Végtelen fenyvesek, tavak sokasága, friss levegő, fehér éjszakák, szauna, a Mikulás. Sokunk számára leginkább ezek jutnak eszünkbe elsőként, ha Finnországra gondolunk. Való igaz, ezek mind-mind a titokzatosnak tűnő északi vidék különlegességei, de ennél azért többet is érdemes tudni róla. Tekintsük át dióhéjban e mesés ország természeti és kulturális sajátosságait!
Az Inari-tó
Finnország területe hazánknál közel négyszer nagyobb, egynegyede a sarkkörtől északra terül el. A jégkorszakban összefüggő jégtakaró borította a területet: a hatalmas jégtömeg pusztító munkája következtében a felszín viszonylag sík. Hegyeket a sarkkörön túli területen találunk, ezeket a kopár magaslatokat Tunturinak hívják. Finnországot az ezer tó országának is szokták nevezni – a valóságban 180 ezer tó található itt – közülük legnagyobb az ország délkeleti részén hullámzó Saimaa-tó. Érdekességképpen: minden finn számára jut fél kilométer tópart! Finnország területének 70%-át erdő borítja. A végeláthatatlan erdőkben és az északi mocsárvidékeken sokféle ízletes bogyó terem, közülük igen kedvelt az áfonya és a mocsári hamvas szeder. Állatvilága fajokban nem túl gazdag, jellegzetes a jávorszarvas, a hiúz, a farkas és a medve. Rénszarvasokkal gyakran találkozhatunk utunk során, ám „ők” nem vadon élnek: félig háziasított állatok, Lappföldön sok család foglalkozik rénszarvas-tenyésztéssel. Az évszakok közül különleges az ősz, amikor az erdők fái ezer színben pompáznak, ez a Ruska. A finnek rendkívül nagy becsben tartják környezetüket. A természetvédelem terén Európa éllovasai között helyezkedik el az ország, ahol 33 nemzeti park található – a legnagyobb kiterjedésű, szinte érintetlen területek Lappföldön vannak. Nemcsak a természeti környezetet, hanem saját lakókörnyezetüket is óvják, a szelektív hulladékgyűjtés általánosan elterjedt, a háztartási hulladék 35%-át újrahasznosítják!
Az első népcsoportok a jégkorszak után, 8-12 ezer évvel ezelőtt telepedtek meg. Az uráli őshazából kivált, és északnyugatra vándorolt törzsek időszámításunk kezdete táján érkeztek a mai Dél-Finnország területére. Finnország történelmének első nagy korszaka 1155-ig tartott, ekkor vette kezdetét a svéd uralom. Az évszázadok folyamán gyakran vált a svéd és az orosz hatalmak közötti harcok színterévé. 1809-től az Orosz Nagyhercegség része lett. Az ezt követő évtizedekben Magyarországhoz hasonlóan egyre erőteljesebben nyilvánult meg az önállóságra törekvés. 1863-ban vált hivatalos nyelvvé a finn, majd két évvel később bevezették az új pénzt, a finn márkát. Az 1917-ben elnyert függetlenség után fejlődésnek indult a gazdaság, de a kedvező folyamatot a második világháború visszavetette. 1948 után az ország ügyes diplomáciájának, és nem utolsó sorban a lakosság összefogásának köszönhetően gyors fejlődésen ment keresztül, a 80-as évek elejére Finnország északi típusú jóléti állammá vált. Az 1991 után a keleti piac elvesztése miatt hullámvölgybe került gazdaság az 1995-ös EU-csatlakozást követően, a szerkezetváltás eredményeképp gyorsan kilábalt a válságból, olyannyira, hogy Finnország az infokommunikációs robbanás egyik éllovasa lett. Ennek mindannyiunk számára ismert „jelképe” a Nokia.
A finn kultúra kiemelkedő személyiségei közül feltétlen meg kell említeni Elias Lönnrot (1802-1884) nevét, aki a Karjalában gyűjtött népdalokból, versekből, varázsigékből állította össze a Kalevalát. A régi finn versformában megírt Kalevala a finnek őstörténete, a világ teremtésétől a kereszténység térhódításáig terjedő időszakot öleli fel. Aleksis Kivi (1834-1872) híres regénye a Hét testvér, amely nemcsak a paraszti kultúra szépirodalom szintjére emelése, hanem a hét különböző finn embertípust is megjeleníti. Sok ma is használt szólás ebből, az első finn nyelven megjelent regényből ered. Akseli Gallen-Kallela (1863-1931) festményeinek kedvelt témája a finn táj és a Kalevala motívumai. A modern huszadik századi építészet iskolateremtője Alvar Aalto, leghíresebb alkotása a Helsinki sziklatemplom. Az észak-európai zeneművészet meghatározó alakja Sibelius (1865-1957), híres műve a Finlandia című szimfonikus költemény.
A szauna nemzeti intézménynek számít Finnországban. Szinte nincs is olyan ház, ahol ne lenne ugyanúgy „alapfelszereltség” mint a konyha vagy a fürdőszoba, bár az igazi mégis a hagyományos fafűtéses, tóparti szauna. A finnek viszonylag keveset beszélnek. Általánosan elterjedt a tegeződés, a magázást csak a hivatalos formális beszédben, vagy szövegben használják. Rendkívül megbízható, becsületes és toleráns emberek. Vallják, hogy ha mindenki becsülettel végzi a dolgát, akkor végül mindenki jól jár – ezért szinte ismeretlen a csalás, a lopás és a hazugság.
A finn ételek közül kiemelkedő jelentőséggel bírnak a főzve, sütve, pácolva, szárítva, vagy füstölve készülő halételek. A hétköznapi ételek közül jellemző a borsóból készült sűrű leves és a különféle zöldségekkel, burgonyával készülő rakott egytálételek. A sütemények és édességek közül jellegzetesek az erdei gyümölcsökkel készült finomságok és a finn palacsinta. A finnek sok – a nálunk megszokottnál gyengébb – kávét fogyasztanak, de népszerűek a sörök és a különböző szénsavas gyümölcsborok. Igazi finn különlegességek az erdei bogyókból (pl. áfonya, mocsári hamvas szeder) készülő likőrök.
Finnország lakói életkortól függetlenül nemcsak nagy sportolók hanem nagy sportrajongók is. Nem véletlenül, hiszen volt és ma is van bőven kinek szurkolni, legyen szó atlétikáról (Pavo Nurmi), vagy futballról (Litmanen), az autó- és motorsportról (Rosberg, Häkkinen, Grönholm), és akkor a téli sportokról még nem is tettünk említést…
(A szerző felvétele)
Hozzászólások