A Vagabundok szeretik a természetet, szeretnek közel lenni hozzá, szeretik felfedezni. A Vagabundok szeretik a hegyeket, főleg ha már megmászták és észrevették mögötte a még magasabb hegycsúcsot, amit ismét meghódíthatnak. A Vagabundok szeretik a legendákat, a mondákat, meséket, szeretnek a részükké válni. A Vagabundok évente elmennek az ország legkülönbözőbb pontjaira és megmutatják elképesztő futball tudásukat az úgynevezett HVCS-k (Helyi Vagány Csávó-k) csapatának – változó eredménnyel. A Vagabundság egy életforma és egy igen egyedi morális szabályrendszer, ami viszont nem csak egy tábor erejéig érvényes: hiszek benne, hogy mélyen meghatározza a mindennapjainkat is.
Immár tizenharmadik éve vagyok Vagabund, de a tábor története ennél sokkal régebbre nyúlik vissza. A rendszerváltás környékén az Apáczai Nevelési és ÁMK 1. Számú Általános Iskolájának néhány kiváló pedagógusa és természetbarátja az addigra megüresedett és jelentésnélkülivé vált „úttörőtáborok” koncepciójából kiemelte és továbbörökítette azt, ami valóban értékkel bírt: a természet szeretetét. Emellé pedig felépítettek – sőt, most már mondhatom, hogy felépítettünk – egy sajátos mitológiát Ősapával és Ősanyával, ranglétrával – melyen évenként lehet felfelé haladni –, egy napig tartó Vagabund Esküvővel és horrorisztikus Bátorságpróbával. A sikere leírhatatlan: az elmúlt 22 év alatt több generációnyi Vagabund termelődött ki, sőt, van olyan is, aki kis gyermekével látogat ki a táborokba, így utánpótlás is mindig akad. Ez olyannyira igaz, hogy egy időben évi egy tábor nem is volt elegendő: igény volt egy rövidebb ideig tartó Vagabund Kis-Táborra (rendszerint egy Pécshez közelebbi helyszínen) és egy Vagabund Nagytáborra, amely egy hétig tartott és az ország legtávolabbi pontjára is eljuthatott vele az ember.
A Vagabundoknak köszönhetem, hogy az Északi-középhegység robosztus csúcsaitól kezdve, a Zselic végtelen dombjain át egészen a nevezetes írott-kői kilátóig bejárhattam hazánk legszebb tájait. A Vagabundoknak köszönhetem azt a rendkívüli közösséget, amely immár majdnem másfél évtizede elmaradhatatlan része a nyaraimnak és úgy érzem, szintén nekik köszönhetem, hogy olyan emberré váltam, amilyen most vagyok. A Vagabund Törvények, melyek a tábori közös élet alapját képzik, elsőre bugyuta, tréfás játékoknak tűnnek csak, ám ahogy idősödik az ember, úgy érti meg egyre mélyebb és mélyebb szinteken a „VAGABUND napirendem mindig a terv szerint módosul” és a „Mindennap legyőzöm önmagamat (ha kell többször is!)” törvényeket.
Ám számomra a legfontosabb a hetedik Vagabund Törvény, mely így szól: „A VAGABUND nem végez félmunkát”. A tavalyi évre az addigi szervező gárda számos összetett dologból kifolyólag úgy döntött, nem tudnak több tábort szervezni. Nos, talán sejthető ezek után, hogy egy valódi Vagabund ezt nem hagyhatta annyiban: idősebb társaimmal ott helyben összeállva fogadtuk meg, hogy ez az értékvilág nem tűnhet el, nem szűnhet meg a folytonosság, Vagabundokra mindig szükség lesz. Ennek az elhatározásnak a következtében a 2010-es püspökszentlászlói Vagabund Kis-Táborban már nem táborozóként, hanem több kortársammal együtt szervezőként vettem részt. Az alapítók részvételével eltöltött négy nap során a Keleti-Mecsek legcsodálatosabb völgyeit jártuk be a festői szépségű Püspökszentlászlóról kiindulva. Jártunk az Óbányai-völgyben, geo-ládákat vadásztunk a Réka-várnál, fényképezkedtünk a napfényben fürdő Csurgónál és epikus méretű számháború csatákat vívtunk meg a Pusztabányai vadászháznál. Ami mégis a legjobb volt az egészben: nem érződött különbség az azelőtti és a mostani táborok között. Sikerült megtartanunk az állandóságot a Vagabund S.V.C.K.-ban, ami csakis egyet jelenthet: azoknak az értékeknek, melyeket az évek során magunkévá tettünk igenis helye van a világban!
Idén a Vagabund S.V.C.K. a megalapításának egykori helyszínére tér vissza augusztusban, egy hetet fogunk eltölteni Simonfán, a Zselic egyik csodálatos kis falujában. És egyet biztosan ígérhetek: ideje készülniük a HVCS-k csapatának, mert olyan foci-összecsapás készül, amiről még évek múltán is csak elérzékenyült, könnyes szemmel mesélnek majd a szerencsés nézők!
Hozzászólások