A Landro-tó
Mielőtt búcsút vennénk előző kirándulásunk helyszínétől, a Sexteni Dolomitoktól, egy pillantást még vetünk e csodás tájra. A térségben több kis tengerszem csillog, ilyen tavak errefelé a Dürren-tó, a Toblachi-tó vagy a Landro-tó. Mi ez utóbbit látogatjuk meg közelebbről. Rövid sétát lehet tenni a tó partján, miközben lenyűgöző látvány tárul elénk: közvetlenül a tópart mellett erdőborította hegyoldalak zöldellnek, a háttérben a Dolomitok hatalmas sziklatömegeinek ormai törnek az ég felé.
Sand in Taufers vára
A Rienz folyócska mentén haladunk tovább, majd Brunecknél jobbra fordulva, a Taufer-völgyben folytatjuk utunkat. A hófödte hegyek ölelte völgy végében elterülő kis település, Sand in Taufers két híres nevezetességgel is büszkélkedik.
A patak
A tekintélyes méretű, muskátlis-erkélyes parasztházak mögött emelkedő magaslaton áll Taufers vára, az egyik legnagyobb, eredeti formájában megmaradt középkori várkastély Dél-Tirolban. A várban tett látogatás során képet kaphatunk arról, hogy miként éltek annakidején a terület „gazdái”. Termei közül az egyik legszebb a könyvtár, berendezése a reneszánsz korból származik, különösen tetszetős a fal mellett álló 400 éves cserépkályha. A könyvtár festett fakazettás mennyezetén ótestamentumi jeleneteket láthatunk. A kastély ékköve az első emeleti, freskókkal díszített román stílusú kápolna, az oltár feletti XII. századi feszülettel. A középkor hangulatát idézi az ebédlő, a lovagterem, a tárgyalóterem, de nem hiányozhat a börtöncella és a kaloda sem. A várkastélynak évszázadok óta kísértete is van, a vár úrnőjének szelleme az esküvője napján meggyilkolt férjét siratja éjszakánként az egyik helyiségben.
A vízesés
A várral szemben, az erdőből bővizű patak érkezik a völgy peremére. A sűrű fenyves belsejében, nagy kövek között zubogó víz igen nagy és felettébb látványos utat tesz meg, míg leér Taufers határába a magas hegyek közül. Ahogy haladunk előre a fenyvesben, helyenként a patak mellett, helyenként eltávolodva tőle, egyre erősebb zajt hallani a fák közül. A patak alsó vízeséséhez értünk, ahol közel 10 méter magasról ömlik le a víz, a kis tisztásról szépen láthatjuk a fehéren hömpölygő zuhatagot. Tovább haladunk a hegyoldalon fölfelé, míg elérjük a következő, az előbbinél valamivel nagyobb vízesést. Innen a völgy hosszabb szakasza is belátható.
A fennsíkon
A harmadik, és egyben leglátványosabb vízesés némileg magasabban helyezkedik el, ahol a víztömeg félelmetes erővel zúdul alá, több mint 40 méterről. A vízesés melletti kidőlt fák láttán az az érzése a látogatónak, hogy a víz éppen az előző pillanatban tört elő a „semmiből”, elsodorva mindent, ami az útjába került. A szél az apró vízcseppeket magával ragadja, és állandó permetet képez a vízesés körül. E miatt, amikor süt a Nap, mindig lehet látni szivárványt. Miután felkapaszkodtunk az erdei úton a fennsíkra, mintha egy angolparkba értünk volna: kanyargós erdei utak, kis fahidakkal, a megfáradt túrázókat padok várják. A békésen csordogáló patak itt még csak készül a nagy produkcióra…
(a szerző felvételei)
Hozzászólások