Szépirodalom - vers Archives • Oldal 4 a 203-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3041

Mulandóság

Elmúlt. Az már nem az én életem.
Csak mint egy könyv…
mintha olvastam volna
valamikor, fiatalon.

stollwerck

elemér bácsit 
a sarki boltost
mindenki hülye zsidónak hívta csak mi nem
pipadohányt árult
olyan jó dohányillat volt nála

Relativitáselmélet

Minden percben
Meghalok
Mikor nem ölel
Két karod
Minden perc
Hiába múlik el

Fiamnak

Beszédes májusi orgonák
ugye ti súgtátok meg neki?
Hogy szeretni kell az édesanyát,
aki a hálát nem feledi.

Vetésforgó helyett

Ruhánkat akarják váltani megint,
és húz bennünket átkozott hínár,
megizzaszt a gőzölgő, lidérces láp,
nem tudunk áthidalni rajta,
ott, kint talán ember, ki áll?

Lassan csillapuló

Feküdtem ma délután az átforrósodott
lakásban, valahol az ébrenlét és álom
határán értek el a kezdődő rosszullét
jól ismert hullámai. Még épp érzékeltem,
amint felgyorsul, kihagy, majd lelassul

Haza a meddőhányón

Szemezünk: az idő meg én,
gubbasztva egy domb közepén.
Megálltak napok meg órák,
utat visszafele róják.
Minden mátrixába fulladt,
ahogy simogatom a múltat,

Falánk idő

Volt otthonunk,
gyöngyként voltunk dobozban.
Azt hittük, csillagok vagyunk,
s mikor a zár kipattan,
tőlünk szikrázik majd a föld s az ég.

Időtlen magány

A lélek összegyűrt foltos galacsinjaiban
fakó színek játszadoznak egymással
Lehunyt pillák mögé bújva
szendereg a megrettent élet

Végszámla  

Ahogy én öleltem
Szatén tested
Úgy ölted Te folyvást

Buja nászunk
Ahogy én csókoltam
Szeplőtelen szeplőid közt bújó

Mi Vándorunk

Térj be Vándorunk, rég jártál erre.
Elhagytad nyájad, becsuktad ablakod?
Miért e nagy csönd körülötted?
A Világ, a Bánat sír, és vár nagyon.

Oroszlán havában

Azt tartották az ókorban,
– persze: dúskálva jó borban –
hogy minden kristály fagyott jég,
mit ősi varázs hagyott rég.

Madárfészek a szemközti fán

Tőlem olyan távol, hogy szabad szemeimmel
már nem láttam, inkább csak sejtettem,
nagy mozgolódás támadt nemrég a szemközti
fákon:

Ki hiszi el?

Hogy mindig jót akarsz,
Ki hiszi el neked?
A magad útjait
Csak magad ismered.
Rád néz egy idegen
Lehet hogy rád nevet

REPÜLés

Repül a papírsárkány… Repül…
És?
Elkapja egy légáramlat: és földet ér… LEzuhan… leZUHAN
Várja a mély…



Archívum

Hirdetés