Szépirodalom – vers
Egy szál gyufa…
…Nyújt-e fényt? – Keveset
Éget, s tán gyújt is tüzet
De ád-e meleget? – eleget…
Főz-e számos gyermekednek
Lencsét csak egy tállal
Merre száll?
Eltűnt egy lány, kérlek, segítsetek!
Haja szőke esetleg barna lehetett,
a szeme zölden vagy kéken csillogott
Téli absztrakt
Jéglánc tartja csak a rozsdás ereszt.
A bedeszkázott ablak űrbe harap,
s a nyomor rongyokból füstöt ereszt.
zsolozsma
zsebemben elfér mindenem
ne hagyj el drága istenem
aki keres aki kutat
mutasd meg annak az utat
Kikelet
Tavasz tündére múlt héten erre járt,
és átvarázsolta a hófehér határt.
Nézem a földet, alvó réteket.
Bíbor ég alatt
Mennyi színt, formát rejteget és mutat meg
a téli ég! Figyelő tekintetem előtt vált sötétre a
bíbor ég alja, a horizontot takaró szürke-fekete
Az erdő télen / Vivaldi
A mozdulatban
van mozdulatlan,
f-mollban vacog a száj.
Vad penge a szél,
mint edzett acél
Sajnos
Gyerekként vágytam annyi mindent:
angyalt látni, és szakállas Istent,
de szétomlott a felhő s nincsen
lehetne csönd is
lehetne csönd is
a kormos égre bíborfonállal
fércel felhőt a hajnal
alant
csontcsupasz ágak
a túloldalon
bús dúdolásssal
súgnak-búgnak a kerti fák
kócos lombjukon hideg futkos
vacog még a gondolat is
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások