Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1450

futószalagon

mindennapjaid
futószalagjára
bánatot és örömöt
egyaránt
pakol sorsod

Valami

Valami végleg összetört,
üvegcserépen lépdelek,
jeltelen síron nincs virág,
holtan hevernek életek.

Tél-ta-ny-ősz

Tél,
fehér
dér.
Tavasz,
sarjat
fakaszt.

A HETEDHÉTHATÁR-ról, újra (L. Csépányi Katalinnak)

Az Idő túlmegy hetedhét határon,
bármily irányban – fennmarad az álom
egy-egy szívben (hányban?). Ha Pécsett jártam:
Nagynyárád előtt, s után (Baranyában)

A Norma kapitány

Igenis lázadok az ellen ami normális
hogy feledni kell azt ami aktuális
nem változó és nem konzekvens

Tannhäuser Vénuszról énekel

az erdőn
kezembe vettem a hold ragyogását
és agancsom nőtt
ha rád gondoltam

Reggeli körhinta – haikuk

(angyal száll át)
Csacska gondolat
félálmodban: s mosolyogsz,
mint egy kisgyermek.

Ha Petőfi feltámadna

Anyám tyúkja mostanában
Nem káricál már szobában.
Nejlonzacskót húznak rája
Szállása a hűtőláda.

Ötven év

Nagyon lehet, hogy túl vagy az életed felén.
Gazdag sem leszel soha már,
ne légy szamár,

Téli hétköznapok

Hideg már kinn a lóca,
fába bújt a kabóca.
Mari nénin nagykabát,
betakarja a farát.

Hiányzó akkordok / Som Lajosnak

Elmentél hát…
A sarokban árván maradt gitár
s kontrasztként – görbebot.

Kollázs,  Sipos Gábor Gergő – Lélekző című kötetének verseiből

Télikabátként élek.
Tudtam, egyszer megtalálsz.
Beengedtelek legbelülre, hogy szétnézz.

Magam vagyok

nem látom az orcám
siketen ordítom szavam
nem hallom az agyam
vagyok vagyok

Ecce homo

a fiú az erdőből
égre tárt
kézzel takarja magát
ápolt de nem tiszta

Árny-örökség – XI.

Homloka gyémántjából
felszikrázik a túlvilág
orra hegyén földereng a köd -.



Archívum

Hirdetés