Velence nevének hallatán szinte mindenkinek a Szent Márk tér, a harangtorony, a Sóhajok hídja, a pompás épületek és a csatornák vizén ringatózó gondolások éneke jut eszébe. Aki nyáron keresi fel Velencét, felejthetetlen napokat tölthet el a világnak ebben a semmivel sem összehasonlítható, varázslatos városában. Az üzletek kirakataiban, az utcai árusoknál látható és emléktárgyként megvásárolható álarcok, a régmúlt mesebeli hangulatát idézik.
Ilyentájt viszont, február elején, a mese valósággá változik, megelevenednek az útikönyvek fényképei, a galériák festményei. Az utcák, a terek, a csatornákon átívelő hidak egyetlen óriási bálteremmé változnak. Az utcákon a világ különböző tájairól érkező turisták ezrei hömpölyögnek. A keskenyebb hidakon előfordul, hogy rendőr irányítja a „forgalmat”.
Szinte mindenki visel valamilyen álarcot, csörgősipkát, vagy jelmezt – az utcai árusoknál sokféle színes kelléket be lehet szerezni. Persze az igazán mesteri alkotások hosszú ideig készülnek, és a gyönyörű jelmezt viselő nő? férfi? nem szabadulhat meg egykönnyen a fényképezőgépüket kattogtató turisták hadától. Mindezt stílusos „díszlet” keretezi: maga a város, épületeivel, templomaival, a Szent Márk térrel, a Sóhajok hídjával…
A Szent Márk téren mindig történik valami: a kávéház teraszán zongorista játszik, a Dózse-palota előtt karikatúrák készülnek, a közelben spontán táncra perdülő kisgyerekek köré pillanatok alatt több tucat ember gyűlik. Akinek nincs maszkja, itt gyönyörű, csillogó rajzokat festethet az arcára.
Sötétedés után teljesen megtelik a tér, ekkor kezdődik a Velence múltját, hírességeit megidéző látványos színpadi show-műsor, majd ezután kortól, nemtől függetlenül, számtalan náció lányai és fiai együtt táncolnak a világ legszebb báltermének nevezett téren.
Csak aki járt már a velencei karneválon, az tudhatja igazán, milyen a hangulata. Merem állítani, hogy semmilyen film, kép, leírás nem képes visszaadni ezt. Akinek még nem volt része benne, idén február 10-ig bepótolhatja!
(A szerző felvételei)
Hozzászólások