Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1854

Kórházi haikuk – 2.

Nap fénye vonja
aranyló glóriába
a fák levelét

Falum

nehéz
csöndű
fáradt
béke

Kósza szonett a szeretetről

Kifejezni legszebb beszéd is kevés:
néha a szem sarkában egy röpke fény,
máskor egy kézszorítás, férfi-kemény

Az ember szíve

Az ember szíve vergődő madár.
Tört szárnyakkal is új tavaszra vár.

black friday

magamat
kínálom csak
aprópénzért árulom
neked
költened sem kell

léteznek

léteznek mikulástípusú férfiak
ők még a zsebükben is cukorkát rejtegetnek
és
folyton adnak valami finomat

Ugyan más…

 …Kígyóként vedleni sziszegő bőröd
Vagy lihegve kibújni belőle
Meztelen úszni egy
Felhőnyi Vagányban

Kórházi haikuk – 1.

Fájdalom szántja
remény dajkálja fájó
végtagjaimat

Őszelő

a vállamra terített
kabát alatt
halt meg a nyár.

Metamorfózis

A fogalmak itt maguktól élnek.
Hizlalják vélt-valós relációk,
vagy nekifeszülnek földnek, égnek,
mint keresztutakon a stációk.

Magyar vagyok

Magyar vagyok.
Ezt vállalom.
Ezerév gőgje nem lóg vállamon,
mert jól tudom

Isten kertjében

Istenünk kertjét
Ma gaz veri fel
S üvöltő horda,
De ő nem felel.

öreg

szemközt
az öreg házban lakott a költő
ványadt karjában időnként bevásárlószatyrokat cipelt

Re-vitalitás elmélet

 Ha folyamatosan
Az idő múlásán gondolkozol
Szép lassan
Az idő kezd el gondolkodni

Bölcs szív

Gyermekkorom álmatlan éjszakáin
hányszor fohászkodtam hozzád, ó, Uram,
a halált félve kértem, tarts meg engem



Archívum

Hirdetés