A közelmúltban a „Társadalmi felelősség és gyógyítás az onkológia területén” címmel tartottak tudományos ülést az MTA nagytermében Budapesten. A délelőtti levezető elnökök Vizi E. Szilveszter akadémikus professzor, az Akadémia elnöke és Eckhardt Sándor onkológus professzor voltak. Az ülésen részt vett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök képviseletében felesége Dobrev Klára, aki rákellenes alapítvány társelnöke, az Egészségügyi Minisztérium részéről Rapi Katalin szakállamtitkár. Az ülés különlegessége volt, hogy nemcsak orvos előadói voltak a rendezvénynek. A bevezető előadást a konferencia díszvendége, Kertész Imre Nobel-díjas író tartotta „Az emberi élet értéke” címmel.
Hazánk egyedüli irodalmi Nobel-díjasa a következőket mondta. „Az, hogy az emberi élet a legfontosabb érték, az elmúlt negyven évben hazugság volt. Ma azonban nyíltan kell beszélni arról, hogy könyörtelenül harcolnunk kell az életekért.” Majd így folytatta: „Nem értek sem a gazdasághoz, sem a biztosítási rendszerhez, nem tudok megoldást mondani a problémákra. Azt viszont tudom: az emberi élet értéke nem vitatható fogalom, a rákbeteg embert nem lehet kizárólag a társadalom problémás, költséges alanyának tekinteni. Az orvosok fehér köpenyeikben a legkilátástalanabb helyzetekben, háborúkban, csatamezőkön, hevenyészett műtőkben is mindig az életért küzdöttek, nem tehetnek mást ma sem. Nem lehetünk belátók semmilyen költségvetést tekintve: küzdeni kell azért, hogy ne tűnjön el végleg a társadalomból a szolidaritás.”
Vizi E. Szilveszter, a konferenciának otthont adó Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy hasonlattal élve úgy fogalmazott: az egészségügy egy olyan bolthoz hasonlítható, ahol az eladó a legjobbat akarja nyújtani, a beteg a legjobbat akarja kapni, s a beszállítók is a legkorszerűbb termékeiket kínálják. Egy kérdés azonban tisztázatlan: ki fizesse mindezt.
Simonovits András közgazdász, akadémiai doktor „Az emberi élet közgazdasági értéke” címet viselő előadásában kifejtette: Sehol a világon nincs olyan rendszer, amely maximálisan biztosítani tudná az egészségügyi ellátásra vonatkozó igények teljes kielégítését, ezért mérlegelni kell.
Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója példákkal illusztrálta a dilemmákat. Úgy fogalmazott: egy autó tulajdonosa eldönti, hogy mikor cseréli le gépkocsiját. Egy macskatartónak is döntenie kell arról, hogy mennyi pénzt szán beteg kedvence meggyógyítására. Sőt, annak idején a rabszolgatartók is döntést hoztak arról, mennyit fektetnek be rabszolgájuk gyógyításába. A döntések sosem csupán racionális megfontolásokból történnek.
– Két elméleti szélsőség között kell egyensúlyozni. Az egyik: az emberi élet mindent megér. A másik: annyit ér egy emberélet, amennyi a csereértéke, azaz amennyiből helyettesíteni lehet. Mi a helyes válasz? Az emberi életnek nincs közgazdasági értéke, mint a használt autónak vagy a rabszolgának. Nincs emberi életérték, de van ésszerű egészségügyi gazdálkodás – mondta Simonovits András
Bodoky György onkológus professzor, az MKOT elnöke arról beszélt, hogy 33 ezer ember évente, naponta kilencven daganatos beteg hal meg, és évente körülbelül 75 ezer új megbetegedést diagnosztizálnak napjainkban Magyarországon. Ezzel az európai rangsor legrosszabb helyén állunk, a halandóság az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon a legmagasabb. Az utóbbi tíz évben robbanásszerű fejlődés következett be az onkológiában. Mind az emlőrákra, mind a vastagbélrákra igaz, hogy jelentősen javultak a gyógyulási esélyek: ma a daganatos betegek jobb életminőségben és tovább élhetnek, mint korábban. Az új terápiák ára ugyanakkor horribilis.
A professzor hangsúlyozta: Ma a rákbetegek lényegesen rosszabb helyzetben vannak a hozzáférés tekintetében a legkorszerűbb terápiákhoz, mint tíz éve volt, rosszabb az egészségügyi állapotunk, mint azt a gazdasági helyzetünk vagy egészségügyre fordított kiadásaink indokolnák. Példának hozta az autópályák építésének költségét. Néhány centi autópálya árából emberi életek sokaságát lehetne megmenteni. Ezen el kellene gondolkozni – mondta az Onkológusok Társaságának elnöke.
– Egy vastagbél-daganatos beteg kezelésének költsége a kilencvenes évek elején 22 ezer forint volt, ma 13 millióba kerül, ám a páciens ötször-hatszor tovább élhet, akár életéveket is nyerhet. Ha már egyszer nem adhatjuk meg mindenkinek azt, amit az orvostudomány jelenlegi állása szerint meg tudnánk adni, őszinte, nyílt társadalmi párbeszédre és megegyezésre van szükség arról: mi az, amit a közösség hajlandó felvállalni, s mi az, amit nem – fogalmazott Bodoky György, majd hozzátette: különösen fontos erről most beszélni, hiszen a társadalombiztosítás küszöbön álló reformja hosszú távra eldönti majd a kérdést.
Kovács József bioetikus, aki arra világított rá: nem feltétlenül az egészségügy termeli leghatékonyabban az egészséget: Minden társadalomban vannak prioritások, csak azokat nem mondják ki nyíltan – vélekedett. Egy társadalom számára a tömegsport támogatása is az egészségbe való befektetés, ahogyan például a traumatológiai ellátás eredményessége sem csak a műszereken vagy a gyógyszereken múlik, hanem a kórházhoz vezető utak minőségén is.
Kertész Imre dedikál, bal oldalon a szerző
A tanácskozás előtt módom volt kérdezni irodalmi Nobel-díjasunktól és Bodoky professzortól.
Kertész Úr! Miért vállalta el, hogy egy orvosok részére szervezett tudományos ülésen nyitó előadást tartson?
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos tanácskozás. Sajnos közvetlen környezetemben, családomban is találkoztam a daganatos betegséggel.
Mire kívánja felhívni a figyelmet? Gondolom egy Nobel-díjasra jobban odafigyelnek, mint más emberre?
Az emberi élet értéke előadásom címe. Arra próbálom felhívni a közvélemény figyelmét, hogy rohanó világunkban szinte megszűnt a humanitás. A legfontosabb az emberi élet. Oda kell figyelni a prioritásokra.
Az MKOT elnökétől a következőket kérdeztem:
Professzor Úr! Mi indokolta, hogy egy orvosi szakkonferenciára más „szakma” kiválóságait is meghívták, elsősorban irodalmi Nobel-díjasunkra gondolok?
Az oka az, hogy bízom benne, hogy egy Nobel-díjas amit mond az érdekli a közvéleményt. Közgazdász professzort azért hívtam, mert fontosnak tartom, hogy a kérdéskört komplexen beszéljük meg. Örülök, hogy az akadémia elnöke elvállalta a levezető elnökséget, bár ő világhírű orvos, akadémikus orvos csak más szakterületen.
Ön egy sajtótájékoztatón az autópálya építés költségét állította párhuzamba a daganatos terápia költségeivel. Most is fog erről értekezni?
Igen, számokkal mutatom be, hogy néhány centi autópályára fordított költség, ha ezt daganatos terápiára fordítanák, emberek életét menthetné meg.
A konferencia után Mihály Pétert akadémiai doktort kérdeztem, hogy mi a véleménye az autópályák és a daganatos betegekre fordított gyógyszer prioritásáról.
Nézze, én ezt így helytelenítem. Az autópályák építése legalább olyan fontos, hogy a kórházakhoz eljussunk, ahhoz is kellenek – válaszolt a professzor.
Cseresznyés Anikó orvosi kamarai küldött szerint mivel az autópályákat EU-s pénzből is lehet építeni és daganatos terápiára nem kapunk pénzt, szerinte prioritás a daganatos terápiát illetné.
A konferencia után egy sajtótájékoztatón az azóta lemondott Molnár Lajos egészségügyi minisztertől a következőket kérdeztem.
Miniszter Úr! Ma egy onkológiai tanácskozáson Bodóky professzor, az Onkológiai Társaság elnöke úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt 10 év során a magyar onkológiai betegeknek az új, hatékony gyógyítási módszerekhez történő hozzáférési esélye folyamatosan romlott, ez elfogadhatatlan. Szándékoznak ezen változtatni?
Feltétlenül. Igaza van Bodoky professzornak. Az egyik lépés volt, hogy koncentráltuk a gyógyítási helyeket, centrumokat hoztunk létre, a második lépés, ami április 1-jétől kerül bevezetésre, hogy megnöveltük a terápiára fordítható költségkeretet.
Hozzászólások