Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 4
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1993

Éneim-éneke – 3. rész

Nyers:
Megint az eunuchok
tüntettek a szerelemért?

Önző:
Felélek belőled annyit,
hogy magammá változhassak.

Álmok országútján

Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag,
vihartört ágak végig az úton,
nem tudom, téged mért álmodtalak…

Én, Hrabal meg Capote

Akár barátok is lehetnénk,
ha térben és időben
egy asztalhoz sodor hármunkat a sors.
Hogy férhetne meg együtt két eltérő világ?

képzavar 

az ágy mögött egy kéz lakik
félek álmomban elragad
setét mélységbe hurcolász
csak egy ruhám mi megmarad

Altatódal

Ha este könnyes
Fáradt szemed
S álmaid léhán
Párnád alá teszed

Tavasz

Figyeltem tegnap a kéklő eget,
hol bárányfelhőt szellő kergetett.
Kotlós mellett a naposcsibék
érlelték a sárguló pihét.

A kutya égi dala

Az este kilenc utáni fejfájás
eszembe juttatja, hogy az ágyba
kerülő testek felett a sötétség
hasonló talán, mint az utcán
rohangáló kóbor kutyák árnyéka.

Fiúhang

holnap nagy leszek
holnapra felnövök
anyu holnap majd mindig megjövök
apa ingét magamra húzom

Édes egységben

Mint szerelmesek a vágy
után, mozdulni félve,
úgy alszom el a két macska
közt magam is magzatpózban, védve.

Éneim-éneke – 2. rész

Gondterhelt:
Tegezőviszonyban élek rég a félelemmel.

Gyászoló:
Ma örökre elment
Kőbánya guberáló fejedelme.

Jó Szerencse anyám

Jó Szerencse anyám,
süssön rám mosolyod!
Lásd, nincs igaz barátom,

Hrabal szerint…

Ez meg mi a fene?
– ráncolja homlokát Hrabal.
Mi lenne? Sör.
Eeez? – húzza el száját.

felismerés

már a folyosó bűzlött
óvatosan vett levegőt
nehéz pisiszag áradt mindenütt
a takarítónő mindig épp felmosott

A nagy kérdés

Ha én valóban porból és hóból
Lelketlen agyagból
Magamból s magamért vagyok

Sirató

Meghalnak, hát meghalnak mind.
Ő sem ígérte örökké itt lesz,
ahol együtt gyűrődtünk bízva.
Múlik az öröm, a bánat is.



Archívum

Hirdetés