Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2642

Egy csésze kávé

Köröttünk máris jó hangulat van.
Nem vágyom bálra, nagy társaságra.
Tudd meg, ma már
nekem itt a határ!

Ezen a villámfényű…

Ezen a villámfényű éjszakán
most kellene lejátszani az ég rejtőző csillagainak
kottáját
Most hegedülném el

színes

kék festék az ég,
lent a fű zöld,
sárga a Nap,
barna a levél

Patent pending

Találd fel magad! – mondták sokan, sokszor
Rendben – Pár éve megtettem
S megpróbáltam levédetni DNS-emet
Mint egy forradalmian új találmányt

Védőszárnyak

Napkeleti csend honol a tájon,
őz szökell, a pillantás összeér,
levél megrezdül, zümmög az élet,
s elszalad vele az erdei fény.

(F)ordítok – 11.

Mindazok ellenére, hogy a paradicsomban élt,
Ádám a sétányokon sétált szomorúan, gondolkodva,
Mivel nem tudta mi az, ami számára hiányzik.

Élményvers II.

Érzelmeim kavalkádját
elkobozza a napsugár.
Emberiség! – öntelt vetemény.
A legerősebb fájdalom,
mikor csírát bont a reggel.

Térkövek érintése

Jó lenne tetten érni a pillanatot,
amikor az egyensúlyát veszített
test zuhanni kezd, amikor a kéz
kétségbe esve támasztékot keres.

Ócska vers

Ő! Aki azt hiszi, hogy Valaki
(vélve léte már nem is anyagi)
most innen máskor túl a nagy hegyen
fontos neki hogy mindig ott legyen

Napforduló

A szavak feljönnek mint
a csillagok
felettünk égboltnyi vers
ragyog

Még forr a nyár

Még forr a nyár. Habokban emberek,
de én a partra többé nem megyek…
Kísért a vágy, szikrázó múlt, regény,

szürreál

oly árva itt a buszmegálló
épp mint egy elhagyott sziget
járdaszegélyen magam várok
s rám csapódik a szürkület

Éjszakai történések

ahol az álmok készülnek,
az éjszakában,
és a szerelmesek kiegészülnek
egy nagy vágyban

Hullahopp

A Tegnap – Saját élete árán
Megszülte a Mai Napot
Ám a kisded feleslegesen lopta napot

Élményvers I.

Angyal-kortyokból
tárul-e hattyúszárny? –
magasba emel, lebegtet,
véges-végtelen és
végtelenül védtelen,
de egésznek összeáll.



Archívum

Hirdetés