Lerakom eléd, Uram, amit hoztam,
az időm általában beosztottam,
te látod a lelkem,
segítséged soha nem felejtem,
Születtem Anno
Hazámban, egy üregben
Apám Rákosi, Anyám Ratkó mutti
A Mesés ötvenes évek
Föld alatt repültek a Denevérek
Oh, lírai,
szarka-izmos gondolat,
veretes jellem rajza nő,
és cikáz az égből lehívott
villámcsapás
A madár a por férgeitől gyarapszik
s az éj magasából száll alá.
A bányász a föld gyomrában beszélhet
ismeretlen ércek, kőzetek tündéreivel.
Álmosító ez a délután a szürke birodalmában,
ahol szürke a föld, és szürke az ég, közte szürke
házak állnak, és rezzenéstelen a csend. Sehol egy
ember, még kutyát sem sétáltat senki
Nőnapi szonett
Múlik az élet, a boldogság örök,
és nem biztos, hogy fordítva volna jó!
Vigyázz a tűzre, míg ég a kandalló,
Leszünk- e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár?
Most minden árnyék, végtelen mocsár
„Mert hülyék vagytok!
Amikor röhögni kellene, sírtok, ha röhöghetnéktek van, akkor meg bőgtök,
ha igazat kellene végre dadognotok, akkor hazudtok,
és folyvást elhiszitek lódításaitokat!
villognak a vakuk kattognak a gépek
hogy ne keverjenek össze másokkal minket*
a sajtó is izgatott
a hetedik sor közepén ülök
Hányszor bontotta haját az este
kesze-kusza gondolataim között,
s hullámos setétjében föloldva
őrködött szivárgó könnyem fölött.
Betöltöm életem hiányát.
Ami van, meghalhat belőlem.
Mint ahogy árva, fut a szerencse,
és nem lesz betöltekezés.
Egy napon úgy ébredtem, hogy megéreztem,
elmúlt belőlem az a különös sürgetés, melyet
addig mindig, nyugtalanítóan éreztem.
Kamarás Klára: A Duna partján
Sosem jutott védő, simogató kéz,
család melege és szépség elég.
A hideg gangot soha nem feledte,
s hogy gyárak füstjétől sötét az ég.
Legutóbbi hozzászólások