Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1203

Aki lehettem

Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart

Madaraim csendjében

Csukott ablakon át
hallom énekét, gyorsan
ablakot nyitok, és a kora
reggeli csendben, még alig
felkelő nap szelíd fényében

Szellempillanat

Kérlek szabadítsd fel a lelkem!
Repülni vágynék a kormos város felett

Ellentétek

Te vagy a fény, Én a sötét éjjel
Te vagy a hűs víz, Én a forró étel
Te vagy a szél, Én tépett fák

Cudar világ

Tétován csavarodik
fel az est
a kopottas,
rozsdamarta bádogkeresztre.

Még téli – haikucsokor

Macskalábnyomok
a hóban s kis vonatfütty
töri meg csendem.

Szerelem

Csak egymás mellett…
Csak kéz a kézbe…
Egy fűzfa lombja?
Egy csók reménye!

Fényjel – XIX. századi dal

Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül

Régi márciusok

A villamosmegállóban, szikrázó
napsütésben álltam ma reggel.
Arcomat a nap felé fordítva,
lehunyt szemmel áldoztam
napistennek…

Képzeljük el…

Hunyd le szemed
Add ide két kezed
Mesélek egy életet
Talán a miénket?

révületben ringatózva

nem vesszük észre
hogy herdáljuk időnket
hogy vágyálmokat kergetünk
hogy pökhendi módon
száműzünk szeretetet és szerelmet

lélekzés

haragos felhők szorítanak össze
mintha legalábbis ismernénk egymást
vigyorogva közelítenek
már majdnem elérik a fejem búbját

Cérnaszál

Egy szállal hozzád férceltem magam,
most lebegek az űrben, boldogan.

nyírfa-dal

tavasz bolyhozza
barkáid selymét,
friss nedv áramlik
kanyargós ágereidbe,

Vonatszámlálás

Gyerekkoromban volt egy
játékom: ha valamit kívántam,
és jött egy vonat, akár személy,
akár teher, ha páratlan kocsiból állt,
teljesült a kívánságom



Archívum

Facebook