Az iskola és egyben lakóház, a francia irodalom egyik leghíresebb regényének, Az ismeretlen birtoknak színhelye. A könyv élményalapja: az 1905-ben tizenkilenc éves Alain-Fournier reménytelen szerelembe esik egy Yvonne de Quiévrecourt nevű lányba. A párizsi Grand Palais egyik kiállításáról kijövet látja meg Yvonne-t.
Talán egyszer még alászállsz a ködös, elvakított égből.
Visszatérsz, hogy láthasd: mit tett magával a lény,
aki Téged is megtagadott.
álldogál a téren, hideg van, néha, csak úgy megszokásból fejet hajt, boldog karácsonyt kíván egy-egy járókelőnek, mintha őszintén tenné, nem emlékszik, mikor lehetett utoljára őszinte, ezt is kiszakította belőle a kényszer, meg a csordaszellem, egyébként is, máshol járnak a gondolatai.
Dodó bohócot már régen nem hívták Dodónak, és bohócnak is már csak az öreg cirkuszi emberek tartották. Mostanában úgy hívták újra, ahogy hatvan és egynéhány évvel ezelőtt megkeresztelte a külső-rákosmezei pap: Csuri Jóskának. Pedig a Dodó név végigkísérte az életét.
Ne félj, ha jő az éjszaka,
meglásd, az álom messze visz.
Hiába rémiszt az éj szava,
nyugodtan alhatsz már te is.
Petőcz András: Fekete zsákban
Fekete zsákban kősziklát cipelek.
A kő az én párom.
Megyek vele keresztül
hét határon.
Samó Zoliék Tündérmajorban laktak, félórányi járásra tőlünk, a kisvárostól, ahova nagyapámékat 1956 után költöztették. A neve a mesék birodalmát idézte a gyerekekben, de a felnőttek csak ritkán emlegették. Inkább csak tanyának nevezték. A háború mély sebeket hagyott a városon.
Koosán Ildikó fordítása
A lány pihen – alázat csupán az éke, –
Alkonyatfényben a kunyhó előtt.
Nem tudja, Isten eljegyezte őt,
Békés tűnődés lelke gyönyörűsége.
1948 tavaszától Budapesten, a Veres Pálné utcában laktunk. Igyekeztem minél előbb földeríteni közvetlen környezetemet. A II. Világifjúsági Találkozót Budapesten tartották 1949. augusztus 14-től augusztus 28-ig. Éppen a nyitónapon kalandoztam el a Dimitrov térig (ma és 1949 előtt Fővám tér).
Ami tudott és látható volt:
az angyalok nem magányos lények.
Érvénytelen házasságot sem török,
mégsem vagyok se angyal, se szent.
Másfél perces novella – Nyáron történt, a kórházban, ahol az a szokás, hogy házaspárokat közös szobában helyeznek el. Mindketten megkapják a szükséges kezeléseket, és még segíthetik is egymást, nem kell aggódniuk az otthon maradó társ miatt. Jó megoldás ez.
A férfi hetvenéves születésnapján számot vetett az életével, és arra a következtetésre jutott, hogy elhibázta. Fohásszal fordult Istenhez, hogy újrakezdhesse. Mert becsületben őszült meg, Isten irgalmas volt hozzá, és meghallgatta a fohászát. – És honnan szeretnéd újrakezdeni? – kérdezte tőle.