A tegnapé már a karácsony,
a fenyőillat, a csend, az ének,
a szobák mélyén a gyertyák
rég csonkig égtek.
A Budai úti kiskocsmában volt a törzshelyük, mind a négyüknek. Így négyen alkottak egy kis csapatot a Török Feri által vezetett „Részvét BT” nevet viselő temetkezési vállalkozásnál. Tulajdonképpen ők sírásók voltak, a temetkezésnél olyan gyászhuszárok. Zahar Misi is közéjük tartozott.
Puha pihék, fehér pelyhek szállnak,
elfedik az udvart, a kertet,
a gyertyafényben úszó házat.
Alexa: Milyen érzésekkel kezdtél a regény megírásának? Róbert Katalin: Nagyon vártam. Az első ötletmagot, amiből kibontakozott ez a regény, még 2015-ben írtam meg, és már akkor éreztem, hogy vissza kell még térnem Róka és Kisherceg történetéhez.
Tabuk – Ahogy telt az idő, egyre jobban megkedveltük egymást a stoppossal. De rokonszenvezett vele a család is, ezért nagyon megörült, amikor bejelentettem, ezentúl tekintsék családtagnak Dzsamillát. A mézesheteket Nudisburgban töltöttük.
Az idén 20 éves Hetedhéthatár szerzői békés boldog ünnepeket kívánnak Önnek és szeretteinek!
Szikrázó most a föld,
csak a faág gyászol,
apró félelmünknek
jaj, hol is a jászol?
Karácsony: zenélve zengő, meleget sugárzó lágy hangsor, fényesen komor szó. Templomok hideg kövére térdeplő fények. Megelevenedő szentképek, a színhely: Betlehem, a szereplők változatlanok. Felnagyított képek, arcok és hangok. Mária arcára szivárgó mosoly, mellette az újszülött, kinek mellkasából felszakadó sírás, a születés győzelmi indulója, a létezés örömódája.
Szemedben a tenger csillog,
Szádon játszik egy lágy mosoly,
Arcod gyönyörű völgyében
Szerelmesen barangolok
Ugyanazon téglákat bámulom megint
Az art mozi megkopott falain
Nekem már csak ez maradt
A Velvet Revolver húzza meg a ravaszt