Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1162

Találkozás

– Itt várj … csak egy pillanat! –
szólt a Halál, s elszaladt.
Később újra benézett,
de semmit nem intézett.

Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése

homályos háttér, rácsos börtönablak,
az udvar, az ajtó sötétbe vész,
megrázó drámát sugall az egész

Rémálom rettenete

Hajnali háromkor egy rémálom
rettenete taszított ki az ágyból,
ágyam szélén ülve hallgattam
rémülten kalapáló szívem

Gyümölcsversek  (részlet)

Sosem esik messze az alma a fától
de csak ha éretten hullik önmagától.
Ha lerágja féreg, vagy letépi vihar

(Ön)buzdítás

Betelik a poharam
Nem látom a kiutam
Megtörik a léptem
Elhagy a lendületem.

Utópia

Mint érett fenyőtoboz,
időnként földre hullik lelkem,
porban sárban magam téblábolok rajta

Négy

Törleszkedik a téli este,
aranycérnává foszlik a fény,
lám, fél almáját már megette

Azért

olyan a vers mintha mindig várakozna
ha vágya teljesül – önfelszámolódna

Legendák földjén

Őrizd a mesét – a legendát –
ősi idők bús ködbe vesző seregéről!
Tábori tűznek rőt parazsánál
jó felidézni a táltost,

Madrid

éjjel ömlött az eső, lemosta
vén arcod Madrid,
most üde platánsorok közt
bújócskázó
szeleburdi májust
citál elém

Kifosztva

léted talajtalan
elődöd gyökértelen
utódod hontalan
lázadásod oktalan

Szomorú szerelem

Elgondolkodtam egy régi görög regén.
Azt olvastam benne: az istenek hegyén
egy hordóban öröm, egy másikban bánat,

Szívszilánkok

Apró darabokra törve
Mellkasomban alig élve
Létezett csupán szívem
Nem bízott senkiben.

Szilánkok

Bekucorodnék farzsebedbe,
szükségem van testmelegre,
fitt popsidon megpihennék

Pityergő

Pityereg az eső
ma csak úgy eleredt,
lepereg a tájon



Archívum

Facebook