Szépirodalom – vers
A negyedszázados
Fiam, Te szép legény
Helyes kis kölyökből
Sebhelyes férfi lettél
Lelkedben a sebet én ejtettem
Mikor a piciny gyermeket
Színpadi kellékként kezeltem
A Világ Gondolata
E Gondolat
már járt itt korábban.
Tüzek és zűrzavar
hátán lovagolt,
s míg megkerülte értem
e végtelen világot,
Verssel ébredő
Aki számolgatja a szótagszámokat,
farigcsálja a rímeket, mert minden
sornak rímelnie kell, annak soha nem
fogom tudni elmondani,
Csak ennyi volt
A mozdulatlan
mozdulni látszik.
Porszemekben szitál
az örökhöz hasonló,-
a kánikulát megtörik
lassan a szellők,
a szél kecses, kimért
tánclépései.
Titkok éjszakái
A fákra fénylő hó szitál,
a rét palástja zúzmara,
a Hold árnya, mint Boldizsár,
kutatja, merre van haza?
Cathedrale della Vergina Assunta
E dóm nem csupán egy a sok közül,
dísz, pompa, művészet felsőfokon!
szépségsúlya már-már a földre nyom,
érzelem, értelem viharzik belül
Téli Álom
Az őszi légy már halott
A tavaszi most éled
Halkan szuszogtál nyakamba
Csak a csönd zümmögött véled
Nap mint nap
Gyertyám fénylik, az imádság suttog,
ezer felé száll féltő gondolat,
édes Jézusom tehozzád szólok
e csillagfényes estén.
Élményvers XVI.
Nőben a férfi.
Férfiben a nő.
A barát sohasem
lép teljes közeledbe,
bár azért barát,
hogy szennyeidet elnyelje.
Elmaradt varázslat
Azt hittem, azon a ragyogó nyári napon,
hogy varázsolhatok: kivittem a lavórral
a frissen mosott ruhát, és kint, a kertben
M. szomjúsága
M. szomjas, megitatom,
hálából megérinthetem konok fejét.
Szereti, ha hosszú
meséket olvasok,
amikor nincs kéznél éppen,
rohan a szemüvegemért.
Influenszer
korjelzőként ment egy pint
kiber-szél majd megtekint
alakul mint online vélemény
és metaforikus lesz a remény
Álomlátók
– Szép álmom volt. Fiúk, ébredjetek!
Álmomban almafát ültettetek.
Talán így lesz, bár álom volt csupán,
már nem kígyó, egy angyal ült a fán…
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások