Kínok

dermed
a vekker
nem lel

Csak látni akarlak

Ne legyen köztünk semmi sem
Csukott szemekkel add át magad
Melleid közé hajtom a fejem.

Eső után

dörg az ég
és fú a szél,
villámlik is,
eső esdegél

Létcsapó

Az Élet nem Létkérdés
Csak egy buta, felesleges Létforma
Ahogy a Halál sem más

Ózonlyukak

Míg érik a szó a számban,
érkezik-e már a gondolat,
vagy megérzek és gondolok,
s betűkké fon az alkonyat.

(F)ordítok – 8.

Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.

Nászta Katalin: Mondd, te kit választanál?

ha lecövekelnék egy gondolatnál
elkötelezném magam egy szónál
ha arra kényszerítene valaki
válasszak s egyet választhatnék

Holdfelkelte

Most kel fel a Hold, s én
megbűvölve nézem, amint
egyre feljebb kúszik korongja
az égen. Lassan kibukkan a
szemközti tízemeletes ház
tetejének pereme felett.

Az isaszegi öregtemplomban

Lelkes női kórus énekel:
szikrázó szopránokkal
kergetőznek altok,
amit a törvények eltemettek rég
itt a felemelő újra kihantol.

Nagy fuga süket fülekre

a fináléra a gyönge test süket
mindent hall a legyőzhetetlen lélek
a hang hiánya itt csak apró tünet
opuson már nem változtatnak tények

Erdei kapcsolatok

Erdőt lát a tisztás
falomb fényeket
gomba avart
madár a levegő réseit

Szomorú szonett

Hullócsillagok felragyognak,
jönnek s kihunynak menthetetlenül.
Az örökmécsek lángja is kialszik,
ha reng a föld, s a templom összedűl.

Emlékőr

Nem emlékszem
mosolya vonalára,
nem emlékszem
a simogatására,
nem emlékszem
mondatokra, hangjára

Verspár III. – Hajnal Éva és Jóna Dávid

pillekönnyű pillanatban
puha csendben itt maradtam
álomszuszék felhőt láttam
megcsodáltad
megcsodáltam

Vasárnapi ebéd

Fényes vasárnap délelőtt,
a konyhában, mondd, mi főtt?

Lesz-e húsleves ebédre,
rántott hús másodikfélére?