Szépirodalom – vers
szomorúan nevetni
ezen a héten
hetesek vagyunk a petivel
ma a jelentésnél éppen ott tartottunk
hogy az osztály lépszáma
Vox humana
A madarak kitartó hajnali énekébe
csakhamar emberi hang vegyül:
valaki a szemközti házban
a pacsirtákkal dalol,
Volt idők nyomában
Volt idő,
amikor még nem volt vers, se költő,
csak köveken pattintott tőszavak,
s volt ki érezte, lelkét megtöltő
muszáj-hang előbb-utóbb felszakad.
alvós
amikor eljön a fél kilenc
és anyukám már a harmadik utolsót is elmesélte
én igazán erőltetem az alvást
Mélység és fenség / Avagy emlékezés a Bükk-hegységre
Fent a magasban
szürke a szikla,
lent a homályban
hűvös a lába.
Hajnali ének
Még távol a reggel, de engem
kivetett az ágy, már éberen, az
ablak négyszögében állva a hajnali
hűs szellő érintését élveztem.
Aki a rózsát
Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat
Jaj, hová mentél? (Anyák napja emlékezete)
Egy szál magadban a halál ellen,
vért virágoztak a felszakadt erek.
Elhalt a remény a drága mellben,
hiába hívtál, s már hiába megyek.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások