Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 4
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2050

Visszafogottan

Visszafogottan
nézem a budai oldalon
leáldozó napot,
száraz füvön a gyíksurranást,

Úton

Figyeld a távolt, a messzit kutasd,
az utat nézzed, ne a sok utast.
Nem az a lényeg, hogy egyszer honnét,
hanem hová jutottál el onnét!

Kísértetek

– Kitalálok neked egy múltat!
Akarod?
– Nem. Én inkább csak az maradok,

sonkahét

a beszélgetőkörben a peti mellé ültem
mindig így szoktuk
ma a húsvétról beszélgettünk
hogy kinek mit jelent az hogy húsvét

Ori-god

 A  Vízesés – Bármily óriás is teste
Csak hegyről esik le
Fodros habruháját emelgetve folyvást
Csergő patakmúltját sedrén feledve

Tere-fere

Arisztid és Tasziló a Kürtben
beszélgetnek sok-sok sör között.
– Mikor lesz már atombombánk?

Spoiler

Éj után majd ott a reggel,
így van évezredek óta.
Csupán a dátum nő eggyel,
s a rigó más, nem a nóta.

Szálak

Heggyé nőtt idő alól
érkeznek gyönyörű rejtjelek,
várom az őszt, mert levélpostán
üzennek nekem a gyökerek.

Csak ültem…

Ültem ragyogó nyári fényben, 
csak ültem, s néztem az eget… 
Értetted-e a verseimben 
megbúvó nyári meleget? 

Pitbull

Sose értettem, 
Mi ez a gyűlölet,
Ami minden bull típusú 
Kutyát övez.

kérdés

az összes nyitott ajtón be kellett volna menned legalább egyszer
még akkor is ha ez lehetetlennek tűnik mint a vízen járás
még bekötött szemmel is jó lett volna belépned

Reteklét

 A retek is egy Alma
Csak van egy kis farka
Piros ő is – ám nem a Naptól
A fán lógva, mint egy hippi
Hanem erőből – A földet túrva

Álomhajó

Álmaim hajója
kék tengeröbölben
ringott az éjjel

Átépítés

Emitt állt a háló, amott a kamra.
Ott volt a Te, valahol odébb az Én.
Amíg nem voltak a falak felrakva,
mosolygó arcokkal még függött a kép.

Rajzóra

elnézést
tanár úr
mi a feladat
önarckép papíron
tükör nélkül



Archívum

Hirdetés