A szakmám az életem
Hirth Beáta
Akár szerencsés embernek is mondható. Keresi gyerekkori vágyát – hisz mindig is tanító akart lenni -, s egyszer csak szembejön vele a varázslat. Ő felismeri, megragadja, aztán együtt mennek további életében. Tényleg szerencsésnek tekinthető, bár Hirth Beáta eddigi harminckét éve a szó mai, egzisztenciális értelmében korántsem karriertörténet. A lelki értékek birtoklása alapján viszont feltétlenül az. Szereti férfi, női fodrász szakmáját és teljes odaadással oktatja az elméleti tudnivalókra a leendő fodrászokat. – A Babits Mihály Gimnáziumban érettségiztem 1990-ben – mondja. A kaposvári tanítóképzőbe nem vettek fel, ezért egy évre képesítés nélküli óvónőnek mentem. Nagyon szép időszak volt, imádtam a gyerekeket. Közben meg-meglátogattam munkája közben a sógornőmet, aki fodrász, s itt fogott meg az a varázslat, ami az alkotás örömét hordozta, elégedettséget, örömet szerzett. Egy jól sikerült frizura, ami vonzóbbá, kifejezőbbé teszi az arcot. Egyszóval beiratkoztam az 508-as Szakmunkásképző Intézetbe, két év után tettem le a szakmunkásvizsgát.
– Azóta is gyakorolja a szakmát?
– Természetesen. Tizenegy éve vagyok fodrász, és el sem tudja képzelni, micsoda öröm, ha visszahallom azt a várakozásteljes kérdést, hogy „mikor jön már a Bea?” A kapcsolatok zöme már rég túlnőtt a szolgáltató és a kuncsaft viszonyán. Néha igazi barátságok szövődnek.
– Ez pedig nem mindig könnyű, hiszen önnek is megvannak a szakmai, esztétikai elképzelései, s ezekkel nehéz megalkudni.
– Nehéz, de kell, bár nem mindenáron. Azt mondják, makacs természet vagyok, de az alaptermészetem az emberközpontúság. Nem árt, ha az embernek van némi pszichológiai érzéke is.
– És a régi szerelem, a tanítás?
– Az soha nem halványult és nem is múlik el. Tavaly végeztem el – summa cum laude – a szakoktatói főiskolát, így mentem gyermekkori vágyaim után, s ő szembejött velem. Azóta a Magyar Iparszövetség Oktatási Központjában elméletet oktatok.
– A diplomája a gyakorlati oktatásra is feljogosítja.
– Szívesebben foglalkozom az elmélettel. Az a célom, hogy diákjaim elméletben mindent elsajátítsanak, ami nélkül a gyakorlati tudás csak fél siker.
– Mi az a minden?
– A fodrászatnál elengedhetetlenek a kémiai, anatómiai alapismeretek. Tudni kell a haj, a bőr szerkezetét, a különféle anyagok, vegyszerek hatásmechanizmusát és azt, hogy mit, miért használunk. Természetesen a biológiai tudnivalókat szakorvosok oktatják, én arra törekszem, hogy ezeket a szakma nyelvére, a közérthetőség szintjére „lefordítsam”.
– A divat folyamatosan változik, új és új szerek kerülnek forgalomba. Ezzel hogyan tart lépést?
– Rendszeresen olvasom a divatlapokat, szakfolyóiratokat, tanácsadónőként egy kozmetikai céget képviselek, kapcsolatot tartok a fodrászcikkek kis- és nagykereskedelmével, és nagy segítségemre van az internet. Emellett egy virtuális program segítségével különféle arcokra, fejformákra több száz féle frizurát is megjeleníthetek.
– Mindezeket az ismereteket nem lehet könnyű továbbadni. Különösen a felnőtt hallgatóknak.
– Éppen ez benne a szép. Ők motiváltak, tudják, hogy mit, miért tanulnak. Ráadásul úgy, hogy nekik hét hónap alatt kell megtanulniuk azt, amit a fiataloknak két év alatt, a szakképző intézetben. Azt is figyelembe kell venni, hogy zömüknek ott a család gondja, a megélhetési problémák, ráadásul az utazásra is sok idejük elmegy.
– Ehhez meglehetősen nagy türelem kell…
– Ezen magam is meglepődöm, hogy bár nem alaptermészetem a türelmesség, az oktatásban végtelenül türelmes vagyok azzal együtt, hogy a követelményekből nem engedhetek. Ha valaki nem tudott felkészülni, megbeszéljük, hogy mikorra pótolja be az elmulasztottakat. Ha kell, többször is megismétlem a nehezen érthető dolgokat. Én igazán a tanítványok között érzem jól magam, mert a tudás átadása szívügyemmé vált, s mert tapasztalom igyekezetüket.
Hozzászólások