Szépirodalom – vers
Katalin-triptichon
A történet lehet, hogy legenda csupán,
hogyan élt s halt a ciprusi királyleány.
Hite nagy volt, műveltsége tudós-humán,
ötven tudósból nem tagadta meg sehány.
Madárlátta álom
Részegen érkezett a tavasz
Koszos, rongyos ruhában
A frigid, homeless téllel ivott
Hosszú, becstelen éjeken át
Bús szelekkel szeretkezett
Unottan lopva a lusta időt
Ha nincs aratás
Anyám helyett légy a dajkám,
szép paplannal takargassál,
szerető kezeddel.
Kössél masnit a hajamba,
s öltöztessél föl a Napnak
tündöklő szemeddel.
Életöröm
A szemek, a szemek, mindig a szemek –
rózsafüzérből, arcvonásból,
a szemek szívből-veséből előtekintenek.
Babó kutya az égi futtatóban jár
Három éve lesz lassan, márciusban, hogy
elköltözött a fiam a kutyaunokákkal, de olykor
még ma is azon kapom magam, hogy kinézek
a szemétledobó ablakán,
Szorgalmas gyűjtők
Elmozdulni nehéz, valami
ingoványos talajon járok,
húz, vonz egyre lejjebb,
jel lenne ez a másvilágról?
Esteledő
Már kiült az égi kispadra az est,
pipafüst felhőket fúj, mint a vének.
Emléket szellent a csönd, hősi ének
mítoszát bíbor színnel égaljra fest.
Halotti beszéd 2.0
Nem hiszek a halálban
A halál az élők találmánya
Tán a sumákoló holtaknak
Volna inkább oka aggódni
Hogy hirtelen felélednek
Az a hülye idő újra indul
Restaurálás
Múltidéző kifestőm javítgatom.
Ismeretlen arcok néznek vissza
rám, erős kontúrjuk van bennem,
de csak véltem, hogy látom őket
én-színeim árnyalatán át.
Ébresztő / Kandúrversek
Ha az embernek nincs lelki ereje reggel
hatkor felkelni, jól jön a háznál egy éhes
macska, aki ráutaló magatartással a
tudtomra adja, hogy ő márpedig éhes,
Évszakmegváltás
Lassan fogy a tél hatalma,
friss levegőt kortyol a jég.
Könny lesz a dér riadalma,
kéményfüstöt kontyol a szél,
A fagy marka lazul, elereszt.
Távolt méreget a visszhang,
Partnereink
