Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2354

Nekrológ a törmelék fölött

Eltört a kék-virágos tálca.
Értéke nem volt, semmi márkajel,
még gyári szám sem sínylődött az alján.
Valami régi készlet utolsó darabja,

Lopott idő

Egyszer régen,
Réges-régen
Sápadt holdnak
Lágy fényében
Megtaláltam

Hasonlat

Anyatigrisként
lapul s őrzi a falut
híres templomom.

ablak a világra

kőbevésett szívfájdalmaid
tarsolyban tartott bánatod terhe alatt
nehéz a lét
hiába a hálni készülő táj színes mosolya

Kávéillat

Nagyon szeretem a kávé illatát! Ez egy kedves régi emlék miatt van így, szerintem csak ezért hódolok ennek a hóbortnak. Naponta, egyetlen hosszú kávét iszom reggel: cserépbögréből, cukor nélkül, sok hideg tejjel. Gyerekkoromban gyakran kávéztam.

kicsit összébb kell húzódni

eljön időnként az a pont
amivel véget vetsz a gondnak
mi azelőtt örömöd volt
köszönőben sincs bánatoddal

Vallomás

Nem kell, hogy az ember bevallja.
Belül mindenki egyedül van,
akár az imából kiforduló
arca; tétova –
és olyannyira gyámoltalan.

Szálló vendég

Egy lepke árnyéka
A vállamra ült
Én a lepkére néztem
Mire az árnyék megsértődött

Hétköznapok rendje

A hétköznapok rendjét add meg
nekem Istenem! Az ünnepek
emelkedett buzgalma után
a mindennapi rutin biztonságát

Vándorsorok

Pöttömszívű emlékeket keresni
már távolabbról indulok haza.
Kiscipőm s fűzője kopott, laza,
sok aprócska emlék szorít, seregnyi.

Öregemberek szerelme

nem kell mindent kimondani
hisz nem lehet
hadd sejtsem meg
én fedezzem fel
mi van benned

Győzelemre ítélt vereségeink

Elég jóslatot kaptunk a rossz eljöveteléről
̶  sötét, felhős, fénytelen alkonyok
De terítőnk visszáján elvarrt szálak hirdetik: készül nekünk a remény!

Tudom

Tudom, hogy előbb kellett volna
nevetni, sírni, és dalolni.
Már minden elszállt messzi múltba,
avas a kamra, s kincse talmi.

Kávéházas

Nem tudom, miért úgy képzelem
Hogy amikor megakadt rajtad a szemem
Egy kávéház teraszán ülve
Éppen tejet ittál kávéval vegyítve.

nézd

nézd
hogy futnak a fékevesztett felhők
vad őszi szél kezében ösztökéjük



Archívum

Hirdetés