Longhera | Van-e még akarat

Szépirodalom - vers

Van-e még akarat

Míg izzó gyönyörét a Nap kitombolta
Féktelen lángjában kemencévé lett a föld
Termékeny ölén felperzselte a jószagú zöldet
Semmivé fonnyasztott lombot, pázsitot.

Hiába fogant meg tavasszal az elvetett mag
Nyárközépre kisült a kalász
Fák apró gyümölcseik fájón éretlen hullatták
Zöld lombjuk zörgő pernyeként szállt alá.

Hál’ Isten elmúlt a láztól lihegő nyár
De festői őszünk is magával sodorta a forróság
Tar ligetek ágai fázósan, meztelenségük rikoltják.

Bár felénk most a ki tudja mily zord tél közelít
Lesz-e még kikelet, s amolyan igazi nyár és ősz
És van-e akarat a felismeréshez, hogy meg tudjuk menteni a menthetőt.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Van-e még akarat”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés