A Porsangen-fjord környéke, hajnali fél négykor
Norvégia északi tartományában, Finnmarkban fogunk barangolni ezúttal. Miután múlt alkalommal felkerestük Európa legészakibb pontját, utunkat csak egyetlen irányban tudjuk folytatni, dél felé. Magerøy szigetét elhagyva, a Porsangen-fjord mentén haladunk.
Az Alta folyó
Norvégia jellegzetes természeti képződményei és látványosságai a fjordok. Sokunk számára a fjord fogalma valamiféle hosszúkás tengeröblöt jelent, azonban érdemes kicsit jobban megismerni, mit is jelent ez a kifejezés. Hogyan alakultak ki a fjordok, miért pont Észak-Európában és nem mondjuk a mediterrán vidékeken? Eredetük a jégkorszakig nyúlik vissza, amikor összefüggő, hatalmas jégmező borította Európa északi részét. Erről a jéggel borított területről gleccserek csúsztak a tenger irányába, miközben hosszú, mély völgyeket vájtak ki. Hasonlóképpen, mint ahogy ez napjainkban történik például az Alpok területén. A jégkorszak végét követően, miután a gleccserek visszahúzódtak, az U-alakú völgyekbe benyomult a tenger vize, így jöttek létre a fjordok: a keskeny, meredek falú, gyakran elágazó öblök rendszere. Ilyen képződmény a mai alkalommal felkeresett Porsangen-fjord és az Alta-fjord, de norvégiai utazásaink során ellátogatunk majd ezeknél jellegzetesebb és sokkal inkább megkapó látványt nyújtó „klasszikus” fjordokhoz, a délnyugati partvidéken.
Itt, a Nordkapp közelében éjszaka is folyamatosan teljes világosság van nyáron. Aki szeret túrázni, és akinek nem gond, ha egy éjszakát alvás nélkül kell eltölteni, az Éjféli Nap megtekintése után ismét egy különleges élményben lehet része. Az E69-es úton dél felé haladva körülbelül két óra alatt jutunk el oda, ahol a Porsangen-fjord nyugati oldalán szinte közvetlenül a part mellett kopár hegyek emelkednek. Nem túl gyakran teheti meg az ember, hogy hajnali három órakor egy sziklatetőről szemlélje a teljesen érintetlen tájat, miközben észak felől szikrázóan süt a Nap!
Sziklarajzok Altában
A „fakultatív” túra után Altába megyünk tovább. A 16 ezer lakosú város a térség központja. Gazdaságában fontos szerepet tölt be a fafeldolgozás, a hajóépítés és a lazacfeldolgozás – utóbbi nem véletlen, hiszen a hasonnevű Alta folyóban él a világon a legtöbb lazac. Alta mindezek ellenére nem erről nevezetes elsősorban, hanem arról, hogy Észak-Európában itt található egy helyen a legtöbb őskori sziklarajz. A szabadtéri bemutatóhelyen hihetetlen mennyiségű, 6200-2500 évvel ezelőtt keletkezett rajzot lehet megtekinteni; a legtöbb ábrázoláson rén- és jávorszarvasokat, embereket, madarakat, csónakokat láthatunk.
Kautokeino, a számi múzeum részlete
Altából Norvég-Lappföld fővárosába, Kautokeinoba utazunk tovább. A település közel tízezer négyzetkilométer nagyságú terület központja. A rendkívül ritkán lakott vidéken körülbelül kétszáz számi család él, rénszarvastenyésztéssel foglalkoznak – hatvanezres rénszarvasállománnyal! A Kautokeino szabadtéri múzeum a számik életét mutatja be: megismerhetjük a tárgyi kultúrájukat, az öltözködési szokásaikat, a kézművesség hagyományait. A múzeumban több mint 200 eredeti, régi használati tárgyat tekinthetünk meg, a szabadtéri bemutatóhelyen lakó- és gazdasági épületeket láthatunk. A régi házikókban számi viseletben mutatják be a ma is élő kézműves mesterségeket. Kautokeino további érdekessége az ezüstműves műhely, közvetlen a szabadtéri múzeum mellett, itt nemcsak a kész alkotásokat lehet megtekinteni, hanem az alkotás folyamatát is. Finnország kapcsán is említésre kerültek már a számik, azonban aki komolyabban érdeklődik e népcsoport iránt, annak szíves figyelmébe ajánlom az interneten a www.szami.lap.hu oldalt, ahol rengeteg érdekes információt lehet találni róluk.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások