Longhera | Hiábavalóság

Szépirodalom - vers

Hiábavalóság

Csak egy ponton fogd fülön,
csak egy ponton
ezt a rohanásba
szakadt valót.

Az ablakon át látni véled
a rendíthetetlen állandót.
Künn hegyek állnak,
rajtuk fák zöldellnek,
s lejjebb bokrok,
s még lentebb fűszálak,
köztük gyomok, s virágok nyílnak
s alattuk rovarok garázdálnak.

A városokban perzselő fényben
lankadtan izzadnak az utak, házak
s a skatulyákba a lakók, mint hangyák
ki-be járnak.

Állandónak hiszed nyugalmadért
a körülötted lüktető valót.
Nem oly egyszerű, mint gondolod
fülön csípni az örök változót,
s benne a látszat mögött rejtező állandót,
fogyó életedben
a növekvésben, folytonosan tágulót.

A laboratóriumok falát kísérletek dagasztják,
s könyvtárak polcain a szellemi termékek
konzervjei a fogyasztókat várják.
Múzeumokban felhalmozott képek, szobrok,
kívánnak beléd sulykolni egy-egy gondolatot, érzést,
egy-egy egyén vagy letűnt kor világképét.

De hol van ma már egyén, ki csak akár saját
jelenét univerzális voltában megérthetné,
s korát polihisztorként élhetné.

Képtelen vállalkozás!
Ím egy jó tanács:
az örök elégedetlenséged forrását,
a vágyat, a megismerés szomját
oltsd hát ki magadból,
s ne akarj több lenni
mint múlandó vegetáció,
akkor talán megtalálod
mit keresel, bár múlandó,
mint Te, a boldogságot.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Hiábavalóság”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés