Az Operaház Fantomja • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Az Operaház Fantomja

Ezt látni kell!

Tavaly augusztusban dőlt el hosszas versengés után, hogy a Kerényi Imre igazgató által vezetett Madách Színház nyerte el Lord Andrew Lloyd Webber: Az Operaház Fantomja világhírű musical magyarországi bemutatásának jogát. Először történt meg a világon, hogy egy színház jogosult minden idők eddigi legnagyobb sikerű zenés játékát úgy színpadra állítani, hogy nem kell pontos másolatot készíteni a világszerte eddig ugyanúgy játszott előadásról.

Az Operaház Fantomjának írója, Gaston Leroux 1868. május 6-án született a Le Mans-ból Normandiába vezető úton. Huszonegy éves korában végzett a jogi egyetemen. Szorgalmas zsurnaliszta, főszerkesztőinek öröme volt, regényíróként a kiadók rémévé vált. A szerencsejátékokban szerzett adósságait honoráriuma előlegéből fizette ki, a kéziratokat az utolsó utáni pillanatban szállította. A könyv alapja egy 1896-os újsághír volt, amelyben egy sohasem tisztázott balesetről esett szó. Az Operaház csillára meglazult, és a közönségre zuhant. Leroux úgy találta, hogy Charles Garnier építészeti formái, az elágazások rendszere tökéletes búvóhelyet kínál egy olyan embernek, akinek minden oka megvan arra, hogy önmagát és titkait elrejtse a fenti világ elől. Leroux kitalálta Eiket, az Operaház Fantomját, egy építész tudásával és a muzsika szeretetével megáldott alakot. Leroux-ra jellemzően két ellentmondásos figura áll szemben egymással: Cristine Daaé, az ártatlan, szép, fiatal énekesnő egy végzetesen veszélyes, rejtelmes környezetben és egy sötét, titokzatos személy, aki őt fenyegeti. Ez az ember a társadalmon kívül él, és egyaránt kihívja a lány megvetését és részvétét.

Az Operaház Fantomját tizenhét éve mutatták be Londonban. Webber, a szerző így ír erről: „A darab verejtékbe és vérbe került nekem, ha szabad e század legnagyobb brit férfiját, azaz Churchillt idéznem. Nos, az én szuper munkatársaim segítségével minden este elértem, hogy a közönség legalább egy pillanatig együtt sírjon a Fantommal. Tehát még egyszer, ezúttal minden szerénység nélkül, Churchill felfogása szerint: győzelem, győztünk.”

Néhány gondolat a magyar előadásról, amelyet Kerényi igazgató úr jóvoltából a második sorból nézhettünk. Moór Mariann, Tordai Teri és Béres Ilona színművésznők társaságában sikerült végigcsodálni még a hivatalos bemutató előtt. (Jegyek már szeptemberre és októberre is csak korlátozott számban kaphatók.)

A produkció díszlete monumentális. A Kentaur tervezte színpadképek a néző elé varázsolják a párizsi Operaházat – a hatalmas épület Charles Garnier tervei alapján épült 1861-1875-ig -, csillárát, nézőterét, több előadásának részletét, a kupoláját és az alatta meghúzódó csatornarendszert, öltözőket, az igazgatói szobát és további sejtelmes helyszínt. A díszlettervező így vall munkájáról a színházi bulletinben: „Soha ennyi díszleten még nem dolgoztam. Ekkora vállalkozás színházi előadásban még nem volt.” Vágó Nelly jelmezei remekbe szabottak: a negyven képből álló előadás folyamán a kórus tagjai nyolc-tízszer, a főszereplők tizenötször öltöznek át.

Minthogy a musical nagyrészt folyamatosan megy, ezért minden szerepet két-három szereplőre kellett kiosztani az esti előadások biztonsága érdekében. Az általam látott előadáson Cristine Daaé szerepét Király Linda alakította, aki így értékeli a kihívást: „Életem első igazi szerepe. Abszolút új nekem, ilyen nagy feladatom még soha nem volt. Az Il muto az egyik kedvenc jelenetem, mert fiút és lányt is tudok benne játszani. Nagy örömmel játszom, hiszen nagyon életszerű, sokszor előfordulnak ilyen különös dolgok.” A Fantomot alakító Miller Zoltán így nyilatkozott: „Raoult és a Fantomot is játszom. És majdhogynem ugyanazokkal a dallamokkal. A Fantom egy óriási lehetőség. Raoul abszolút testhez álló feladat, hiszen egy fiatal hősszerelmesről van szó, a férfikorba lépés küszöbén. A Fantom sokkal összetettebb figura. Hozzám mindig az a szerep áll közel, amit éppen csinálok. Ez most egy fantasztikus lehetőség.”

Mire e sorok megjelennek, már lezajlik Lord Webber jelenlétében a bemutató, valószínűleg nagy sikerrel, és a Macskák több mint húsz évvel ezelőtti bemutatója után ismét óriási sikerű musical örvendezteti a nagyérdemű közönséget hosszú ideig a budapesti Madách Színházban.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS