Julika néni ezen a reggelen korán kelt. Benyújtott a konyhában a sparheltbe. Lábosba vizet tett fel, ha felforr, tea lesz. Pál uram még aludt, az este későn tekergett haza a kocsmából, kellett egy kis pihenés, hogy az egyensúly rendbe jöjjön.
Hullám emlékét őrzi
lenn a moharéteg
parton él tovább a tengermély
Sziklák és hasadékok között
mintha a Holdra lépne a láb
Amikor én gyerek voltam,
Hitler szólt a rádióban.
Nem értettem, mi az ábra,
Miért beszél kiabálva.
Éjjel két óra is elmúlt már, amikor elgémberedett tagokkal és egy kézipoggyásszal megérkeztem Thaiföldre. Pillanatok alatt átestem az útlevélkezelésen, majd ezt követően egy gazdátlan bőröndön, és így viszonylag gyorsan kerültem közelebbi ismeretségbe a thai földdel.
– Mindenki bolond – jelentette ki Alfréd meggyőződéssel. Csak bámultam rá a teám fölött, és nem szóltam semmit. Mégis mit mondhattam volna? Ha úgy vesszük, igaza volt, ha úgy vesszük, nem. – Szerinted nem? – nézett rám bozontos szemöldöke alól.
Mit ér a rét pipacsa
Ha nincs ki hajába tűzze
A tenger habja
Sellő nélkül
Költő
Múzsája nélkül
Azt álmodtam, hogy élek
Visszaköltözött szívembe a lélek
Újra tudok szeretni
Örülni minden szépnek
Srú mozdulatlanul lebegett az eszeveszett iramban száguldó gömb közepén. Fejét, karjait, lábait mozdítani sem tudta, meredten bámulta a távolban ragyogó csillaghalmazokat az átlátszó gömb falán keresztül. Az őt körülölelő sötétséget időnként ragyogó, kavargó színes köd váltotta fel.
Egyszer boldogságtól dagadva
újságoltad, hogy van neked Lucád.
Erős karoddal levegőbe kaptál:
A penésztől dohos pince beszűrődő fényében dolgozott a szobrász. Éles, tűztől forró pengéje biztos kézzel hasította le a viaszfigura felesleges sallangját. A közel kétméteres figura délceg isteni fényben tündöklő férfit formázott, melynek még képlékeny arcát gyorsan kellett megmetszeni.
Napok óta lassú folyamok kígyóznak
testemen, Duna, Amazonas és a Dnyeszter,
úgy folyik a víz rajtam, éjjel a szúnyogok tort ültek
felettem, és reggelre vizes lett a hálóingem.
Először egy tizenhét éves hívta fel a figyelmemet arra, hogy baj van. Tudtam persze, értesültem sok mindenről, de a katasztrófahírek egyre feljebb húzzák az ingerküszöbünket. Nem hallottál Greta Thurnbergről? Ülősztrájkba kezdett a stockholmi parlament előtt. Ha felnövünk, és annyi idősek leszünk, mint ti, nekünk nem lesz életterünk, mondta.
Nem lehet véletlen, hogy örököltem,
ezért anyámmal soha nem pöröltem.
Vagyok. Nem gyáván, nem is nagy merészen,
s ő felhők közt vigyázza minden félszem.