Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1603

szomorúan nevetni

ezen a héten
hetesek vagyunk a petivel
ma a jelentésnél éppen ott tartottunk
hogy az osztály lépszáma

Vissza-vissza

vissza-visszaigyekszem
önmagamba látni
körök közepébe
eltévedni végül

Szerelem

Telis-tele írom
Szép tested verssel én
Hogy csak a Hold tudja olvasni

Álmodozik a tücsök…

Álmodozik a tücsök,
madár akar lenni:
a kék égen repkedni,
vízesésből inni.

Vox humana

A madarak kitartó hajnali énekébe
csakhamar emberi hang vegyül:
valaki a szemközti házban
a pacsirtákkal dalol,

Valóság

Az idő fala
nap mint nap véresebb.
benne a jövő téglái
alattomban morzsolódnak

Volt idők nyomában

Volt idő,
amikor még nem volt vers, se költő,
csak köveken pattintott tőszavak,
s volt ki érezte, lelkét megtöltő
muszáj-hang előbb-utóbb felszakad.

Kilenc haiku

ki leszakajtja
illatát annak szánja
a tearózsa

alvós

amikor eljön a fél kilenc
és anyukám már a harmadik utolsót is elmesélte
én igazán erőltetem az alvást

 PONT…

…Annyi idős vagy
Mint amennyit
Tettél idáig

Jelen-lét

Nincs múlt. Nincs jövő.
Csak a jelen van. Csak a
tücskök zenéje.

Mélység és fenség / Avagy emlékezés a Bükk-hegységre

Fent a magasban
szürke a szikla,
lent a homályban
hűvös a lába.

Hajnali ének

Még távol a reggel, de engem
kivetett az ágy, már éberen, az
ablak négyszögében állva a hajnali
hűs szellő érintését élveztem.

Aki a rózsát

Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat

Jaj, hová mentél? (Anyák napja emlékezete)

Egy szál magadban a halál ellen,
vért virágoztak a felszakadt erek.
Elhalt a remény a drága mellben,
hiába hívtál, s már hiába megyek.



Archívum

Hirdetés