Mölsterhof
Mai utunk két látnivalója Voss környékén lesz. Az első a Mölsterhof farm-múzeum, a második a neves norvég iparművész, Magnus Dagestad emlékháza.
Mölsterhof, szobabelső
A Mölsterhof szabadtéri múzeum különlegessége, hogy a skanzenekkel ellentétben itt nem különböző helyekről összegyűjtött épületeket láthatunk, hanem mindent eredeti helyén és formájában. A 16-18. század között kialakult farmot 1917-ben vásárolta meg egy üzletember azzal a céllal, hogy egyben maradhasson az épületegyüttes. A farm 1928 óta látogatható, semmit nem bontottak el és nem építettek hozzá, minden eredeti. A fűvel, vagy palával fedett épületek kör alakban helyezkednek el az udvar körül: lakóépület, idősek háza, két istálló, gazdasági épület, tárolóhelyiségek. A házak berendezésében a különleges szokások, hiedelmek is tetten érhetők: az egyik ilyen érdekesség, hogy a deszkákból készült asztal két rövidebbik végét egy-egy, a többire merőleges deszkával zárták le, hogy a szellemek ne tudjanak kijönni.
Magnus Dagestad
Az egyik legérdekesebb épület az 1580-ból származó, nyitott tetejű konyha. Falai feketék a füsttől, annakidején csak karácsonykor, húsvétkor és esküvő alkalmával mosták le. Az 1700-as évek közepéig lakóépületként is használták, a falak mentén levő padokon aludtak. 10-15 embernek jutott itt férőhely. Ebben a helyiségben főztek, sütöttek, de a húst is itt füstölték, sőt a sört is itt készítették. A padló jelenleg kőből van, eredetileg földes volt. A hiedelmek az étkezésnél is tettenérhetők. A nyelénél kiszélesedő kanalat használtak – ez a kiszélesedő, éles rész késként funkcionált. Villát nem használtak, mivel azt az ördög jelképének tartották.
Ebben a házikóban látható a kerámiakiállítás
A falumúzeum megtekintése után egy másik kulturális érdekességet keresünk fel, a Dagestad múzeumot. Magnus Dagestad iparművész, faműves volt, 1865-1957 között élt, neve Norvégia-szerte ismert. Alkotásai közül kiemelkedő jelentőségűek a bútorok, de hangszereket, használati tárgyakat, sőt épületeket is tervezett és készített. Tehetségét szép alkotásain kívül, melyek önmagukért beszélnek, az 1889-es Párizsi Világkiállításon 24 éves korában (!) kapott bronzérem is bizonyítja. Stílusára a tradicionális norvég formakincs jellemző, de alkotásain megtalálhatjuk a viking, a kelta, és a szecessziós stílusjegyeket egyaránt. Dagestad első feleségével, aki festő volt, közösen készítették a bútorokat. Magnus kifaragta, Helena pedig színes mintákkal díszítette azokat, ő volt a „rózsafestő”.
Magnus Dagestad bútorai
A múzeumban kalauzunk Dagestad lánya, Åshild Dagestad Bjørke, aki a művész 71 éves korában, második feleségétől született. Így nem akármilyen „idegenvezetésben” lehet részünk, hiszen kalauzunk az édesapjáról, az ő művészetéről és alkotásairól mesél. A hagyományos faépületben kialakított múzeum 1950-ben nyílt meg. Több, egymásból nyíló helyiségben lakószobákat rendeztek be – kordonok és tiltó táblák sehol, valóban olyan a múzeum, mintha egy lakásban járnánk: a művész otthonában. Külön helyiségekben pedig Dagestad épülettervei, munkaeszközei, személyes tárgyai és díjai láthatók.
A múzeummal szemben álló kis sötétpiros faépületben Åshild Dagestad Bjørke kerámia alkotásait tekinthetjük meg.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások