Szépirodalom - vers Archives • Oldal 5 a 192-ből • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2879

(F)ordítok – 21.

Kamarás Klára: A Duna partján
Sosem jutott védő, simogató kéz,
család melege és szépség elég.
A hideg gangot soha nem feledte,
s hogy gyárak füstjétől sötét az ég.

Útkereszteződésnél

Visszafordulok,
a bennem lakó Isten
eddig engedett.

Köpenyem a takaróm

Az embereknek nem bölcselkedő kell,
mit érhetnek ott az elvont ideák,
ahol a szegénység már csontig lerág,
s a fórumon sok a hazug kérkedő mell.

Magasabbra

magát írja végül az ember
becsomagolva vagy kibontva
lerajzolva, kimázolva
kifestve, vagy csak felskiccelve

Kérdés

Szabad-e rózsát festeni
egy düledező budi ajtajára?
Van még bolond, ki elhiszi,

Szerelmem Kréta 2020, 2021

Lehet, hogy a fél világ és Európa halálának éve lesz 2020 és 21… / Lehet, hogy e sorokat már soha, senki sem fogja elolvasni… / Lehet, hogy többé nem láthatom viszont igazi hazámat… Lehet… / Az is lehet, hogy Theo barátom már mindent jobban tud odafent…

Könyv

Ablak a világra,
amit az ember kitár, ha
kell egy jó olvasmány,
ami egy olyan találmány

Mélabú

Néha azért
Elfogynak az Álmok
Néha azért én is
Két lábbal
A földön járok

Élményvers XXVII.

Lélek gyümölcsei vagytok, költők,
akiket megtart az anyaág,
megfed az apa,
nélkülöz a fiú –
és fáj minden pillanat.

Az első évben

Emlékszem, mennyire vártam mindig, hogy
eljöjjön hozzám, és velem töltse a délutánt!
Apró szívecskékkel rajzoltam tele a falon lógó
naptár lapjait, egy szív, egy találkozás

Valaki

Szemeim körül sötét karikák,
behúzott néhányat a hirtelen jött,
keményöklű tél,
sikeres tranzakció volt
áthatotta az életszerűség.

A szép örök

Amikor durvul a szó, meg a közbeszéd,
és őszintének lenni lassan önveszély,
lelkileg is elbizonytalanítanak,
a kaméleon-képpel kimondott szavak

Imbolygás

Itt imbolygok a lét határán,
fenn a szédítően magasban.
Talán torony, talán kilátó?
… de csak egy tyúkól van alattam.

az Úr

hegyeket mozgat meg,
lefetyel a tejből,
gömbölyű, mint egy kismacska,
alátekint az erkélyről

Curicculum vitae

Kincsesbánya voltam – Még régen
Kihordták minden aranyam – Míg éltem
Maradtam egy üreg – Holtan, szótlan
Minta érték nélkül



Archívum

Hirdetés