Szépirodalom – vers
Néma / Fodor Gabi emlékére
Nézd, kék lebeg kint – szótlan égi kút,
még szunnyadozva, lassan kortyolom,
mert szárnyavesztett, tépett sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
A mélység őre
Beszippantott vak örvényed
Elkapott egy veszett őslényt
Menthetetlen merülés a
Mélykéken zubogó éjbe
Izzó, tárkonyos mámor
Hámozott Ámor ömlik
A Mi versünk
Az érzelmes, könnyű vér
kardélre hány, és nevetőn
kicsorbítja a sejtnyi életet,
s bár nyugszik a nap,
mennyire imádom,veled,
még ősszel is csábítón kacag.
Ezüsthídon
Mária éjpalástja a tó
József keresztje a hold
tegnapra rátolat a csillagmozdony
a völgyhídon szétszórt zsákból
Séták Fido kutyával
2001 nyarán, amikor elhagytak, pár hét
múltán szirénázó mentő vitt be a kórházba,
infarktus gyanúval. A jó doktor, aki többek
mellett megmentette az életemet
Az út vége felé
Az út vége felé erős
valóságképem megkapott
létem naposabb felét lehet
a semmi villantotta volt?
Kultúra szirmai
A költő versszirmokkal kergetőzik,
kora tavaszától a megélt őszig,
soraira telén hull hótakaró,
amit szívével olvaszt az olvasó.
Világ elé tárja magát: – Nézd! Íme
létem mélye, nem csupán a felszíne.
Kacatok
Kacatok, amik másnak semmit sem jelentenek,
de nekünk annyira fontosak. Emlékek, amik csak
bennünk élnek és velünk együtt eltűnnek,
semmivé válnak.
Három kis vers a semmiről
semmi-csendben semmi-alma
semmi-asztal
lába barna
semmi-ágyon ül az álma
álma hátán absztrahálna
pucérsága pőre párna
Vakablak
Házad falán festett nyílás
Züllött világra, feslett flótás
Mégis belesett álcád mögé
Vak álmainak egy Látó mása
Vágyainak Áldomása festett
Boldogságot zord napjaidra
Elhívás
Magadhoz hívtál, Krisztusom,
és én szólni sem bírtam, hullt
a könnyem, s amíg én sírtam
világi bűneim egyre csak mostad,
s mik sötétek voltak, lassan elkoptak,
Könnyedén
Minden arc: gitárhúr.
Ott szakad szájjá,
hol legszívből szól;
a gitártokban
térdel a Hold.
Újévi pantun
Gyorsan szaladnak az évek
kódolt remény minden kezdés
holnap fejthetetlen réteg
jel nincs csupán csalfa sejtés
kódolt remény minden kezdés
álmodni még tud a nyomor
vagyunk / Petőcz Andrásnak
amikor először találkoztunk
arról beszéltél
hogy a versírás elemi ösztön
első óránkon azt kérdezted tőlünk
mire jó a vers
Partnereink
