A hétnapi hajókázás után Tokióból jövet hajónk, az Oriana kikötött Új-Zéland északi fővárosában, a Queens Warfon. A hajón 379 új-zélandi utas volt, akik velünk együtt az olimpiáról jöttek (1964). Őket kellett hazaszállítani. Az Oriana közben élelmiszert, gyümölcsöt és vizet vett fel és egy napot állt Aucklandban, azért barátainkkal még Ausztráliában indulás előtt úgy határoztunk, kihasználjuk ezt az egy napot és meglátogatjuk Rotorurát, az új-zélandi bennszülöttek – a maorik – fő tartózkodási helyét, mely Aucklandtól 239 kilométerre volt.
Új-Zéland 1600-2000 kilométer távolságra fekszik Ausztráliától délkeletre. Jóval messzebb, mintegy tízezer kilométerre van Amerika déli részétől. Véleményem szerint talán ez a szigetcsoport (268 704 négyzetkilométer) lehetne a hatodik lakott kontinens, mert elég távol van minden más kontinenstől. (Természetesen ez az én saját véleményem, bár tudom, van néhány nagyobb sziget is, mégsem kontinens. Biztos, hogy a geológusoknak más a véleményük.)
A szigetország alakja egy ráncánál szétszakított csizmához hasonlít. A „szakadást” az okozta, hogy a megsüllyedt szárazföldre benyomult a tenger, és kialakította a Cook-szorost. Ha e kis „szépséghibától” eltekintünk, Új-Zéland körvonala nagyon hasonlít az olasz „csizmához”, és miként az Appennini-félsziget, Új-Zéland is a „talpát” mutatja az egyenlítő felé. Még a méretek is megegyeznek, Új-Zéland területe körülbelül olyan nagy, mint Olaszország a szigetek nélkül.
Ennek az országnak a leggyorsabban fejlődő északi fővárosába, Aucklandba érkeztünk meg. Sajátos kozmopolita jelleget ad a városnak az a körülmény, hogy sokféle nemzetiség él benne. Az angolszászok mellett németek, hollandok, skandinávok, de újabban mediterrán népek fiai is megtalálhatók itt, 1956 után néhány magyar is „kitántorgott” idáig. Az európaiak mellett természetesen a legjelentősebb népcsoport a maori. Örvendetes tény, hogy a sokféle etnikai csoport harmonikus egységben él egymás mellett.
A maori szájhagyomány szerint körülbelül hat évszázaddal ezelőtt a mai Auckland keleti partjain kötött ki a „Nagy Flotta” egyik hajója, a Tainui. A nép nyelve megőrizte a hajó kapitányának nevét is: Hoturoának hívták, feleségét pedig Marama-Kikohurának. Hoturoa végigcserkészte a partokat, rábukkant a majdnem tengeröböl szélességű Tamaki folyóra, amelynek hajózható felső szakasza két kilométerre közelíti meg a nyugat felől benyúló tengeröblöt, a Manukau Harbourt. A kapitány úgy döntött, hogy hajójukat a szárazföldön átvontatják a nyugati tenger partjára. Míg a hajó vontatásával vesződtek, a nők és gyermekek a parton táboroztak. A szájhagyomány szerint ekkor a kapitány felesége megcsalta az urát egy szolgával, s ezzel magára vonta férje haragját.
Mikor sikerült a hajó átvontatása, a kapitány embereivel továbbhajózott a nyugati partok mentén dél felé, de házasságtörő feleségét otthagyta néhány rabszolgával. Utódaiból jött létre a nga-marama törzs, Auckland ősi lakói.
Teltek-múltak a századok, és a maori törzsek létszáma megszaporodott. A földhíd a terjeszkedő népek átjáró háza lett, termékeny földjének birtoklásáért véres harcok dúltak. Ebből a korból származik a vidék maori neve: Tamaki-Makau-Rau, ami annyit jelent: száz szerető jegyese. A helyzet az 1720-as években stabilizálódott, amikor az erőskezű Kiwi Tamaki vette át a hatalmat. A vulkanikus kúpok tetejére erődszerű településeket, pákat építtetett. A főnöki pa a jelenlegi One Tree Hillnek nevezett dombon állt. Viszonylag nyugodtan telt el három évtized. A békességnek egy halotti tor véres eseményei vetettek véget: Kiwi Tamaki a más törzsekből meghívott vendégei közül többet lemészároltatott. A környező törzsek az 1750-es években összefogtak ellene, sikerült is legyőzniük őt, majd kirabolták az erődített falvakat. Ilyen dúlt állapotok uralkodtak az 1800-as években is, amikor az első európaiak megjelentek.
A brit kormány Új-Zéland ellenőrzését még 1832-ben Új-Dél-Wales gyarmati hatóságaira bízta. A sydneyi kormányzó 1837-ben William Hobson kapitányt küldte ki a szigetekre, hogy tanulmányozza a helyzetet. A kapitány arra tett ajánlatot, hogy őfelsége kormánya kössön szerződést a maori főnökökkel. Elgondolását elfogadták, és őt bízták meg az egyezség megkötésével.
Az egyezmény maori nevén – Te Tiriti-o-Waitangu – került bele Új-Zéland történetébe. Az egyezményt 512 maori főnök látta el kézjegyével. Az aláírási ceremónia után, 1840. május 21-én Új-Zéland külön brit gyarmattá alakult. Első kormányzója William Hobson lett.
*
Szentiványi Ildikó felvételei
Hozzászólások