Longhera | A JAJ

Szépirodalom - vers

A JAJ

A JAJ a BAJ az utcán kiált!
Mégsem halljátok emberek!
Bűzben, szennyben,
állati sorba hulló testvérek
aluljárókban, utcákon fekszenek.

Téli fagyot kihűlt tagjaikban
cipelik zsibbadtan,
engedetlen izmaik vonszolva,
közöttünk imbolyogva haladnak.

Üres tekintetükkel
a kirekesztettség borzalmát
sikoltják felénk,
míg bennünk lázadón
fekete nap kél.

A mindennapi túléléshez
tenyerük esdekelve nyújtják,
reklámszatyorba tuszkolt
összkomfortjuk
húzzák-vonják maguk után,
s feledik a múltat,
hogy valamikor, egyszer,
nagyon régen,
ha még oly hihetetlen
ők is EMBERNEK születtek!

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A JAJ”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés