Csupán a hajnali álomfoszlány maradt meg az éjszakai zagyva sokkból. Vendégeket várok (a valóságban is gyakran járnak hozzám vendégek, szeretnek nálam lenni, mert elégedettek a traktálással). Vegyes vendégségsereg érkezik, P. Zsolt író párjával, H. Klárika férjével.
Beszélgetőpartnerem Záborszky Kálmán karnagy, a Magyar Művészeti Akadémia tagja a budapesti Vigadó Könyvtárában beszélgetünk. Tegeződni fogunk, mert egy gimnáziumba jártunk, az I. István Gimnáziumba Budapesten.
Évezredek figyelnek,
ott fent az örök ragyog.
Lenni kell egy kis jelnek.
ahogy ígérték dalok.
Olyan szép ez az éjfél!
Újév köszönt vidáman.
Ezer szép álom röppen
jókívánságimákban.
Szőrén üli a lovat a baba – Nyeregtelen kétéves
Mit csinál a svéd főváros? – Lesokkholm! (Kohári Gabriella)
Amikor nagy anyagi érvágás ér – Ezer zsebből vérzünk
Mit csinál, aki veszekszik a kétszersültön? – Cibakodik.
A Pécsi Harmadik Színházban az új esztendő a legújabb produkció bérletes előadásaival kezdődik– Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon című drámáját Vincze János rendezésében, Ottlik Ádámmal a főszerepben játsszák.
A fiatal Piros Mozdony ott állt Rétlapos állomás második vágányán, mögötte két piros kocsi. A Piros Mozdony még fiatal volt, nemrég került ki a gyárból. Szépre tervezték és szépre is készítették el. Piros testét behálózták a csövek, melyek feketére voltak festve, a kémény szélén széles fehér csík futott körbe.
Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett – a fagy örömei
lépdelek az idő lábnyomában
fura
de cipőtalpam pontosan belefér
és lépéshossza az enyémmel megegyező
mondatainkból elköltöztek a fecskék
varjúkárogás szaggatja az estét
ágvég vacakol
szunnyad a tűz
Mikor megszülettél, kaptál
Egy cseppnyi teret a Mindenségből
S egy kis koppintott lelket hozzá
Hogy töltsd meg emberrel a formát
Másfél éves pöttömke voltál,
„olvastad” épp a Bibliám.
Kitépted a megtetszett lapot,
és ártatlan arccal „olvastál” tovább.
A számítógép előtt üldögélek, és érzem, valami nagyon szépet kellene írnom a Karácsonyról, az ünnepekről, a szeretetről. De hiszen előttem már annyian, annyi szépet írtak, hogy újat már én sem tudnék mondani. Épp lemondok az ötletről, amikor egyik Facebook ismerősöm telefonhívást kezdeményez. Fogadom. Pár pillanat és már hallom is a hangját.
Van egy ifjú koromban készült
kedves fotóm, talán az egyetlen:
az állomásra gördülő vonathoz
igyekvők között ott vagyok fehér
térdzokniban, iskolaköpenyben,
– Kristóf! Azonnal vedd ki a tűzgyíkod a sütőből! – Nem én voltam! – visítja Kristóf, de szavait elnyomja a fellobbanó tűz. Égett fa szaga tölti be a földszintet. – Megyek – sóhajtja a nővérem, és a kezembe adja a karácsonyi díszekkel teli dobozt.