsz tovább, hogy lassan átvegyél,
hogy számomra is megszűnjön az én

Szürke hétfő

Szürke házak felett
szürke az ég, szürke
itt minden, hétfői
szomorú kedvem
is szürke,