Szépirodalom – vers | Hetedhéthatár - Part 6
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 2306

Sárbogárd

Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett  – a fagy örömei

adventi zarándoklat

lépdelek az idő lábnyomában
fura
de cipőtalpam pontosan belefér
és lépéshossza az enyémmel megegyező

kis anzix

mondatainkból elköltöztek a fecskék
varjúkárogás szaggatja az estét
ágvég vacakol
szunnyad a tűz

Öntőformád

Mikor megszülettél, kaptál
Egy cseppnyi teret a Mindenségből
S egy kis koppintott lelket hozzá
Hogy töltsd meg emberrel a formát

Micsitátál?

Másfél éves pöttömke voltál,
„olvastad” épp a Bibliám.
Kitépted a megtetszett lapot,
és ártatlan arccal „olvastál” tovább.

Fehér térdzoknik

Van egy ifjú koromban készült
kedves fotóm, talán az egyetlen:
az állomásra gördülő vonathoz
igyekvők között ott vagyok fehér
térdzokniban, iskolaköpenyben,

Angyalmise

Apám karácsony előtt mindig ráért,
lopva, titkon ment az erdőre fáért.
Talán nem is ő hozta, az angyalok,
csupán hazasétált mosollyal s gyalog.

Ünnep

Léptek koppanása
simul a kőhöz, göröngyhöz
Mozdulatlanságból
alvásba billen a fej
A testet tejfehér ködbe vonja a bódulat

Felnőttként

Apám elment,
léptem egyet
előre a létrán.

ketten

ketten állunk a fülkefényben
köröttünk csilló könnyűség lebeg
s a lengedező szöszsötétbe
belereszketnek a fellegek

Advent fennkölt ragyogása

Napszilánkot sepregettem,
Felhőfoszlányt teregettem,
Szellőből szőtt kiskabátom,
Hogy levessem alig várom.

Sáraság

Magam sem értem
Virágot szedtünk a réten
Mint két boldog Hippi
Hiszi és Piszi
Ipi meg az Apacs

Vakformázás

Nagyon te se áltasd magad,
bárkiből lehet már gipszjakab.
Elég csak egy példabeszéd,
s félsz, mint kinek veszik eszét.

Apokrif litánia

Keresztelj meg borral és kenyérrel
tartsd fejem fölé ernyőnek tenyered
Az áldást úgy add
hogy felfogjad vele az álomittas kerteket

most

most kell tevékenyen jót tennünk másokkal
s nem a túlvilágon*­
mondta Hrabal
te teszel valami jót egyáltalán
szegezte nekem a kérdést



Archívum

Hirdetés