Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2118

Nyári égbolt

Végtelen terű:
egy szétterült derű,
mint a tinta rég,
felhőtlen, tiszta kék.

Balaton 

Pára úszik felettem piramidja befog hegyet, kilátót, árbocot
Szögeit kinyújtja a tekintet a legszélig
tetraéderekben meghúzza magát a stég, nádas

Kétely

Ketrecbe zárt madár
régen megszokta már,
hogy reggel jő az estre,
hull néhány tolla, teste
lassan öregszik s lenne

Jer velem

Add hát kezembe kezed
Jer velem
Segítsük egymást át az életen
Ne szégyelld
Ha ajkunk gyakran összeforr

majdnem 

majdnem mindent megbeszéltünk már
azt a gyerekkori kirándulást is 
amikor a németdombon több fiú azt mondta
milyen hülye vagyok

Szakadék

 Esik – Hosszan esik az a fura eső
Fürge katonái egy tócsában gyűjtenek erőt
Majd felnéznek, a Napot kérve
Hogy felmehessenek újra az égbe

Zivatar

Fátyol, takaró,
Angyalok éneke,
Fák koronáját
Fürdető vándor eső.

Anna Ferriero: Talán… Költészet

Ha egyszerűen
vizekről írok,
vagy suttogássá szaggatott alkonyról,
ha régvolt csókokról szól a költemény,
lám, káprázatot festek.

Szomj

Többször megfogatja benne kését
a másik szíve pókhálóvá szakad
döglégy fürdőzik, fertőz, így
ítél halálra világokat.

Spirituális ég alatt

Felhők között fény mandala.
Rajzolgat az ég angyala.
Alant a fönti csak árnyék,
ott a kékre szinte ráég.

Szemem bearanyozta…

Szemem bearanyozta Párizs egét
nem tudom milyen volt előtte
kék vagy szürke

Munka nélkül

Gondolj majd rám, ha járdád szemetes,
és nincsen, aki helyetted söpörje.
Én még a kutyaszart is felszedem,

Balaton

Langyos, selymes hullámaid
átölelnek, mint egy álom,
kölyök szellők friss szárnyain
útjára indul a mámor.

Nyári pillanatok

Minden percet kiélvezni,
vigyorogva dinnyelében úszni,
fehér bőrnek némi színt adni,
megtanulni gondtalannak lenni,

két apeva a csendről

csend
szálldos
szavaink
erdejében
csöpp égi vándor



Archívum

Hirdetés