Az idei év nehéz helyzetbe hozta a szavazó sportújságírókat. Az olimpián a gyengébb nem volt az eredményesebb és négy „arany” lányunk volt, egynek le kellett maradni a dobogóról.
A férfiaknál sem volt könnyebb a helyzet: az első helyezett még egyértelmű volt, az olimpiát nyert Majoros István a magyar birkózás 50. olimpiai érmét szerezte Athénben. De kit szeressünk: Lékó Pétert, aki a magyar sakkozás történetében először vívta ki a jogot, hogy megküzdjön a világbajnoki címért, vagy Gyurta Dániel úszót, aki 15 évesen ezüstöt nyert Görögországban, vagy Lázár Zoltánt, a kecskeméti világbajnok négyesfogathajtó tagját és egyéniben ezüstérmesét?
Ezek után nézzük a szavazás eredményét:

2004 legjobb női sportolója Janics Natasa, kajakozó 2. Nagy Tímea párbajtőröző, 3. Igaly Diana, sportlövő; férfiak: 1. Majoros István birkózó, 2. Lékó Péter sakkozó, 3. Gyurta Dániel úszó; legjobb csapat: férfi vízilabda-válogatott, 2. férfi kajak 4-es, 3. női kajak 2-es.

Elsőnek Janics Natasának tettem fel a kérdéseimet még az ünnepi vacsora előtt. Natasa a tv-interjú szobából kilépve hatalmas virágcsokrot és serleget cipelt.

Natasa, lenne egy-két kérdésre lehetőségem?

Mindenképpen igen, de nem lehetne vacsora után, mert hihetetlen éhes vagyok − felelte mosolyogva.

Lehetni lehet vacsora után, de boldoggá tenne, ha most válaszolna.

Meggyőzött. Kérdezzen!

Önnek csodálatosan eredményes éve volt. Mindkét válogató versenyt megnyerte és az EB-n, valamint az olimpián is aranyérmes lett egyesben. A hab a tortán, hogy az olimpián kajak kettesben 2500 méteren Kovács Katalinnal is aranyérmes lett. Számított rá, hogy Önt választják a sportújságírók itt is „aranyérmesnek”?

Nézze, hogy a háromba bekerülök, arra számítottam. Én szereztem egyedül két olimpiai aranyat. Az első helynek örülök. Nagyon jólesett.

Mikor az olimpián a második aranyat nyerte, Balatonon üdültem és mindenki otthagyta az étkezést és magát figyelte. Én eddig csak birkózókat láttam ilyen őszintén boldognak lenni. Hogy van ez magánál?

Próbálok mindig vidám lenni. Jól érzem magam a bőrömben. Úgy éreztem, hogy amiért Athénba utaztam, megcsináltam és ez feldobott, amit ki is mutattam.

Mik a további tervei?

Pihenek egy keveset. Utána 2005-ben EB és két világbajnoki válogató. Szeretném 2005-ben is jól érezni magam a bőrömben.

Második beszélgető partneremet, Lékó Pétert csinos, örmény származású felesége és Kállai Gábor nemzetközi sakknagymester mellől, és a desszert elől hívtam egy kis beszélgetésre, és mivel a teremben nagy zaj volt, a Kongresszusi Központ folyosóján, a konyha előtt beszélgettünk.

Péter, utoljára öt évvel ezelőtt csináltam Önnel interjút, akkor legyőzte egy hatjátszmás párosmérkőzésen Alekszandr Halifman világbajnokot 4,5-1,5 arányban. Most viszont a magyar sakkozás történetében elsőként megküzdhetett a világbajnoki címért. Önt a köztársasági elnök levélben köszöntette, ezen a mai szavazáson második lett. Hogy értékeli ezeket a dolgokat?

Nagyon jólesett a köztársasági elnök úr gratulációja és az önök által megszavazott második hely. Az igazság az, hogy a világbajnoki címért a küzdelem 7:7-tel ért véget, és pusztán a  különleges szabályok vették el a lehetőséget előlem, hogy a döntetlen eredményt ne próbálhassam meg a magam javára fordítani. A sakkvilágbajnoki cím súlyára jellemző, hogy a mintegy 120 éve megrendezett világbajnoki döntők összesen 14 világbajnokot avattak. A nyári olimpiák bajnokainál is lényegesen ritkábban koronáznak sakkvilágbajnokot.

Az Ön véleménye szerint sakkgépek le fogják tudni a világ legjobb sakkozóit győzni, vagy önök fognak fejlődni gyorsabban?

Ez egy érdekes kérdés: a gépek gyorsabban fejlődnek. A világ legjobb sakkozói döntetlent el tudnak érni. Több partis küzdelemben az ember előbb fárad el. Az embereknek inkább egymás ellen kell küzdeniük és a gépeknek is.

Lát lehetőséget, hogy ismét harcba szálljon a világbajnoki címért?

Nem könnyű feladat. A világon van tíz sakkozó, aki képes erre.  Úgy érzem, hogy jó korban vagyok. Bízom benne, hogy 35 éves koromig ez sikerül. Utána már nagyon nehéz. Tehát van még tíz évem.

Ezen a gálán vette át Eusebio Ferreira da Silva a honi sportújságírók által alapított Emberség Sportbarátság-díjat, amit azért kapott, mert példamutatóan őrzi ő és klubja, az SL Benfica a 2004 januárjában portugál bajnoki mérkőzésen elhunyt magyar csatár, Fehér Miklós emlékét.  Az életében immár 15 esztendeje hazájában bronzszobrot kapott labdarúgó mágus egy asztalnál vacsorázott a magyar kollégáival: az angol 6:3-asos Buzánszky Jenővel és Grosics Gyulával.

Muito Prazer! Örvendek − köszöntöttem portugálul. Kivel találkozott Magyarországon?

Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam aranylabdás kollégáimmal, Albert Flóriánnal és Lothar Mattheus-szal, és hogy itt egy asztalnál vacsorázom az Évszázad mérkőzésének két hősével, Buzánszkyval és a magyar fekete párduccal, Grosiccsal.

Mit tart pályafutása csúcspontjának?

Az 1962-es BEK-döntőt, amikor a Puskással, Di Stefanóval felálló Real Madridot vertük. Az összecsapáson két gólt szereztem.

A Becsületrendet néhány napja a köztársasági elnöktől átvett Buzánszky Jenőt arról kérdeztem: Milyennek tartja a magyar focit?

Siralmasnak tartom, nincs utánpótlás.  Ha az állam nem támogatja, soha nem jutunk előre. Tudja, mit szeretnék, ha megint a labdarúgó-válogatottra szavaznának, mint 20 éve a legjobb csapatként.

Önnek mi a véleménye? − kérdeztem a magyar fekete párductól, Grosicstól?

Ne is kérdezze. Megszűnt a Bozsik program. Harminc év kell, hogy felzárkózzunk a legjobbakhoz, ha most hozzá fogunk…