Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2645

Talányos álom

Álmomban láttam valakit, jött felém,
hozta a késői szerelmet, amit az Égiek
nekem már régen megígértek.

(F)ordítok – 15.

A hetedik napon
kész volt a mű.
S Az Isten szólt:
– Mily nagyszerű!

Reggeli talány

Indul a nap, akár az egyszeregy,
talán egy-két felhő még ingatag.
Hamvas szilvák kék égbe ringanak,
a hajnali pára is mennybe megy.

Fabula

Egy állatkertben van állat temérdek,
közülük most csak kettőről mesélek.
Az egyik birka volt és vágyakozva nézett
egy párducot, s álmodott róla szépet

fércelő

rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána

állandó

új rend váltja a régit,
a földi követi az égit,
évszakok váltakoznak,
havat, napfényt, esőt hoznak

Úgy szeretlek

Mint virág a Napot, föld az esőt
Mint kandúr a kiscicát, légy a légypapírt
Kalapács a szeget, mint régész a méhészt
Vak a töltényt, pénztáros az aprópénzt

Maradok észrevétlen

Mind rest, ki csak hátul sunnyog,
és olcsó, düh perzselte szózatát,
hazug hangosan csak ott veri,
ahol bólintnak, bár fanyalgva óraszám.

Élményvers V.

Az alkonyi fák az isteneké.
A kentaur nimfákat olvas belé,
a kerub áldottságában megérleli.

Vakon is látó szemekkel

A nem szökő szökőkút mellett
botlott belém a csaknem teljesen
vak öregember, aki bárkinek
készséggel elmeséli kalandokban
bővelkedő életét.

A félelem bolondjai

Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík – reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.

(F)ordítok – 14.

titkos hegedűkkel érkezik az ősz
szellő hátán morcos menedék
mély kabátzsebéből vékony sál lifeg
ráér elővenni

csak védőmaszk volt

azt mondod, így volt megírva
igaz ez?
nem lehet az ember fatalista
valami részünk nekünk is volt belőle

Nagyanyám imája

Pécsett születtem. Réges-régen
nagyanyám imádkozott vélem.
Még most sem értem mért így mondta,
hiszen magyar volt anyja, apja

titkos

titkos hegedűkkel érkezik az ősz
szellő hátán morcos menedék
mély kabátzsebéből vékony sál lifeg
ráér elővenni



Archívum

Hirdetés