Negyedik utazás (14. rész)
Gelence
A Murát-, az Asztag-, a Bonyó- és a Zenye-havasok ölelik körül azt a festői völgyet, melyen átfolyik a nagyközség névadó patakja. A 4400 lelket számláló falu felszegi részében a Székelyföld leghíresebb – és ma már az egyik legszebb – katolikus templomát találjuk.
1995-1999 közötti felújításának, több százéves korának és híres freskóinak révén az UNESCO felvette a Világörökség jegyzékébe.
Építése a XIII-XIV. század végén kezdődött. Szent Imre tiszteletére szentelték fel. Terméskőből épült, alapja és falai ma is eredetiek. Félköríves román stílusú szentélyét a XV. század végén elbontották. Az új szentély gótikus, hatszögű, bordás keresztboltozatos. Északi felén a szentségtartón olvasható évszám – 1503 – utal az építés idejére.
A XVII. században új, magasabb tetőszerkezetet készítettek és nyugati falát két támpillérrel erősítették meg. A templomot fallal vették körül, és abba építették be a fából készült harangtornyot, mely egyúttal a bejárat is. A román stílusú templomhajó mennyezetére 1628-ban 104 festett, virágmintás fakazettát helyeztek fel. Karzatot építettek, szintén díszesen festve. Mellvédje táblaképei Szent Miklós püspököt, Szent György lovagot, Szent Annát, Szent Klárát és Keresztelő Szent Jánost ábrázolják. A képeken feltüntették az adományozó család nevét. A XVIII. század közepén a templom ablakait megnövelték, karzatán orgonát helyeztek el. Fából barokk főoltárt emeltek Szent Imre táblaképével, amint a Madonna előtt a Bibliát olvassa. A 3 stílus ellenére a templom egységes képet alkot.
1802-ben földrengés megrongálta, életveszélyessé vált, bezárták. Az évtizedek alatt állapota tovább romlott. Lebontásra várt, azonban 1882-ben Huszka József középkori freskósorozatot talált a templomhajó falain és ez megmentette az épületet.
1330-tól – a felirat szerint – Pál mester és Ungár István táblaképekkel díszítette a falakat. A jelentős művészeti értékű képeket a XVIII. századi átépítéskor lemeszelték.
Az északi falon, az oldalbejárattal szemben, felül – mint Erdélyben sok helyen – a Szent László legenda képeit láthatjuk. Az első két jelenetben a lovagkirály és vitézei 2 főpap áldása után Váradról a kunok ellen indulnak. Nagyszerűen mutatják a képek a hadsereg elvonulását.
A 3. jelenet már a harcot mutatja a kunok és a magyarok között. A 4. jelenetben Szent Lászlót látjuk lovon ülve, amint hatalmas csatabárdjával levágja egy kun fejét. Az 5. jelenet azt ábrázolja, amikor egy kun vitéz lován menekül, ölében egy elrabolt magyar lánnyal. A király üldözi, és dárdájával megsebesíti a kunt. A 6. jelenet azt mutatja, hogy Szent László és a kun vitéz a lovát kikötötte, majd birokra kelnek. A megszabadított leány a király csatabárdjával levágja elrablója jobb lábát. A legenda befejező, 7. képén Szent László két kézzel megragadja a kun haját, a leány pedig hatalmas lendülettel levágja a kun fejét.
A képsor alatt Jézus életének jeleneteit örökítették meg a Mesterek: virágvasárnapi bevonulását, az utolsó vacsorát. Jézus tanítványai lábait mossa. Elfogása és megvesszőzése, keresztre feszítése. A déli falon felül az Utolsó ítélet, alatta Alexandriai Szent Katalin legendájának képei. A főbejárat felett a compostellai zarándokok csoportja.
A falképeket az 1970-es években konzerválták. 1995-től a templom teljes felújításával egyidőben megkezdődött restaurálásuk. A magyar állam 4 millió forinttal támogatta a helyreállítást. A templom újbóli felszentelését 2002. január 12-én tartották.
Csernáton
Az azonos nevű patak völgyében egymás szomszédságában terül el Alsó- és Felsőcsernáton. A nagyközség néprajzi múzeumáról nevezetes.
Haszmann Pál (1902. május 20. – 1977. szeptember 13.) 1934-től a helyi iskola igazgatója volt. Hivatását úgy értelmezte, hogy a néptanítónak kötelessége a gyermekek nevelése mellett a közösségnek is használni. Megszállottként kutatta (ásatta) a falu határát. Vaskori településeket tárt fel. Megírta a falu történetét, gyűjtötte a környék néprajzi tárgyait. Jelentős mennyiségű anyagot gyűjtött Háromszék vidékéről. A reneszánsz alapokra épült neo-klasszicista stílusú Damakos-kúriában 1973. január 15-én nyílt meg a róla elnevezett néprajzi múzeum.
A rendkívül gazdag anyagban régi pénzeket, érméket, a népi mesterségek szerszámait, 100 évesnél idősebb székely festett bútorokat, szőtteseket láthatunk. Különös érdekesség az épület pincéjében található öntöttvaskályha-gyűjtemény.
A múzeum nagytermében a falon emléktábla: Jókai Mór 1883-ban járt itt. Nagy írónk itt gyűjtött élményei alapján írta „Damakosok” című regényét.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások