Longhera | Reggeli áhítat

Szépirodalom - vers

Reggeli áhítat


Hajnali derengésben
nyújtóznak a fák,
álomba gémberedett
ágaik közt sikló madárkák.

Előbb csak hang nélkül cikáznak,
röptük izgatott villanás,
majd tán egy-egy cinke
megfújja a nyitányt.

S mikor az ég alján felgördül a nap
s tüzes szekeréből a fény kipattan
s a sejtelem árnyékként már a földön szalad
a sárgán szétterülő fényben
a madársereg harsányan dalra kel
s a bokrok, fák rejtekéből felzeng
az élet himnusza.

Új nap, új remény !

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Reggeli áhítat”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés