A Sforza-vár
A Hetedhéthatár előző számában ért véget Svájci körutazásunk. Az utat ott folytatjuk, ahol két héttel korábban megálltunk. A svájci-olasz határt átlépve, bő 60 kilométernyi utazást követően érkezünk Olaszország második legnagyobb városába, Milánóba.
A Dóm belseje
A város nevének hallatán leginkább a művészetek jutnak eszünkbe – a pazar kőcsipkés Dóm, a Scala, a kettő között húzódó fedett Galleria, vagy Leonardo nagyszerű alkotása, az Utolsó vacsora. Milánó azonban nem csupán a kultúra központja, hanem hosszú évszádok, sőt évezredek óta a gazdaságé is. Annak ellenére, hogy dinamikusan fejlődő igazi világváros, mégis megőrizte sajátos hangulatát – ez abban is megnyilvánul, hogy a nemzetközi „egyenkultúra” térhódítása itt jóval kisebb mértékben érhető tetten, mint más, hasonló nagyságrendű városokban.
Elsőként a középkori várat látogatjuk meg, a város életében meghatározó szerepet játszó Sforza-család piros téglából emelt erődítményét. A vár egy nagy területű, szép park végében áll, története az 1300-as évekig nyúlik vissza. A Sforza-hercegek a reneszánsz legnagyobb mestereinek mecénásaként jelentős mértékben hozzájárultak Milánó kulturális értékeinek gyarapodásához. A vártól párszáz méterre álló Santa Maria delle Grazie templom melletti kolostorban találjuk a művészettörténet egyik legnagyszerűbb alkotását: a szerzetesek hajdani étkezőtermének falán látható Leonardo Utolsó vacsora című freskója.
A Scala plakátja
Galleria Vittorio Emanuele
Sétánkat a belváros szívében folytatjuk, a dómnál. A gótikus építőművészet lélegzetelállító szépségű – és méretű – remekművével állunk szemben. A kereszt alaprajzú templom mai formáját hatszáz év alatt nyerte el, ebből adódóan reneszánsz és barokk elemek is díszítik. A kaput átlépve ámulatba ejtően tágas tér fogad bennünket, égbeszökő oszlopok erdejében találjuk magunkat, a több emelet magasságú színes üvegablakokon beszűrődő fény csak tovább fokozza a látványt.
A Dóm téren kezdődik a híres fedett utca, melyet gyakran neveznek – nem méltatlanul – a világ legsármosabb bevásárlóutcájának. Igazi tizenkilencedik századi hangulat, vegyítve korunk csillogásával és a turisták zsivajával. Ez a Galleria Vittorio Emanuele, benne a legjelentősebb könyvkiadók és divatházak boltjaival és elegáns kávéházakkal.
Miután átsétáltunk a Galérián, kis térre érkezünk, itt áll a városháza reneszánsz épülete. Vele szemben pedig az operajátszás „szentélye”, a Teatro alla Scala, olyan híres operák bemutatóinak helyszíne, mint a Tolvaj szarka, a Lammermoori Lucia, az Otello, vagy a Pillangókisasszony; itt tapsolhatott a közönség az operajátszás legnagyobbjainak, köztük Carusonak, vagy Maria Callasnak.
(a szerző felvételei)
Hozzászólások