Majd a piac megoldja…
Borul az egyensúly a fapiacon, mivel a kormányzat a biomassza energetikai felhasználására elindított egy programot – mondhatni nem eléggé körültekintően.
Van egy EU-előírás, miszerint a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia részarányát 2010-re a jelenlegi 13,9 százalékos EU-átlag helyett 22,1-re kell növelni. Magyarország felé elvárás, hogy a hazai felhasználás 3,6 százalékának megfelelő villamosenergia-mennyiséget kell megújuló energiahordozóval előállítani 2010-ig a mostani 0,7-0,8 százalék helyett. Mindezt a biomassza-felhasználásra alapozza a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 56/2002. rendelete. Mi is a biomassza? A rendelet konkretizálja: „Minden biológiailag lebomló szerves anyag, amely a mezőgazdasági tevékenységből, fenntartható erdőgazdálkodásból, energia célú ültetvényekből, élelmiszeripari termelésből, vagy ezek termékeinek, melléktermékeinek, vagy hulladékainak feldolgozásából, valamint hulladékgyűjtésből, vagy szennyvízkezelésből származik.” Magyarországon a potenciálisan felhasználható mintegy százmillió tonna biomasszából egyetlenegyre, az összes mennyiség mindössze alig egytizedét jelentő faanyagra alapozzák az úgynevezett „zöldáram-termelést”, és erre dolgozták ki a támogatási formákat.
Senki sem vizsgálta azt, hogy az új felhasználási területtel, azaz az erőművi elégetés elindításával hogyan változik meg a piaci helyzet, lesz-e elegendő alapanyag minden felhasználó számára.
Az összes erdőtervi kitermelési lehetőség 9 millió köbméter, ebből a bruttó kitermelés 7-7,2 millió köbméter, a tényleges viszont csak 6 millió. Ugyanis a helyszínen marad az úgynevezett vágástéri apadék (a vékony ágak, gallyak). A 6 millió köbméter kitermelt fa egyharmada rönk, a maradék 4 millió köbméteren osztozik három lapgyártó – a MOFA Rt., a FALCO Rt. és az INTERSPAN Kft. -, összesen 1-1,2 millió köbméternyi mennyiséggel, 1 millió köbméter megy exportra, 2 milliót tűzifaként értékesítenek. Ebbe a zárt piacba lép be egy új fogyasztó több mint 1 millió köbméter tűzifaigénnyel, továbbá jelentős támogatottsággal: a zöldenergiából származó áramot kötelező átvenni az erőművektől, mégpedig lényegesen magasabb, akár a kétszerest is közelítő, rögzített áron, értékállóságot biztosító árkövető mechanizmus alkalmazásával. (Azaz az erőművek körülbelül a dupláját kapják annak, mintha normál energiahordozóból termelnék az energiát.)
Három erőmű fejlesztési programja zajlik – Pécs, Kazincbarcika és Ajka – és e programok megvalósulása mintegy 140 MW villamos teljesítmény előállításához mintegy 1 millió tonna tűzifát fog igényelni. De további erőművek is tervezik a tűzifára átállást (Tiszapalkonya, Vértes). Magyarországon a létesítendő kapacitások nagyon nagyok (20-50 MW erőművenként). Németországban az EEG – megújuló energiaforrásokra vonatkozó törvényi szabályozás – szerint a leginkább támogatott a 0,5 MW alatti teljesítmény. Legkevésbé preferált az 5-20 MW közé eső energiatermelés és 20 MW felett a törvény nem garantál kötelező átvételt, illetve nincs preferált ár. Míg Németországban a kötelező átvétel az említett 20 MW-os határnál megáll, addig nálunk nincs korlát. Vagyis Németországban nem cél a fa nagy erőművi felhasználásának dotálása!
A magyarországi erőművek az állami támogatással egyértelműen jól járnak. Az erdőgazdaságok és magán erdészetek örülnek, mert jobb árat kapnak. Ugyanakkor az alapanyagból értékes terméket létrehozó lapgyártók, továbbá a tűzifát használó lakosság hátrányos helyzetbe kerül, hiszen az árak elszabadulnak.
Szántó Dezső, a MOFA Rt. vezérigazgatója arra a kérdésre keresi a választ, hogy mihez lehet kezdeni ebben az esetben:
– Mindenkinek igaza van a maga módján. De növelni lehet a kitermelhető mennyiséget, egyrészt a megközelíthetetlen helyeken, a kedvezőtlen domborzati viszonyok között megfelelő gépesítéssel, továbbá a természetvédelmi területek tudatos erdőművelésével, másrészt a vágástéri apadék csökkentésével, az erdők letakarításával. Ezek több százezer köbméter többlet alapanyagot jelentenének. A kormányzatnak az erdőtelepítéseket kellene ösztönöznie, ahol nem éri meg a mezőgazdasági művelés, oda például akácosokat kellene telepíteni. Továbbá a használt fa, a kidobott bútor, építési faanyag begyűjtésével új forrás teremthető az erőművek tüzelőanyag-szükségletéhez. A tényleges biomassza begyűjtését, felhasználását ki kell dolgozni, továbbá energetikai növények telepítését kell megkezdeni, ilyen például az energiafű. Ha a kormány az erdőgazdálkodókat megtámogatná, hogy növekedjen a kitermelhető mennyiség, beinduljon az erdőtelepítés, akkor mehet a fa minden célra, mert mindenkinek meglesz a szükséges mennyiség. A három lapgyártó, a vásárosnaményi INTERSPAN Kft., a szombathelyi FALCO Rt. és a mohácsi MOFA Rt. együttesen több mint 30 milliárd forintnyi árbevételt hoz évente, az össztermelés több mint fele exportra kerül, mintegy 1200 embert foglalkoztatnak, de közvetetten még soknak adnak megélhetést. Ha alapanyag nélkül maradnak a gyártók, illetve ha nem tudják megfizetni az árat, és emiatt leállásra vagy termeléscsökkentésre kényszerülnek, az nem a lapgyártók magánügye. Kormányzati segítségre van szükség. Ezért a három lapgyártó a Környezetvédelmi és Vízügyi, a Gazdasági és Közlekedési, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz fordult, hogy tárcaközi szakmai bizottság felállításával segítsék a probléma megoldását.
Hozzászólások