Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2553

Total eclipse  

Kiégtem – A Folt
Amit magam után hagytam
A Hold – A Nap előtt délben
Csak pár perc, s újra

Elfogadva, eladva

És ők hirdetik, boldogok a szegények,
mert övék lesz majd a mennyeknek országa,
hogy annyit érünk minden, amennyit adunk,
Agnus Dei, Isten Bárányaként vakon,

(F)ordítok – 7.

Ímmel-ámmal
megejtette
kései reggelijét.
Kupica pálinka,
épp csak az ízéért.

Utórengések

Három évvel a szakítás után
még volt egy szenvedélyes
összeborulás. Úgy lett vége,
hogy azt mondtad

mint a kalamáris

csak emberi dolgok esnek rajtad
ne félj, ne félj szívem
semmi sem történik veled az ég alatt
tudtom nélkül

Csontlátomások idején

Akár  feszített víztükörből egy kő,
– amikor váratlanul felmerül –
úgy fájhat az esély, ha újra megnő,
miközben az arcra más bőr kerül.

Nosztalgia

Volt nekem egy pöttyös szoknyám,
már csak egy fénykép van róla.
Büszkén hordtam, anyám varrta.
Sok év szállt már el azóta…

Világűrnyi éhség

Bolyong az út az erdőn
nem találja a lépteket
Tollát veszti a szálló madár
a repülés emléke viszi szárnya helyett

Óvd meg Istenem

Óvd meg Istenem
A jókat, hogy éljenek
Óvd meg Istenem
Azt is, hogy bocsánatot kérjenek

Földieper

Megjegyeztem, hogy az epret
Gyerekkorod óta szereted
Ezt tanultam először rólad
Megosztva veled a fülhallgatómat.

Morfondír

Boldogságon nincsen kilincs,
nyitni-zárni nem lehet.
Szerelem nem lehet bilincs,
nem értitek, emberek?

milyen kár

milyen kár hogy nincs pillanattörlő
olyan eszköz ami a kínos pillanatokat semmisíti meg
mintha nem is lettek volna

nyár

vár a nyár,
napsugarával,
a jó idővel,
fényes látóhatárral

A virágok ítélete

A bűnös a napraforgó!
– kiáltotta mind.
Folyton a Napra forog!
Hátat mutat az árnyéknak, szélnek,
az életnek csak a mosolygó oldalára néz!

Last minute

Mielőtt befagy az Óceán végleg
Nézz le még utoljára a mélyre
A sötét csend fenekére
Számold meg a halakat



Archívum

Hirdetés