Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1539

Angyal

A halhatatlan pillanat
ragyogásában
az örökkévalóság
mulandó tökélyének
angyalszemeként forogsz

Télen

Télen hónak, hidegnek kell lennie,
gondoltam pár napja, elnézve a
duzzadtan ringó rügyeket, hóvirágot

Telepátia

Mégis létezik,
mégis van telepátia
egyidőben ébredés
egyidőben létezés

Meditáció Vasszilvágyon, a kútszélen ülve

Az emlékezés a berepülő pilóta
zuhanása
a csend tükörgalaxisában.

Fele se mese

Egyszer volt, hol nem volt…
Egyszer. Volt? Hol? Nem volt!
Egyszer volt! Hol? Nem volt.
Egyszer volt! Hol nem volt?

Este

Ma félszegen lopózott szobámba az este,
nem szólt, elvackolt, nyugalmat keresve

semmi

(p. v. halálhírére)
hiány bolyong most itt az éjben
marcangolva erőm zabálja
elmémből vígan vérem issza

Szeretem én az Óbudát

Szeretem én az Óbudát,
Mert fényének nincs szennye
Adjanak még egy finomat, egy poharat
Legyen meg az estnek fénye

A tárlat

Ha majd egyszer angyalok leszünk
Megkérem Istent, hogy állítsa meg a
Világot nekünk, csak egy napra,
Hogy csak mi ketten legyünk

Földhöz ragadt kényszerek

Földhöz ragadt kényszerek kényszerítenek.
Kihunytak már a tarka képzetek.
Szárnyam sutba vetve esdekel

Farsangi álom

Álmomban egy nagy teremben
álarcosbál volt. Bementem.
Táncra kértek, s úgy pörögtem,
elszédültek körülöttem.

Három bekezdés

a gondolat is fejlődik
ha én lennék az Isten, nem fejlődnék
hogy mit gondoltam tegnap és mit ma
árnyalja vagy keresztbe húzza, az utána
revideálok folyton
buta volnék?

Míg bűntelen várjuk a hajnalt

Megtarthatsz akár halálodig
míg bűntelen várjuk a hajnalt,
erős kényszer űz vissza most is,
szívedről a bánatot lekaparjam.

Sztalagmit

A csendfalon kristály-áhítat,
lassan feloldja magát a ma:
percek emléke még átitat,
mielőtt végleg elmúlana.

Fagyot fúvó február

Fagyot fúvó február
Megérkezett újra
Csontig hatol szelének
Jeges, csípős ostora.



Archívum

Hirdetés