Ötödik utazás (1. rész)
Érmellék
Észak-Erdély Kelet-Magyarországgal „közös” vidéke. Így írt róla a Révay Nagy Lexikon 100 évvel ezelőtt:
„Érmellék a félig elhalt Ér folyóra dűlő halmok lejtősége, amelyen kitűnő bor terem. A Nyírség homokbuckás magaslata s az erdélyi felvidéknek fokozatosan lealacsonyodó halmai közt széles, kis esésű, ingoványos völgy húzódik végig, amelyen a ma rendkívül sekélyvizű Ér kanyarog végig. Hajdan nagy folyó volt ez, talán a Kraszna vizét is vitte, s ma kihalt.”
Ezek a megállapítások ma is érvényesek. A régen folyónak nevezett Érnek csak a partjait, gátjait látni, legfeljebb eső után csordogáló kevés vízzel.
A vidéket északon a Kraszna és az egykori ecsedi láp, délen a Berettyó-mente határolja. Az Erdélyi Középhegység kisimulása nyugati irányba. Innen kezdődik az Alföld. Ha térképen keressük, úgy is meghatározhatjuk, hogy a Partium és – néprajzilag is – a Szilágyság északi része.
Nagy-Magyarország 100 éves térképén 17 „Ér”-szócskával kezdődő helységnevet találtam. Szépen hangzó, érdekes nevek, érdemesek a felsorolásra:
Érábrány, Érdendeleg, Érendréd, Érdiószeg, Érkávás, Érkenéz, Érkeserű, Érköbölkút, Érkörtvélyes, Érmihályfalva, Érmindszent, Érsemjén, Érszakácsi, Érszentkirály, Érszodoró, Értarcsa, Érvasad.
Régi központja Érdiószeg volt. Jelentős iskolaváros: a Debreceni Kollégiumnak – ma így mondhatnánk – kihelyezett tagozata működött itt, számos népiskolával együtt. Századok során ezen a vidéken szállították át az ország belső része felé a termények nagy részét. Főként az erdélyi bányákból a sót. A Nyugati Kárpátokból a fát és a követ vitték erre Magyarországra. Debrecen és a hajdú városok ma is álló jeles műemlékei épültek belőlük.
Nagy magyarjaink szülőföldje és lakóhelye volt ez a vidék. Érsemjén szülötte a nyelvújító Kazinczy Ferenc. Érmindszent, az ott született Ady Endre nevét viseli. Sződemeter Kölcsey Ferenc szülőfaluja. Az ő személye is összeköti e kettészakadt vidéket: a magyarországi Szatmárcsekén élt és Álmosdon is voltak birtokai.
Ezt a dombokkal, ligetekkel, erdőkkel, gyümölcsösökkel tarkított vidéket a trianoni békeszerződés 1920. június 4-én észak-déli irányban kettévágta. Kb. egy-egy harmada Romániához, Magyarországhoz és Ukrajnához került. A határok mentén mindhárom oldalon utazva láttuk, hogy az Alföld északi és észak-keleti része néprajzilag és történelmileg szerves egységet képez. Szétszakítása barbár cselekedet volt.
Ötödik kirándulásunk során, az Érmellék és közvetlen környékének bejárása után, megszakítottuk erdélyi barangolásainkat:
Ellátogattunk Kárpátaljára, majd belépve hazánkba, Szabolcs Szatmár és Bereg vidékét kerestük fel. Meggyőződtünk arról, hogy a trianoni határ-kijelölés egy nemzetet osztott meg és kényszerített 3 országban élni.
*
Átlépve a határt, Nagyszalonta után, Tasnád felé haladva a Szilágyságba értünk. A sok kicsi falu között a kanyargós, keskeny utak mély kátyúkkal tarkítottak. Nagy költőnk, Ady Endre szülőföldjén jártunk. Talán az ő idejében voltak erre utoljára útjavítók… Ide illő versével emlékeztünk rá:
Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Szunnyadt lelkem ezer évet.
Paraszt zsályaként aludt el
S bús krizantém-fürttel ébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.
Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Várt volna még ezer évet,
Míg Idő jön a csodákra.
Óh, jaj nekem, hogy fölébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.
Hamarosan a vékonyan csordogáló Ér patakot kereszteztük. A kis hídnál megálltunk és kiszállva autóbuszunkból az alföldi tájban gyönyörködve hallgattuk meg költőnk másik versét:
Az Értől az Oceánig
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
Érsemjén
A Bihar megyéhez tartozó községben 1759. október 27-én született Kazinczy Ferenc. A főtéren álló mellszobránál a Himnusz eléneklése után elhelyeztük koszorúnkat.
A szobrot Fráter Lóránd érsemjéni születésű honvéd huszár százados adományozta. Horvay János alkotása. Leleplezésekor – 1907. szeptember 22-én – még állt a költő és nyelvújító szülőháza. Azóta lebontották, helyén modern családi ház áll, rajta az emléktábla.
Kazinczy Ferenc iskoláit a felvidéki Késmárkon kezdte, majd 10 évig Sárospatakon tanult. Német és görög írók műveit olvasta, fordította. Érdeklődése a magyar irodalom felé fordult. 1783-ban Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal szépirodalmi és tudományos folyóiratot indított, a „Kassai Magyar Múzeumot”. 1786-ban a kassai kerület iskolafelügyelője lett. Ebben a munkakörben teljesedett ki Kazinczy Ferencnek a fejlődő magyar irodalmat szervező tevékenysége. 1790-től önálló irodalmi lapot adott ki – Széphalmi Vince álnéven -, az „Orpheus”-t.
(folytatjuk)
Hozzászólások