Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 4
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1781

Vlagyimir Viszockij: Tömegsírok

Tömegsírokra nem raknak keresztet,
Özvegyek sem hullatnak rájuk könnyet,
Valakik hoznak oda virágcsokrokat,

Igaz barát / Asztor emlékére

Ki az, aki veled van jóban-rosszban?
Ki az, aki melletted van, ha baj van?
Ki az, aki vigaszt nyújt nehéz napokon?

tüzeket gyújtani szültek

idei foglyok
fürdenek a porban
lassan elillan
a szalmaszagú nyár
Gaia kertjében
sóvirág nyílik

Verspár II.

néha álmodom
ilyenkor
sárba pottyant csillagokat szedegetek
letisztogatom róluk a valóság szöveteit

Időhalál

Kádam forró
Borzongó vizére meredtem
PENGEELMÉLYÜLTEM
Agyamban csendben
Elaludt a lét

Újratervezés

mint akin átfolynak a dolgok
hír, emlék, érzések, gondolat
de ami a szitán fennmaradt
keresztbe fordul torkomon
kiköpni, lenyelni nem szabad

Csoda

Mi ez, ha nem egy
csoda? Tegnap még bimbó,
de ma már virág.

Látlak, ahogy

Látlak, ahogy a sorok között
keresed arcomat, látlak, mikor
a leírt mondatok mögött
megleled igazi énemet.

Magam akarok maradni

Féltem, ezt az álmot is elfelejtem,
akár a pólyást, akit tikkasztó hőségben
hagytam a várfokon. Rettegek
megölik a forró napsugarak

Álmodozás

Fákra hajtja fejét az est,
már magányosul az árnyék.
Az öreg toronyóra rest,
s okát veszíti a szándék.

Emlékek kertje

Éjszaka van, belopódzik az álom.
Gyere, bújj ide hozzám,
Szálljunk, vissza együtt a múltba.

Mej Lev (1822–1862): Mimóza

Virágzik a kamilla és a rózsa
De nem látja őket az éjjeli lepke
Te vagy az élete s halála, te – délibáb
Virágok dalnoka

Virágmintás

Csókzáporban bőrig ázni,
karjaidban szundikálni,
huncutkodni künn a réten

Verspár I.

nem tudom behúzni a cipzárt
beakadt
csak álldogálok kifordult esernyőmmel
ez a harmadik ami ezen a nyáron eltört

Imagine

Ha Hébe-hóba
Lavinaként begördülsz
Egy éjkék tóba
Álmodd léted újra



Archívum

Hirdetés