Antos Árpád | Barangolások Erdélyben 87. – Bárdfalva, Szaplonca

Nagyvilág

Barangolások Erdélyben 87. – Bárdfalva, Szaplonca

Ötödik utazás (12. rész)

Bárdfalva

Fülkés Golgota

A községről az előző számunkban írtam. Most képeken mutatom be: Bárdfalva határában – a zsindelytetős, boronafalú házak mellett álló fából faragott Golgota:

Mint a helyiek elmondták: azoknál a házaknál, ahol eladó lány van, az udvaron felállított, leveleitől lecsupaszított fák ágaira zománcedényeket raknak. Máramarosban az a szokás, hogy az eladó lány gazdagságát az edények nagyságával és számával jelzik a legényeknek.

A falu melletti mezőn megfigyelhettük a vidék jellegzetes szénatárolóit.

4 sarokra állított magas faoszlopon a kúpalakú zsindelytető le- és fel mozgatható, rögzíthető, attól függően, hogy milyen magasságú alatta a széna. Remek alkalmatosság a széna esőtől megvédésére.

Szaplonca

Máramarossziget közelében a község temetője révén vált világhírűvé. 1935-től Stan Ivan Patras helyi cipész (!) és fafaragó népművész a temetői fejfákra az elhunytra jellemző jeleneteket és verseket faragott. A keresztek azonos magasságúak és alakúak. Festésük alapszíne az élénk „szaploncai kék.” A temető a „vidám” jelzőt kapta az évtizedek során, mert a fejfák román nyelvű feliratai sokszor tréfás rigmusokat tartalmaznak. Vannak olyan sírfeliratok, melyek a halál okát és körülményeit mesélik el.

Egy hároméves kislány balesetét ábrázoló kép alatti sírszöveg a következő:
Nofor Anucája vagyok,
S szüleimet itten hagyom,
Jaj a szegény, jó anyám,
Engem elveszített mán.
A kakukk szólt a szőlőben,
Hogy el kell már végleg mennem
Egy kocsitól eltaposva,
Szerető szüleim itt hagyva.
Mária, az én nővérem,
Örökké sirat majd engem.
Tán az Isten úgy szeretett,
Hogy keblére emelt engemet.

A két férfit ábrázoló kép alatt ez olvasható:

Itt pihenünk mi örökre
Toader bátyám, s én az öccse.
Jó szerencsét bácsikám,
Mint látod, sor került rám,
Mert te nagyon szerettél
Míg a világon éltél.
Neked nem volt gyermeked,
Ki simogasson téged.
Rendes ember valál éltedben,
A munkát sohasem kerülted.
Király Mihály Toader fia,
Így ismertek a faluban.
Most itt nyugszik kettőnk pora.

Sok fejfa az elhunyt foglalkozására utal: az orvost fehér köpenyben sztetoszkóppal, az irodistát íróasztal mellett ülve, a fonó nőt rokkával, a juhászt birkáival mutatják be a domborművű színes képek.

A lovas férfit ábrázoló kép alatt ez olvasható:

Itt poraim nyugszanak,
Dumitru Nofornak hívnak,
Míg világom éltem,
A lovakat szerettem.
Lovat, juhot is tartottam,
De most mindent rátok hagytam,
Mert a halál rossz szándékkal
Belépett az én aklomba,
S én életem vesztettem,
Alig 48 évesen.
1906–1954

Több mint 800 sír sorakozik a temetőben. Ezt a temetkezési módot ma is folytatják a község lakói. Az UNESCO „A Világörökség része” címmel ismerte el e különlegességet.

Bandi Andrásnak köszönöm a sírversek fordítását.

(A szerző felvételei)

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Barangolások Erdélyben 87. – Bárdfalva, Szaplonca”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés