2009. Joseph Haydn emlékév lévén, a Magyar Posta eltekintett abbéli álláspontjától, hogy halálozási évfordulóra nem ad ki bélyeget, most a zenetörténet eme óriása halálának 200. évfordulójáról megemlékezik. (Prókátori érveléssel ugyan semmi kivétel: az emlékév kapcsán jelent meg magyar bélyeg, nem a halálozásra…) Ezen nem méltatlankodnunk, sőt, örülnünk kell, s dicsérni a bélyegkiadásunkat, hisz az osztrák zeneköltőt kicsit magunkénak is tudhatjuk, érezhetjük.
Csaknem 30 éven át (1762–1790) az Esterházy hercegek megbecsült udvari zenésze fertődi kastélyukban. (Teljes ellátáson kívül éves fizetése 1000 forintra rúgott, 1790-ben Bécsbe költözése után előtt 1400, majd 2000 forint évjáradékban részesült az Esterházyaktól; Esterházy Miklóssal gyakran együtt muzsikált.) Mária Terézia, II. József, a bécsi főurak gyakran lelátogattak Esterházy Miklóshoz Kismartonba, Eszterházára. Ilyenkor Haydn rendszerint valami új szimfóniával, operával lepte meg a társaságot. Bessenyei György (a magyar felvilágosodás eme kiemelkedő személyéről mindmáig nem jelent meg magyar bélyeg – ez olyan, mintha a franciák nem emlékeznének Voltaire-re…), ki maga is megfordult Eszterházán, írja: „Sehol olyan hely nem lehetett, mint Eszterháza, mely minden részben valamely kis királyságot mutat.” Eszterházi mulatságok c. versében Haydn zenekarának csodálatos játékáról, operaelőadásról is megemlékezett.
A világ nagy zenészei közül elsőként értékelte a magyar zene eredetiségét, sajátosságait, sőt, felhasználni is kezdte: 1802-ben Esterházy herceget a Hungarischer Nationalmarsch-sal lepte meg; több dalát magyar költők verseire, Verseghy Ferencére, Csokonai Vitéz Mihályéra komponálta.
A magyar bélyegkiadás 1959-ben Légrády Sándor által tervezett 3 bélyeggel, blokkal emlékezett meg Haydnról. Az idén, április 2-án forgalomba hozott bélyeget Kara Orsolya tervezte. Korábbi bélyegeivel is felhívta magára a figyelmet (volt, hogy föl is borzolta a bélyeggyűjtők kedélyét), jelen bélyege szellemes megoldású.
Az 50 bélyeget tartalmazó íven belül azok elhelyezkedése téte-béche egyik változata: nem egymás mellett, hanem egymás alatt fordított állásúak. Haydn komponáláskor kedvelt hangszerének fekete billentyűi a zeneszerző nevét rejtik; a hangjegyek kavalkádja gazdag dallamkincsét idézi. Színösszeállítása nem véletlen.
Hozzászólások