Szépirodalom – vers
Vlagyimir Viszockij: Tömegsírok
Tömegsírokra nem raknak keresztet,
Özvegyek sem hullatnak rájuk könnyet,
Valakik hoznak oda virágcsokrokat,
Igaz barát / Asztor emlékére
Ki az, aki veled van jóban-rosszban?
Ki az, aki melletted van, ha baj van?
Ki az, aki vigaszt nyújt nehéz napokon?
tüzeket gyújtani szültek
idei foglyok
fürdenek a porban
lassan elillan
a szalmaszagú nyár
Gaia kertjében
sóvirág nyílik
Verspár II.
néha álmodom
ilyenkor
sárba pottyant csillagokat szedegetek
letisztogatom róluk a valóság szöveteit
Újratervezés
mint akin átfolynak a dolgok
hír, emlék, érzések, gondolat
de ami a szitán fennmaradt
keresztbe fordul torkomon
kiköpni, lenyelni nem szabad
Látlak, ahogy
Látlak, ahogy a sorok között
keresed arcomat, látlak, mikor
a leírt mondatok mögött
megleled igazi énemet.
Magam akarok maradni
Féltem, ezt az álmot is elfelejtem,
akár a pólyást, akit tikkasztó hőségben
hagytam a várfokon. Rettegek
megölik a forró napsugarak
Álmodozás
Fákra hajtja fejét az est,
már magányosul az árnyék.
Az öreg toronyóra rest,
s okát veszíti a szándék.
Emlékek kertje
Éjszaka van, belopódzik az álom.
Gyere, bújj ide hozzám,
Szálljunk, vissza együtt a múltba.
Mej Lev (1822–1862): Mimóza
Virágzik a kamilla és a rózsa
De nem látja őket az éjjeli lepke
Te vagy az élete s halála, te – délibáb
Virágok dalnoka
Verspár I.
nem tudom behúzni a cipzárt
beakadt
csak álldogálok kifordult esernyőmmel
ez a harmadik ami ezen a nyáron eltört
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások