Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1354

Gondolatok a temetőben

Virágot – mondd – hová vigyek?
Porát sem őrzi senkinek
e föld, e fű… e temető.

Tajtékos napok / Pesti Fanninak

éjjel vadak alszanak a szívemben
reggel felkelek és láncra verem őket
mielőtt elmegyek hazulról

Talán

Az idő magába roskadt kürtő
perceket csak a semmibe küldő
A kontúrokat kéz rajzolta tán
egy kis semmiből a lét hajnalán

Megjósolt szerelem?

Erika, Erika! –
a neved megríkat, –
holdsugárzás
a selyemágyas éjszakában –
tündérszavakkal
ezt suttogom:

Szótlan

Már majdnem éjfél, vége lesz a napnak,
látod, él a fény, földünk másik felén,
a régi hangok torkodban ragadnak

áthallások

egy-egy végig nem vitt gondolat
mint gyatra metamorfózis
kószál gyakorta fejünkben
ködben úszó képként

Gondolatok a konyhában

Ha a konyhában krumplit hámozok,
– bocsánat – burgonyát,
egész lelkemet hála szövi át,
hogy az vagyok, aki.

Óda egy lányhoz a vonatról

érkezésed nem volt feltüntetve a menetrendben
mint a fontos dolgok általában
váratlanul ért a becsapódás kataklizmája

Ki vagy?

Egy kósza szellő,
Mécsesben az apró láng,
Ódon temetőkben a föld illata

olykor zilált sorok

szóhalmazaim
puritán fénypászmák mögött
vibráló árnyékok sora
lelkem üzeni eszemnek
merre van otthona

földöntúli

a kalauz foghegyről köszönt
rosszulesett neki hogy ott vagyunk
morcosan imbolygott
arra gondoltam biztosan álmában is így billeg

Hétköznapi vers

Elfogynak lassan a barátok,
mindig üres a postaláda.
Ha megtelik? Már csak reklámok
hirdetnek régit, újat.

Virágot a jegyellenőr-lánynak

fáradt hajnal
nap-cipót ásított elém
horizont-kemencéből
feltolta az égre
bágyadt felhőfalatjait

Téglákba vésve

Téglákba vésve, megőrzi örökre egy
hajdani ház emlékét az anyag,
beleégett, megmarad.

Kérdések

Hova tettem, s miért oda?
Ki volt ő? S hova lettek a nevek?
Miért múlik füstté egyetlen pillanat



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások