Szépirodalom – vers
Varjak vonulása
A téli délután szürke egén
száz meg száz varjú száll
a házak felett, kavarognak
egyre, károgásuk megtöri
a csendet.
Akkor, ott
Nem csalnak emlékeid,
ugyanúgy történt minden,
ott jártam azon az éjszakán,
mert nevemen szólítottál
Vigasztalás
Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Nem tartozol senkinek… senkihez.
Sínen vagyunk – mondta Gerő, a hídverő
Sínen vagyunk
Azt hogy merre kanyarog
Senki sem sejti
Együtt utazunk a sors koszos vonatán
Time
Mindent tudó évek – felednek
Semmit mondó percek – peregnek
Súlyos szavak szállnak
A sekély szélben
Pilátus-kezek
Ó, hogy rejtőzik a költő!
Széttépnék az emberek,
ha vágyait kitárná:
lásd, belül remeg.
Ismét megfagyott egy ember
(közönséges újsághír)
Kinek a testét, lelkét, erejét
megtizedelte az élet, magány
betegség és nincstelenség
Add a köpenyed felét!
Szent Márton tiszteletére
Én is itt születtem és ma is itt élek,
hol emberré nevelt az alpokalji táj.
Ez a hely, ahol már semmitől sem félek.
úton
határtalanságom határait feszegetem
honnan jöttem hová megyek
legyek
vagy ne legyek
ez itt a tét
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások