Ötödik utazás (6. rész)
Koltó
Koltón Petőfi kedvelt helye volt a kertben egy hatalmas somfa alatt álló kerek kőasztal.
Mélabús hangulatában itt írta a magyar irodalom legszebb szerelmes versét:
Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is ott is, örökre szeret!
Koltó, [1847.szeptember]
Szemünkben könnycseppekkel hallgattuk a verset, és a kőasztalra helyeztük a koszorúnkat.
A kastélykertben – szolnoki nyugdíjasok gyűjtéséből – 1997-től életnagyságú kétalakos szobor áll márvány talapzaton. Júlia a gondolkodó, távolba néző padon ülő költőt gyöngéden átöleli és fejét „kebelére tevé le” – amint a versben olvasható.
A kastélyban emlékkiállítás látható Petőfi Sándor és gróf Teleki Sándor életéről korabeli bútorokkal és az ifjú pár nászágyával.
Az esti órákban kisétáltunk a koltói temetőbe és a Szózat eléneklése közben megkoszorúztuk gróf Teleki Sándor sírját.
Gróf Teleki Sándor (Kolozsvár 1821. január 21. – Nagybánya, 1892. május 19.) nevelő tanítója Táncsics Mihály volt. Ügyvédi képesítést szerzett, majd Németországban tanult tovább. Megismerkedett Liszt Ferenccel, akivel együtt utazott Oroszországba. Kővári kapitányként csapatával bekapcsolódott a szabadságharcba. Bem őrnaggyá, majd ezredessé léptette elő. Részt vett az erdélyi hadjáratban. A világosi fegyverletétel után ő is az aradi vár foglya lett, de sikerült megszöknie és Törökországba jutnia. A vésztörvényszék távollétében halálra ítélte teljes vagyonelkobzással. 1859–1867 között Garibaldi oldalán Itália egyesítéséért harcolt. A kiegyezés után hazatért és vagyonát is visszakapta. Regényes életét, emlékeit könyvekben írta meg. A Petőfi- és a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta.
Hozzászólások