A pécsiség
Bachman Zoltán 1945-ben Nagyváradon született. 1963-ban érettségizett a pécsi Művészeti Gimnáziumban. Építész diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1968-ban. 1970-ig a Mecseki Szénbányák tervezőosztályán dolgozott tervezőként. 1970-től a Pécsi Tervező Vállalathoz került, ahol többek között részt vett az árvízkár helyreállítási munkáiban. 1972-től tanít a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, az épületszerkezettan tanszéken. 1975-ben műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. Nevéhez fűződik a „komplex gyakorlatok” című tárgy létrehozása. 1981-ben megbízták az építéstan tanszék vezetésével. 1982-ben lett főiskolai docens. 1982 decemberében a PMMF tudományos főigazgató-helyettesévé nevezték ki. Később főiskolai tanárrá, majd a habilitációja után egyetemi tanárrá nevezték ki. 2001-ben DLA címet kapott. Szakmai munkássága elismeréseként Ybl Miklós, Pro Architektúra, Szent-Györgyi Albert díjas és 2005. március 14-én Kossuth-díjat vett át a Parlamentben. Eddig 80 épülete valósult meg.
A professzorral Budapesten, az utazási kiállításon „Pécs világöröksége, turisztikai vonzerő fejlesztése” című nyertes pályázatról tartott előadása után beszélgettem.
Professzor Úr! Kerestem a Parlamentben, hogy gratuláljak Önnek, de nem találtam a fogadáson. Mi volt ennek az oka?
Nem ön volt ügyetlen, nem maradtam ott, visszautaztam Pécsre, de most szívesen beszélgetek önnel.
Ön elsőnek vette át a Kossuth-díjat és elsőként ment el. A fontosabb kitüntetéseknél mindig szerepelnek pécsiek, jóval nagyobb számban, mint ahogy az ország ötödik legnépesebb városának létszámából következnie kellene. Hogy látja ezt Ön ?
Bizonyára így van. Ezt nevezem én a „pécsiség”-nek. Nagyon nem szeretem, amikor azt mondják Pécsről, hogy hátrányos helyzetű és nincs pénz, nincs ipara nincs autópályája. Bár igaz, de ezeket előnyére kell fordítani: ha nincs ipar, jobb a levegő és az autópályára is igaz. Meg kell vizsgálni, hogy lehet pénzt szerezni. Pécs művészetének és kultúrájának közkinccsé tevésével lesz fontos nagyhatalom. Már a rómaiak is jól érezték itt magukat. A kétezer éve alapított Pécs a Római Birodalomban Sopianae néven Alsó-Pannónia legnagyobb városa, kereskedelmi központja volt. A város sosem rendelkezett az optimális város összes erényével, mégis kereskedelmi, egyházi és kulturális központ volt a középkorban is. A püspökség, a négy szerzetesrend, Janus Pannonius költészete, a népkönyvtár, az egyetemalapítás, a királyi városi cím a PÉCSISÉG nagyszerűségének maradandó bizonyítékai. A város tradicionális iparágai az egész világon elismerést kiváltó termékekkel gazdagították és gazdagítják ma is Pécs hírnevét. A Zsolnay-kerámia, a Zsolnay név a köztudatban 1853 óta elválaszthatatlan Pécstől. Zsolnay Vilmos lenyúlt az anyaföldbe és világhírű anyagot varázsolt.
Szakmai életrajzában legjelentősebb szakmai sikerének tekinti a 2001-ben elnyert Világörökség címet az ókeresztény temetőegyüttesre, mely tervezésének vezetője. Mi a különlegessége ennek?
Az őskereszténység nekropolisza, az ókeresztény temetőegyüttes Pompeji mellett a világörökség egyetlen régészeti emléke Európában. Az illegalitásból napfényre került kereszténység megteremtette saját építészetét, mely itt teljességben fellelhető. Bemutatható a ma emberének a római kori paradicsomkert, Sopianae öröksége, mely méltán vetekedhet Pompeji régészeti jelentőségével.
2004 novemberében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök átadta az 1,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásról szóló szerződést, amelyet „Pécs világöröksége, turisztikai vonzerő fejlesztése” pályázatával nyert Pécs az Európa Terv keretében. A közelmúltban az első három között szerepelt a város Magyarországon az Európa kulturális fővárosa küzdelemben. Lát esélyt, hogy a dobogó első fokán szerepeljenek 2010-ben?
Mindenképpen bízom benne. Ha ezt elérjük, akkor hasonló boldogság lesz Baranya megye székhelyén, mint a középkorban volt.
Hozzászólások