Szépirodalom – vers
Élményvers IV.
A költészet ugyan csak kísérlet,
a költőnek jó mindenkivel jóban lenni.
Ha a mester ráteszi a csengőt
tigrise nyakára, a nyáj szétszéled.
Teljes odaadással
Számomra a nyár ma az a tíz perc volt, míg
teljes odaadással nyaltam a fagyimat: két
gombócnyi örökkévalóság, mit nem vesz
már el tőlem az élet
(F)ordítok – 13.
Halott levelekben pompázik
Az érkező ősz.
Fonnyadt virágok lepik a
A szikkadt nyár sírját,
S a napsugár éles fénye tovaszáll,
Megpihenni látszik a világ
A szerelmes ősz balkonján.
Ráolvasó
Kezem te hajlásra fájó
legyél nádszál
pihetoll
Ne emlékezz a nehéz kosárra
a fejsze indulatára
Őszi páros
A meggy, cseresznye mosolyát a polcon
Cukor szirupja őrzi meg a télig.
Az alma, körte már szedésre érik.
Az időből kifelé
Álmokat temettem tegnap,
bús földbe ástam összes
nyavalyám, üresen sorjáztak
mögöttem a leharcolt évek,
Magyarország
Én nem értem az állatok nyelvét,
de emberül beszélek,
és ott vagyok otthon,
ahol az emberi szót megértem.
Határeset vagyok
Nekem szókincsem minden vagyonom
Fösvény módon őrzöm
Hisz ez az otthonom
Szülőföldem s Hazám
Anyámtól kaptam,
Vályog versus vasbeton
Hitetlen vitázik mindenki mindennel,
hossza se vége az örökös pörnek,
megnyugvó pontot, a kalapácsütéssel
talán a hitvesi ágyban sem kötnek.
(F)ordítok – 12.
Ha valaha képes lennél
megmérni a mérhetetlent,
átölelni a végtelent,
állva átvágni a semmin,
egyik vagy másik sem lenni.
Élményvers III.
Belerepül a hiány a kékbe.
Kéjtelen kék ez, királykék.
Hófehérke megfogan a mesében:
meggyalázottságában fehér!
Hajnali buszok
Ma hajnalban, még sötétben
ébredtem, meghallottam
távolból az induló buszok
zaját, és hálával gondoltam
a reggelek mentőangyalaira,
Tükörképed
a tanultságod még nem tanúság
mellbe vág ismeretlen tanulság
ha belekerülsz egy ócska kis körbe
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások