Szépirodalom – vers
Mint hajdan nagyanyám
Mint hajdan nagyanyám, kinek
fiókos szekrényében a halála
után megtalált, kötegekbe
rendezett számlák, előttem
hevernek életem emlékei.
Bezzeg régen…
Régen – azt mondják – jobb volt, mert akkor még a képek fekete-fehérek voltak, maximum kézzel színezettek, akkor még egy telefon volt egy utcában, maximum kettő, akkor még csak két fajta fagyi közt választhattunk…
Orgonakeresőben
Mellékutcákban, járatlan utakon
rovom a kilométereket, május első
délutánja a szabadba kicsalogatott.
Hajnali töprengés
Ó mennyi láz, tavaszi, nagy remény!
Szívet betöltő, szinte égi fény…
Mindent lehet, mindenhez lesz erő…
Lélek-(tan)-telen
boncolgatások visszamenőleg
önfelmentések, igazolás-kényszerek
végtelen műtétei
még ígérete sem
hogy végére érnél valamikor
Legutóbbi hozzászólások