Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 4
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2186

Új rendben

Az éjszaka mélyén
érkezik meg a
felismerés, hogy
életed új rendje,
egyedülléted már
nem átmenet,

Rímszenvedés

Kínlódik a remek költő,
versszorulás most a réme.
Mi lesz veled emberöltő,
ha nem jön ki jól a vége?

MagritteDalí

Átfolyik egyik kép a másikba
ahogy ruhám bárkája végigsiklik a padlón
hat univerzum – hat terem
rombolás és csatlakozás
törvényt hoz itt a törvényszegés

Mit éltünk át

Mit éltünk át mi, ifjúi hévvel
mára öreg nők, agg katonák?
Ki jobbra, ki balra
mint tudatlan, falka
toltunk egy roskadt üres taligát.

elmaradt imáid

gyötrelmes kínok közt jajongva szült anyád
február volt vasárnap kora délután
visítasz a napvilágra érve az orvos seggedre ver
míg anyád az ágyon aléltan hever

A végtelen két vége

Körül-belül ugyanannyi Agysejt
LÉLEKZIK fejünkben – Mint
Ahány Galaxis sejlik fenn az égen
S minden galaxisban valahogy
Pont annyi csalfa csillag rémlik

Gyere, és nézd meg…

Voltam sokkal mélyebben is,
mint lesz egyszer végső helyem.
Ha nem félsz egy más világot
látni, majd gyere le velem.

Ma nem írok novellát

Újra a fura, kényelmetlen, háttámla
nélküli padok egyikén ülök, velem szemben
zöld ernyők alatt ül egy férfi, teljesen egyedül.
A férfi sört iszik a hőségben, csak pár méterre
tőlem, idáig érzem: magánya épp olyan sűrű, akárcsak
az enyém.

Fehér szakadék

Nem maradt ismerős táj vagy arc sehol,
Az üres mosolyban sincs sok ráció.
A szó kaviccsá kopott információ,
nincs bűnre büntetés vagy sors, csak seol.

Iancu Laurának és Halmai Tamásnak

Hányszor hallottam
az égre rugaszkodó szárnyakat
világ virágát
tűzliliomok táncát

Madárijesztő

A borsóföldre állították,
azt védi, őrzi. Karja tárva.
Kalapján dalol egy rigó,
de verebeknek is barátja.

Tudod-e

Tudod-e, hol laknak az angyalok?
Buszon járnak munkába vagy gyalog?
A csodáknak most milyen az ára?

nyikorgó

tvágtam a téren
egy tolókocsis férfi jött szembe
nyikorgó kerekei 
megannyi elakadó sóhajként botladoztak a flaszteren

Órarend

Megrepedt az Idő
Kifolyik rajta a Jövő
Mi maradt – Múltunk ragacsos dagálya
Ebben bolyongunk hát

Mókus emléke

Mogyoróbokor ága
már nem hajlik a házra,
a régi mókus elköltözött.
Hajdani nyarak árnya



Archívum

Hirdetés