Mándoki László, vagy ahogy a legtöbb helyen ismerik, Leslie Mandoki érdekes jelenség a magyar popkultúrában. Azon kevés külföldre szakadt zenészeink egyike, aki valódi sikereket ért el, propagandainterjúval járt. 2022. július 26-án este az Urániában mutatták be a Mandoki Soulmates: 30 év a színpadon és 40 év a stúdióban című dokumentumfilmet, és nagyon vártam, hogy végre részletesen megismerhessem Mándoki izgalmas életútját.
Az orosz nőben
Minden ott van
Csajkovszkij, Puskin, Csehov
A csábos vadregény
S a Hattyúk tava
Ott úszol vele, ha rád néz
Örömujjongással futottak ki a csomagmegőrzőből, és egymás kezét fogva betáncoltak a pályaudvar várócsarnokába. A hangosanbeszélő ékes olaszsággal harsogta információit, a szövegeket vidám zene szakította meg. Kora reggel volt Velencében, néhány perccel múlt hét óra.
A Pécsi Napló (1892-1944) 1938. február 27.-i számának „Színház” rovatában „Díszelőadás Pécsett, a Nemzeti Színház 100 éves fennállásának alkalmából” címmel értékes tudósítás, színházi értékelés jelent meg. Idézzük föl, mert érdemes rá.
„Múlt év augusztus 22.-én múlott 100 éve, hogy a nemzet színházában, a budapesti Nemzeti Színházban (sic!) először borult fényárba a rivalda. Száz éve múlt, hogy a nemzet áldozatkész összefogásának eredményeképpen a magyar szó méltó hajlékot kapott, és a budapesti Nemzeti Színház megnyitotta kapuit. Grassalkovich herceg bocsátotta rendelkezésre a telket, és országos gyűjtéssel hozták össze az építési költségeket.
Mostanában többször
vágyom már a csendet.
Beburkolódzom zöld rét
alkony paplanjába,
lassan engedem be
múltérzetek
tiszavirág csokrát,
Ha a teremtett csend
a megszólítottságban
feldobog
az ösztön-park árnyék-fái
megremegnek
törzsükhöz ér a hold
Pontosan olyan álmosító nyári délután van ma,
mint amilyen felrémlik emlékeimben, talán az
utolsó nyár lehetett, Akarattyán, amikor nem
történt semmi, csak ültünk a kertben,
Nem mehet így tovább:
szétnövöd a lelkem
szenvedésed földjéről
is idáig jut fényed.
Anyám emlékére-Anna napra
Nagy voltál még egykor nekem,
már csak visszafelé növök.
Annyi emlék bennem remeg,
veled ott maradt az örök.
Csillagokká kócolt ködök
között sétálgatsz fenn gyalog.
Mint vízbe-fúló ázott szalmaszálba,
úgy kapaszkodom versbe, rímbe hátha
megtart a cél, hogy van miért. Kinek
hiányozna, ha végleg elmegyek,
a ki nem mondott végső gondolat?
Ha én költő volnék
Versekkel kelnék, s halnék
Muzsika lenne minden
Éji szellő rebbenése
Levert fészkekben
Ázott madarak
Krisztus nem szenvedett annyit,
amennyit szenvedtél.
Ha hiszed az Istent, kérdezd meg hát tőle,
miért teremtett embert,
hogy bolyongjon körbe-körbe
Idén a Sziget nagy zenei helyszínei világsztárokkal, befutott nevekkel, itthon még nem látott előadókkal, friss, izgalmas, feltörekvő tehetségekkel és olyan világsztárokkal térnek vissza a hosszú szünet után, akik itt mutatják be az elmúlt időben készült friss lemezanyagaikat. A Sziget azonban „nem csak Nagyszínpad”, a kisebb helyszínek között is van nézni- és hallgatnivaló bőven.
A szegénység országos ügy. A pszichiátria is tömegeket tart fennhatósága alatt, de egyénileg – érdemben! – nem sokat segít. A farmakológia majd mindent megold.
Ismert a lakásmaffiázás is. Olybá tűnik, a pszichiátriai betegek – főként – könnyedén áldozatul esnek. Az állam – van egy rosszindulatú sejtésem –, a gondozással és a nemritkán huzamos kórházi tartózkodásokkal „eladósítja” a klienset, lelkiismereti szinten is, aki szegénysorsából kétségbeesetten „menekülve” a lakásmaffia hálójába kerül.
Szeptember negyedikéig látogatható a pécsváradi vár Szent László-termében a hazai kézműves társadalom különleges vagabundja, a Mezőtárkányban élő Kovács Tibor kiállítása. A tárlatot Dékány-Szabó Ildikó megnyitón elhangzott beszédének közreadásával ajánljuk olvasóink figyelmébe.