Szépirodalom – vers
Csak a nő
Tud szülni vért
Tékozló vihart
Tomboló vágyat
Csak a nő tud
Unottan eldobni
S egy bokor alján
Óvó, simogató kéz / Bánki Judit Hagner emlékére
Hideg márványt
simogató,
lélekmélybe
tapogató
bronz kézfej.
Atyai kéz,
Föld típusú találkozások
Ma találkoztam újra a hazuggal.
Rég nem éreztem így az erejét,
mint a bénító szorítás megfogott,
s közel, távol, sehol egy menedék.
És a tehetetlen harag fölkapott,
mert torolni ágaskodott az ész,
Vércseppek a hajnali szürkületben
Ma hajnalban megint arra ébredtem,
hogy vérzik az orrom, vörös cseppek
gyűlnek a kezemben tartott fehér
papírzsebkendőn. Éreztem, ahogy
lassan csorog le a torkomon
Csokor helyett Valentinra
Romantika vagy egynapos őrület,
talányos is vagy miatta február.
virágboltjaidban nagy a csődület,
festett szívek szavak frázis-ruhatár.
Madarak még nem hangolják csőrüket,
Álomfejtés
Anyám éjszakai álmát
reggel elmesélte
a szomszédasszonyoknak,
majd közösen megfejtették
mit üzentek az élőknek
a rég óta meghótak.
végtelen eső / irányítás nélkül
piros selyem csak annyi
néhányszor felmegy a lépcsőn
rossz a világítás
összekeverednek a zajok
aztán a pattogó feszes beszéd
ugyanabban a házban
A vágy ágya
Mint sötét éj a pirkadatot
Vak koldus az aprópénzt
Hajótörött a törött hajót
Fecskefark a macskaalmot
Holdvilág az ébredő álmot
Úgy vágyom – hajnal hasad
Merengő
Estfonák bíbelőd, mélán kereng,
a szürkület lustán szöszöl,
fölszürcsölik kihűlt kakaómat,
mindkettő ásít, s köszön.
Sötét feketéllik kint és belül is,
Vasárnapi ebédek
Miközben csendben fő a gázon
a krumplifőzelékem, mivel éppen
ahhoz támadt kedvem, szégyenlősen
várakozik hozzá a pár virslim a
hűtőben.
Téldúdoló
Sej télben fagyban
bokornak a kökény
haj de szép gyöngye
Sej most a Napnak
nem meleg a fénye
haj de még gyönge
Partnereink
