Dezső, ez az ötven éves, nős férfi, ott állt a troli középső ajtajánál. Most nyomta meg a leszállást jelző gombot. A megálló közeledett. Egy férfi mögötte, megkérdezte:
Itt kell leszállni a Nyugatihoz?
– Igen! Itt! – mondta röviden és határozottan.
A versek úgy születnek
mint a növények
kezem nyomán:
ma kokárda- és bíborkasvirág
Az álom és a költészet szabad.
Az vagy, akinek képzeled magad.
Lehetsz király vagy koldus, egyre megy.
Mintegy száz résztvevő volt jelen a Management By Jesus IV. Szimpóziumán Budapesten 2019. október 11-én. A rendezvényen 7 órás időtartamban nyolc előadás, egy köszöntő, egy zárszó, egy kerekasztal-beszélgetés volt egy 45 perces szünettel.
2019. október végén immáron nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációsfilm-fesztivál. A fesztivál célja, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson a magyar és a nemzetközi pályakezdő, fiatal animációs tehetségek munkáinak. A fesztivál gyerekfilm-szekciójának alkotásait Pécsett is megtekinthetik az érdeklődők, sőt a filmek zsűrizésében is részt lehet venni!
Mindig ugyanaz. Háromkor kel hajnalban. Alig alszik valamit, mert bagoly. Négy órakor beül a jármű kormánya mögé és máris azon töpreng, hogy rá van-e kapcsolva a fűtés, mert ha nem, akkor az első kanyart követően, miután már felfázott, hátra kell mennie, fel kell nyitnia a motortér ajtaját, azonnal piszkos lesz a keze és össze kell dugnia a tyúkbelet, ki kell nyitnia a golyóscsapot.
Régi közhely, miszerint a pénz, a jólét ritkán boldogít. Bizonyíték erre az a háborút követő néhány év, amit kisfiúként éltem át egy romániai faluban. Helyesebben most romániai, mert akkor, a második bécsi döntés révén, Magyarországhoz tartozott.
menyét hozta szájában az estet
hajlékony karcsú volt teste
a mai este nem volt különös
a táj holdfényben fürdőzött
tollad hegyén három bánat
örömmadár rá nem szállhat
szárnya árnyas csipkefátyol
átrepül az éjszakádon
Bátran, no nem azért
Hogy lenézhess egy másik dimenzióból
Tekinthess körbe, szálfaegyenest
Nem úgy mint egy Hülye Görbe
A kerekek a sípszó után eredtek,
ajtók csapódtak, gyorsult a vonat.
Integető kezed feldíszítette
a bennem sorjázó félmondatokat
A nő idegesen tépte fel a toronyszoba ajtaját. Nem fáradt azzal, hogy friss levegőt engedjen be, egyenesen az ablak alatti lélekládához lépett. Felpattintotta a pántokat és keresni kezdett benne. Kell itt lennie még valaminek – gondolta és sorra dobálta ki a kezébe kerülő áttetsző, már élettelen dolgokat.
Zrínyi Miklós, a törökverő. Zrínyi Miklós, a költő. Zrínyi Miklós, a magyar hős: ősünk, tanultuk volna annakidején, de nem tanultuk. Nem is foglalkoztatott, hogy ki volt, inkább egy nagyonrégikitérdekelmamár típusú alakja a történelemnek…, vagy irodalomnak..?
Egy ember rám irányuló érdeklődése,
figyelme, az idő, amelyet saját
idejéből nagylelkűen arra fordított,
hogy meghallgasson és válaszoljon
Az ezerkilencszázhatvanas évek elején, a megyeri Nyárfa utca, Fűzfa utca, és azok környéke, a világvégét jelentette a Budapest belső kerületeiben lakó óvodás korú gyerekeknek. Az aprócska családi házak után kezdődő hatalmas füves terület a Szilas patakig húzódott, azután, vagy talán már előtte is, mezőgazdasági földek voltak.