Viking hajó
A Lofot-szigeteken található Borg nevezetessége a viking múzeum. Aki ellátogat ide, egy villanás alatt megbizonyosodhat arról, hogy a vikingek világa korántsem egyenlő azzal, amit a róluk szóló brutális filmekben láthatunk. A gazdag hagyományokkal rendelkező viking kultúra elemeit tekinthetjük meg itt: a vikingek lakó- és gazdasági épületét, a munkaeszözeiket és a gazdálkodási módszereket, a kézművességet, vagy a korabeli vasolvasztás technikáját – mind interaktív módon, úgy hogy majd’ minden munkafolyamatot kipróbálhatunk. A múzeum közelében magunk is beülhetünk egy igazi vikinghajóba és megtapasztalhatjuk, mekkora erő kell egy ilyen jármű megmozdításához.
A vikingek, mint mindannyian tudjuk, nem csupán Norvégiát, hanem szinte egész Észak-Európát benépesítették. Összefüggő területű viking állam azonban nem létezett, az emberek külön csoportokban, nemzetségekben éltek. Mivel a szárazföldi közlekedés lehetőségei behatároltak voltak, a népesség a tengerpartok közelében telepedett le. Ebből egyenesen következik az, hogy a vikingek igen jó tengerészek, ügyes hajóépítők voltak.
A lakosság nagy része mezőgazdaságból élt, azonban a természeti adottságok miatt napról napra meg kellett küzdeniük a létükért. A partvidéki emberek főként halászattal foglalkoztak, s a kifogott zsákmány minden részét felhasználták – húsukat élelmiszernek, míg csontozatukat, bőrüket vagy a rozmárok agyarát, prémjét használati eszközök, ruhák alapanyagának. Házaik a rendelkezésre álló építőanyag függvényében kőből, fából, vagy fonott vázra tapasztott sárból álltak – itt a magyarázata annak, hogy több germán eredetű nyelvben a „fal” kifejezés a „fonni” igéből származik. A vikingek önellátóak voltak, jól értettek az élelmiszerek tartósításához, hiszen friss élelemre csak nyáron lehetett szert tenni. A háztartási eszközöket is maguk készítették, a vidéki lakosságnak csupán egyetlen mesteremberre, a kovácsra volt szüksége. A tehetősebb városlakók, akik jobb minőségű árukra tartottak igényt, a városi kézművesektől szerezték be, amire szükségük volt. A kézművesek nagy bevételre tehettek szert, mert a helyieken kívül a kereskedők is nagy tételben vásároltak tőlük. A növekvő fizetőképes kereslet lehetővé tette hogy a fésűkészítők, üvegfúvók, kovácsok, szűcsök, textilfestők, ötvösök és más szakmák mesterei csodálatos alkotásokat hozzanak létre.
A vikingek rendkívül intenzív tengeri kereskedelmet folytattak az Északi- és a Balti-tenger vidékén, de Oroszország folyóhálózatán át a Fekete-tengerig is eljutottak, sőt még a Selyemúttal is kapcsolatban álltak. Az arabok közt nagy keletje volt az észak-európai áruknak, de a Kelet kincsei iránt legalább annyira érdeklődtek a vikingek!
Viking lány a 21. században
A vikingek többistenhívők voltak. Főistenük Odin, valamennyi isten őse és az emberiség megteremtője. Újra egy nyelvi érdekességhez értünk, hiszen a germán nyelvekben a hét több napja viking istenség nevét jelzi: Tyr a háború istene (kedd), Thor az eső és a villámok istene (csütörtök), Frey és Freya a termékenység istenei (péntek). A gazdagokat nagy tisztelet övezte, úgy tartották, aki nagy vagyonnal rendelkezik, azt az istenek kedvelik. Nem számított szégyennek, ha valaki rablással, fosztogatással szerezte vagyonát. A rablók a kereskedőktől megszerzett információk alapján gyors és erős hajóikkal rajtaütésszerűen megtámadták és kifosztották a kiszemelt településeket, és amilyen gyorsan érkeztek, ugyanolyan gyorsan távoztak is – zsákmányukkal együtt. Miután egy-egy területet szinte a végsőkig kizsákmányoltak, felajánlották, hogy „védelmi pénz” fejében békén hagyják a lakóit, sőt megvédik őket más nemzetségek esetleges támadásaitól. Így volt ez többek között a Brit-szigeteken, a Frank Birodalom földjén – ismét egy nyelvi kitérő: Normandia így kapta nevét az „északi emberekről”.
A viking bűnelkövetőket nem zárták börtönbe – mivel nem voltak börtönök – hanem tettükkel arányos nagyságú pénzbüntetést kellett fizetniük a sértett nemzetség számára; a komolyabb bűnök esetében egy időre száműzetésbe küldték a vétkest. Így járt Vörös Erik is, akit Izlandra száműztek, gyilkosság miatt. Erik ott is elkövetett egy gyilkosságot, így ismét „mennie kellett”. Ezután jutott az akkor még alig ismert szigetre, Grönlandra, ahol települést hozott létre, bekapcsolva az újonnan felfedezett szigetet is a viking kereskedelembe. Így történhetett hogy 996-ban egy Grönland felé tartó kereskedőhajó viharba került, és útirányt tévesztve a mai Amerika partjaiig jutott el. Ezután több viking – Vörös Erik fiával az élen – megpróbált letelepedni az Újvilágban, de az indiánokkal való összetűzésekben rendre alulmaradtak.
Az írás-olvasás kultúrája elterjedt volt körükben, nem is akármilyen szinten: saját írással rendelkeztek. A székely rovásíráshoz hasonlító, titokzatos rúnaírást (a rúna óskandináv nyelven titkot jelent) eleinte varázslásra alkalmazták, de az egy vonalból és ferde ágakból álló jeleket természetesen főként a hétköznapi életben használták. Nem papírra, hanem farúdra „írtak” egy kés segítségével. Az ásatások alkalmával sokszáz ilyen farudacskát találtak: kereskedők feljegyzéseit, szerződéseit, de szerelmesleveleket és királyi rendeleteket is. Szinte mindenütt lehet ma is találni rúnafeliratokat azokon a helyeken, ahol annakidején a vikingek megfordultak – Grönlandtól Oroszországig, de még az isztambuli Hagia Sophia székesegyházban is.
A vikingek „aranykora” Kr. u. 1100 körül ért véget, miután a kereszténység teret nyert Skandináviában. Ekkor kezdődött a lenyűgöző fa árboctemplomok építése, de ez már egy másik történet lesz.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások