Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 5
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2186

Hazaszeretetem

Bennem dúdolják angyalok,
hű szívemben rá  hallgatok
Hegyek, völgyek, folyók, dalok,
beléjük születtem s halok. 

Babits kertje

Játsszunk
alkonyi felhőt
a hegyen ülve
Diószüret előtti érést
várakozást

Alkonyi csendélet

Nézd a bukó Nap tűzpiros gömb lett!
Egyszerű, mégis festői ötlet.
Kék a virág s már lehajtja fejét,

partra vetve

mint partra vetett viza varjú vájta szemürege
kiüresedve bámulja az est a holdat
nincs benne semmi élet
levél nem rezdül

Hajléktalan szonett

Rég nem lényeges már se hajnal, se éj,
nem fontos mikor lesz vége a napnak,
lassacskán semmi sincs itt, amitől fél

Szuperhold

 A nap könnye hull az estbe
Holdfolyó zubog a Föld felé
A fények éjjelén
Mikor már aludna a Világ

Csöbörből vödörbe

Egyik pártgyűlés után a falu tiszteletben tartott
jó plébánosa azt mondta a párttitkár fiának:
– Eredj gyermekem, és mondd meg apádnak

Megérkezés

Hőséggel és zajjal, mentők
szirénahangjával fogadott
a város, szirénhangok helyett,
szokás szerint. Köröttem idegen testek

Szeptemberi vidám babonás

Most fogd hízásra disznód,
figyeld meg az Egyedet,
ha télre akarsz kis jót,
búzád, rozsod elveted.

Elégia

Látod?
Az ezüstjuhar
tenyér-levél
ujjai közt
vércseppeket
csöpögtet
az ősz.

Őszelő

Tamástalanok az estek
s ha kinézek a lombba rejtőző Dunára a
Babérbokor meg se rezzen
Visszacsendesült a táj

Emlékül

Míg arcodon virít a rózsa,
nem számít ki kinek adósa,
de ha a banzáj véget-ér,

én és a világ

figyu nekem te ne szamuklálj
csapott az asztalra Hrabal
úgy teszel mint aki kedvel
pedig nem hallgatsz rám

kócos

ha most látnál elcsodálkoznál
ahogy a nagypapa szokott
amikor a viharsarokból elutaznak hozzánk a nagymamával
még kiskoromban

Szónő

Ha egy szóban kéne összefoglalni Téged
Lehetetlen –
Bár húsz évet éltem, haltam s háltam Véled
Építettünk mesés jövőt



Archívum

Hirdetés