Komlós Attila | Túra az Ortler-csoport hegyei között

Nagyvilág

Túra az Ortler-csoport hegyei között

Az Ortler-csoport havas hegyei

A Dolomitok mellett az Olasz-Alpok másik legjelentősebb területe az Ortler-csoport. A két hegyvidéki terület szinte minden szempontból különbözik egymástól, ezért a Dolomitok után (Hetedhéthatár 19. és 20. szám) ezt a térséget is feltétlenül érdemes közelebbről megismernünk. Elsősorban a teljesség kedvéért, nem pedig azért, hogy eldönthessük melyik a látványosabb vagy érdekesebb. Mindenkinek lehet egyéni véleménye, de a természeti képződményeket ilyen szempontok szerint nem lehet sorrendbe állítani, mert mindegyik eltérő adottságokkal rendelkezik.

A Königspitze

Az Alpok keleti szakasza három, egymással közel párhuzamos, kelet-nyugati csapásirányú övezetre oszlik. Középen húzódik a központi kristályos övezet, ez a főként gránitból, palákból felépülő hegylánc emelkedik a három közül a legmagasabbra. A nagyobb magasság miatt számos hegycsúcsot ma is az örök hó borítja. A középső övezettől északra és délre egy-egy üledékes övezet helyezkedik el, az itt emelkedő hegyeket főként mészkő és dolomit építi fel. Ezeket a vonulatokat a jégkorszakban még szintén hó fedte, azonban a kisebb magasság következtében itt már nincsenek meg a hósapkák, viszont a jég pusztító munkája nyomán olyan látványos formák jöttek létre, mint amilyeneket például a Dolomitokban megcsodálhattunk.

Túra a hóban

Az Ortler-csoport, mai túránk helyszíne, a középső kristályos övezetben található. Legmagasabb csúcsa, a névadó Ortler 3905 méterre emelkedik a tenger szintje fölé. A hegycsoportot Sulden település felől közelítjük meg. Itt felvonóra szállunk, amely pontosan 2610 méter magasságba röpít bennünket. A felvonó fönti végállomásán – ahogy már megszokhattuk az Alpokban – étterem és kilátó várja a turistákat. A kilátóteraszról karnyújtásnyira látható az Ortler, mellette a Königspitze és más 3500-nál magasabb havas csúcsok, a völgyben pedig a hatalmas gleccserek által felhalmozott szürke morénahalmok.

A Schöntaufspitze

Innen az egyik közeli, és minden különösebb nehézség nélkül meghódítható hegycsúcs felé indulunk, a 3320 méter magas Schöntaufspitzére. A turistaút mellett egy rövid szakaszon még láthatjuk a civilizáció „áldásait” – a téli időszakban a síelőket szolgáló felvonókat. Egy-két kilométer múltán, amint elhagytuk az utolsó nagy menedékházat, a Madritschhüttét, már tisztán a természet vesz körül bennünket. A havasi réten apró virágok nyílnak, a sűrű, természetes gyepszőnyeg alól sokhelyütt vakítóan csillogó palák vonják magukra a tekintetet. Ahogy emelkedik alattunk az út, a növényzet fokozatosan ritkul, míg teljesen fel nem váltja a kopár és most már összefüggő kőrengeteg. Az árnyékosabb beszögellésekben itt-ott nyáron is megmaradó hófoltokon vezet keresztül utunk.

A Suldeni-völgy a Schöntaufspitze tetejéről

Ahogy felérünk a most már közvetlenül a célhoz vezető szakaszhoz, kikerülvén a hegygerinc takarásából, erős szél fogad bennünket. Ilyenkor előkerül a hátizsákból a pulóver, vagy a kabát. A hegycsúcsra igen meredek emelkedő vezet, mintha egy piramisra kellene felküzdeni magunkat, időnként négykézláb mászva kőtől-kőig. A csúcs tulajdonképpen pár négyzetméteres sík terület – talán ahhoz lehetne hasonlítani, mintha egy roppant magas kilátón lennénk, és onnan tekintenénk le a környező vidékre. Szemben az Ortler, jobbra a Suldeni-völgy – ahonnan indultunk, a hátunk mögött hófoltokkal tarkított kopár hegyek, körös-körül.

(a szerző felvételei)

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Túra az Ortler-csoport hegyei között”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés