Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1228

Szürkület

kanapém sarkában
vonalak, hajlatok, szögletek
követik alakod körvonalát

Mint hajdan nagyanyám

Mint hajdan nagyanyám, kinek
fiókos szekrényében a halála
után megtalált, kötegekbe
rendezett számlák, előttem
hevernek életem emlékei.

Síppal, dobbal

Hegyen-völgyön
száll az ének,
fiúk lányok
vígan élnek.

Rövid 

Fuvallat ficánkol a fákon,
fűszálon szellő hempereg,
mellényke sincs már a madáron

Ennyi elég

Nem tudom, mit hoz még az élet,
de süt a Nap,
csiripelnek a madarak,

Anyák napján

Fiókban rejtett fontos semmiségek;
Amit keresnék, épp azt nem találom,

Bezzeg régen…

Régen – azt mondják – jobb volt, mert akkor még a képek fekete-fehérek voltak, maximum kézzel színezettek, akkor még egy telefon volt egy utcában, maximum kettő, akkor még csak két fajta fagyi közt választhattunk…

Orgonakeresőben

Mellékutcákban, járatlan utakon
rovom a kilométereket, május első
délutánja a szabadba kicsalogatott.

Anyám

Ott lapultam
szíve alatt remegve,
még nem tudtam
mi vár reám, csak egyre
vágytam: megismerni

a hangya

fáradhatatlan
teste
mint
apró robot
hatalmas
súlyokat
cipel

Április

Vízcseppekből gyöngysort fűz a délután,
hideg háztetőkön vonat füttyöget,

Hajnali töprengés

Ó mennyi láz, tavaszi, nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény…
Mindent lehet, mindenhez lesz erő…

tücsökmuzsika

az aprócska művész
dicséretes hévvel
ingyen koncertezik
minden nyári éjjel

Tavasz

Kigombolt kabát
a tavasz, csipkegallér
egyszerű ruhán.

Lélek-(tan)-telen

boncolgatások visszamenőleg
önfelmentések, igazolás-kényszerek
végtelen műtétei
még ígérete sem
hogy végére érnél valamikor



Archívum

Facebook