Hetedhéthatár | Szépirodalom – vers
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 1450

Hideg őszi eső

Ma egy hete épp így esett a hideg őszi eső, szürkére
festve mindent, mint ma reggel, csakhogy akkor
a szoba ablakából a Cserhát szelíd lankáit, a völgyet,
és utolsó leveleikhez ragaszkodó fákat láttam,

Szélfútta homok

Gondolatok egy nyirádi cápafog-gyűjtés ürügyén /
A vén idő szegélyén üldögélek,
előttem a homokbánya partfala.
Mint a végtelen csillagüstökének
kőpora

Miről írjak?

A törékeny múltról,
Az apró robbanásról
Miből kisarjadt a világ,
A szerelmek ízéről,
A porladó csontokról,

Messze jársz már / Kovács József Hontalannak

Messze jársz már,
hamiskás mosolyod
másokat vigasztal.

Még

Még őrizgeti pompáját az erdő,
bíborszín köntösbe öltöztek a fák,
lám, csöndben úszik mind a bárányfelhő

Elégett cigaretta

Innen nem hallom már a város zaját
Lassan nem hallom már egyáltalán
Amikor Bükk felé veszem az irányt
Néha migrénként hallom még talán

Valódi falra

altercsajok profilképeiben
keresem életem értelmét
amit reggel nyolckor kivert
a fejemből valami szemét

Köd

Tépni csak tépni egyre
Foggal és körömmel
Húsát a magánynak

Árny-örökség – X.

Egy elhagyott kastélyban
egy elhagyott zongora.
Ütött-kopott, billeg lába,
hét húrja elszakadt.

Hegyek ölelésében

Hegyek ölelésében megbúvó tanya
adta keretét néhány boldog napomnak.
Az élet nem könnyű ott,

Mindig

Mindig az idővel
állok hadilábon. Gyorsan
múlik a láz a görbén.

A végtelenség csodái

Piciben és nagyban, szívben és az agyban
visszatükröződik a táguló világ.
Tudja, hogy mikor nyíljon lányka és virág,

Itt az idő

Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már

Októberi etűdök

Reggelente már ködtejfölbe
mártják lábukat a fák,
néhány boróka
gyantakönnyet ejt.

Ötvenedik

Hideg volt azon a régi napon.
Egyik lábamról a másikra álltam.
Akkoriban sosem volt meleg cipőm.



Archívum

Hirdetés