Szépirodalom – vers
segíthetnél
gyakran olyan az éjszaka
mint egy varázsló óriási köpenye
sejtelmes ébenfekete lepel arany gombokkal
a gombok azt suttogják
Szereleméj
Kitámasztottam az Időt
Ha rám borul az éj
Nem látom a felhőt többé
Ahogy a szél elől menekül
Pepita mondta
Pepita mondta, és Keke mondta,
és ismeretlenek is mondták a
buszon, hogy jó lesz, de én nem
hittem nekik, mert jobban
féltem az ismeretlentől
Felszállnak a madarak
Felszállnak a madarak.
Viszik a rövidülő nyarak
szerelemosztogató kegyességét.
Jöttem, s vagyok
Én Pécsről jöttem, több mint hatvan éve
e számomra idegen, bús vidékre,
hol eső után a főtéren is
lehúzta akkoriban cipőmet a sár.
Csak még egy napot
Csak még egy napot, életem
Szívem veled szemben védtelen
Csak még egy napot légy velem
Más kívánságom igazán nincsen.
illat
minden háznak van illata
már a kapuban érzed
átkúszik a falakon
beveszi magát a lépcsőházak idegvégződéseibe
Égitestek
Hold a fényét – A Naptól lopta
Lelkünk melegét – Az Isten adta
S ahogy Holdfogyatkozáskor
Bizony kiderül e csúfság
Láng és fátyol
Kezemben tartom a Lángot,
Libben a tenyeremben furán.
Bámulom buja rezzenését,
Áldom fenn az isteneket,
Névnapodra
Nem érzed azt, hogy sokszor milyen gyorsan
s közönnyel morzsoljuk le életünk
egy-egy darabját? És este rájövünk,
mikor a nap sok apró részlete
Ablakkalitkák sora
A szemközti tizenegy emeletes
házban csupa nyitott ablak, s én
megbabonázva bámulom.
Meg nem unom, örökös esti
szórakozásom ez a látvány
Amikor már
Amikor fájt tehetetlenül nézni
miként rohadtak szét
gyönyörű eszmék
erkölcsök hogy dőltek romba
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások