Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1781

Hilda köszöntése

60 év még nem nagy idő.
Ugye, Te is érzed ezt?
A sok emlék fölgyülemlik,
elvarázsol, s nem ereszt.

Micsoda idill

Micsoda idilli látvány tartja fogva szemem,
a lábas házak közt ténfergő részegek,
összefirkált falak, és a tengernyi eldobált
szemét reggeli rendjét megtöri

Madaras versek

Csonka fa ágát
szemelte ki magának
szenilis madár.

Hiányszonett (Apám emlékére)

Valahogy még nem láttalak Párizs.
Nem hívtál titkaidra Szajnapart.
Elúszó álmokban benne volt az ár is

Romok

Nehéz a sorssal szembeszállni!
Feladni elvet, célokat?
Nem. Nem szabad!

Budapest felett

Végtelen Szent János bogaram Budapest
Könnyezni láttádon egyáltalán nem rest
Sugárutak fényben úszó sokasága oly együgyű

látomás

álmunkból mit megfejtettünk
reggelre rendre elfeledtük
alkonyba oltott kikelet
jajongva száll a képzelet

néha álmodom

néha álmodom
ilyenkor
sárba pottyant csillagokat szedegetek
letisztogatom róluk a valóság szöveteit

Szakadék

Esik…
Hosszan esik
Az a fürge eső
Szürke katonái
Egy tócsában
Gyűjtenek erőt

Tücsökzene hallik

Tücsökzene hallik fel a hetedik emeletre,
s én éppen úgy készülök, mintha
valóságos szerelmemmel beszéltem
volna meg találkát,

Itt az idő

Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már

Hetvenkedő / Feleségemnek – hetvenedik születésnapomra

Őszi ködbe tűnnek el a tegnapok,
hol összekacsint a már meg a még csak:
– Mit is akar bennem ez a két csélcsap?

Hét haiku

a némaságra
egy tücsök halk etűdje
is pörölycsapás

senkiföldje

magányos mátka ez a kert
foghíjas léckerítéssel keríti körbe védenceit
épp amint egy arcot foglal keretbe a vézna frizura
virágai mint megannyi önálló öröm
versengve illatoznak

Szellemujj…

… Ha megérint
Megállsz, mint egy pillanat
Sanda tárgyak árnya
Száll megkövülve
– Agyaggalamb álma



Archívum

Hirdetés