Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1203

Hogyan lehet

Ennyi gonoszság
hogy férhet el
anyaszülte főkben
– sikolt a lélek,

lépkedő

télhideg ténfereg
tajtékot kéreget
hamvadó alkonyon
holtában hentereg

Hatodik pecsét

ketten nem hagynak éjszakánként nyugton
Delila szavának engedő Sámson
és Jónás lázadó futása a parton
világgá
rá Isten se találjon

Télutó

Hol virtuális ködfalak
börtönként körbezártak,
az elszabadult indulat
új utat tör magának;

Lepketánc

A szerelem csak lepketánc,
Tudjuk már réges-régen.
Ezernyi pille éli át
A selymes nyári réten.

A láng még lobog

Addig kellett volna valakinek
rám találnia, míg a betegség,
kilátástalanság és a szorongás
fel nem zabálják a testemet.

Nagy ravasz a tavasz

Nagy ravasz a tavasz, ha úton ér téged,
Csábít, hódít, vakít, sugall reménységet.
Kézbe veszel villát, kapát, meg gereblyét

Dallamos csoda

Csend van a teremben
Várakozás a levegőben
A karmester mozdul
A közönség ámul.

Szilánkok

Vágyódás
Bár elfuthatnék most bárhová
vagy bebújhatnék az ágy alá,
megülhetnék ott, mint holmi szösz

Didergő

Hótakaró alatt nyújtózik a csend,
hópihék röptével szállnak percei,
ágboga fázósan, tétován mereng,
elgémberedtek már vénült szárnyai.

Kétbalkezes

Annyira Isten az Isten
az övéihez szól
a kívülállóknak
csak az örömhír
bízzatok

Mellékutcán

A mellékutcán autók haladtak,
Lemenő naptól hunyorgott az ablak,
Háztetők fölött félhomály tenyészett

Jött a semmiből

Egy tiszta szívű férfi egykor
beleszeretett a verseimbe.
Előbb lelkeink ölelkeztek,
s csak aztán a test.

Hej barátom  /   Bélának

Hej barátom, jó pajtásom hol tartasz ma utadon?
Merre jársz most és mit hordasz rég elfáradt válladon?

Káprázat

Buja, nyafogó magány,
Képzelet vágyának ölelése,
Rakoncátlan tincsek tengere,
Szemedben tündöklő kérlelés



Archívum

Facebook