A vizek az utazók kedvelt célpontjai közé tartoznak, legyen szó tengerről, tóról, méltóságteljesen vonuló széles folyamról, Dráva-méretű folyóról vagy vidáman csörgedező patakról.
Vadvízi evezés
Közös bennük az az óriási energia, amit magukban hordoznak. A víz maga az élet – szokták mondani, nem alaptalanul, hiszen szükségünk van rá, víz nélkül az élőlények nem tudnának létezni, így mi, emberek sem. A víz azonban nem csupán mint az élet feltétele van jelen, mert állandó újjászületésével önmagában is magát az öröklétet testesíti meg. A vízcsepp, miután leesik a felhőkből, elindul hosszú útjára: a cseppek patakká egyesülnek, majd folytatják útjukat a folyókon keresztül a tengerbe, hogy onnét újból a levegőbe emelkedjenek és kezdődhessen az újabb kalandos vándorlás. A vízben rejlő energia jelenti azt a fizikai mértékegységekkel kifejezhető erőt, amivel a folyók alakítják medrüket, létrehozva szűk hasadékokat, kanyonokat vagy fantasztikus sziklaalakzatokat.
A Gilfenklamm
Az Alpok vonulatait keresztül-kasul szabdaló völgyek szinte mindegyikében találunk vízfolyásokat. Az egészen vékonyka patakoktól a szélesebb, gyakran vadul hömpölygő folyókig. A hegyvidékek patakjai medrük nagy lejtése következtében jelentős mértékben pusztítják környezetüket, helyenként szűk hasadékokat alakítanak ki. A vízfolyás pusztító munkáját a sziklafalakról letöredező kövek csak tovább gyorsítják. Így jöttek létre például az Alpokban olyan látványos szurdokvölgyek, mint a svájci Aareschlucht, a bajorországi Höllentalklamm, az ausztriai Tscheppaschlucht, vagy az észak-olaszországi Gilfenklamm. Ahogy a felsorolt látványosságok neveinél láthatjuk, megnevezésükre két kifejezést használnak: a Schlucht szélesebb, a Klamm keskenyebb, vadabb szurdokvölgyet takar.
A Gilfenklamm
Mi egy igen ritka képződményt látogatunk most meg: a dél-tiroli Gilfenklamm szurdokvölgyet. Érdekessége, hogy az alapkőzet itt nem mészkő, mint általában, hanem márvány! A márvány különleges, nagy mélységben, nagy nyomás alatt létrejövő, átkristályosodott kőzet – ritkán azonos a sokak által egyszerűen márványnak nevezett, középületek padozatán látható simára és fényesre csiszolt kővel…!
A Gilfenklamm környéke
A szurdokvölgy 1886 óta látogatható, a gyalogjárdákat és hidakat ekkor alakították ki. Hivatalos átadásakor Kaiser Franz Josef Klamm névre keresztelték, ezt egy márványtábla is megörökíti – pontosabban fogalmazva a márvány sziklafalon kialakítottak egy sima felületet és oda vésték a szöveget. A szűk és helyenként félhomályba burkolódzó szurdokvölgy környékét sűrű növényzet borítja, a levegő magas páratartalma miatt sok a nedvességkedvelő és sötétséget jól tűrő növény. A bő másfél órás séta közben egyszer a patak partján haladunk, máskor pedig magasan, a szurdok oldalába épített pallókon. Fantasztikus látványt nyújt az óriási hangerővel zubogó patak víztömege, a fák között beszűrődő napfényben itt-ott megcsillanó, helyenként méteresre szűkülő hófehér márványhasadékban.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások