Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2050

Csobogó

Mért nem lehettem csobogó patak,
mely sziklák között is vígan halad?
Jönnének fáradt, szomjas vándorok

most sikerülni fog

már majdnem jó
de valami még hiányzik
ha
a kezedet mondjuk az állad alá tennéd

Álom

Az éj leplezetlen
Hasadó nyílásán
Szellentő baglyok
Huhogó szeméből ömlő

Apró örömök

Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja,

Marasztalás

Lehunyom szemem. Zárt pillámon át
idézett képed meglelem,
hogy most, mint annyi oly-várt éjszakát,

Ébredés

Hajnali madár
miről énekel nekem
tavaszi fényben?

A tegnap peremén (in memoriam Kusler József)

Szellem-galaxissá foszlott emlékek
sejlenek, hol a végtelen már sötét.
Feledve rosszat, keresve egy szépet,
csillagok csillognak, mint gyémánt-sörét.

Messze kéne mennem

tudom
hogy messze kéne mennem
gyalog
kezemben lámpa

Kavicsvers

Kavics voltam, földre hulltam.
Madár lettél, elrepültél.
Toporgok az útszélen,
s alattomban úgy vélem,

susogó

langy öleléssel jött a tavasz
szélsusogással illata száll
szép meredélyen búg a kamasz

Prompt

Míg a mozdulat csak vágy
A hang gyorsan szalad
A fény messze ér
De csak a gondolat az

Ott lesz a válasz

megfeküdtem a gyomrokat
de nem én
aki bennem lakozást vett
ő az oka –

Megismerés

Egy éven át
naponta beszélgetsz
valakivel, közel
engeded magadhoz,
megszereted, napjaid
része lesz

Anyám napja

Anyák napja – anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?

egy halk áramkör mentén – versek a huszonegyedik századból

együtt haladunk
időtlen idők óta
s e közös múltunk
ami eltávolít most



Archívum

Hirdetés