Hogy ki is volt Höfler Pál? Ha megkérdezünk egy pécsi „hetvenes öregfiút”, hogy mit tud róla, ezt a választ kapjuk: „Hogyne tudnánk! Hisz az ő zenéjére táncoltuk át az estéket az 1950-60-as években Pécs valamely kedvelt szórakozóhelyén.”
Höfler Pál pécsi éveiben
Engem családi szálak is kapcsoltak Palihoz. Édesapám nővérének (Höfler Nep. Jánosné született Trebbin Vilma) volt a fia, tehát ő volt az én unokabátyám.
A várostörténészeknek szintén sokat mondhat a Höfler név, hiszen többek között az ő nevükhöz fűződik a városi ipari tímárság alapjainak lerakása, a korszerű bőrfeldolgozó módszerek bevezetése pécsi gyárukban.
A Höfler család azután nagy árat fizetett évszázados szorgalmáért, becsületes munkálkodásáért. Történetüket már több munkámban feldolgoztam, így itt csak rövid tények közlésére hagyatkozok.
1948-ban, „a fordulat évében” egyik napról a másikra a legnagyobb szegénységbe jutottak.
A család még ilyen nehéz körülmények között is ragaszkodott a tradícióikhoz, vagyis azt szerették volna, ha az igen tehetséges és okos Pali fiuk vegyipari mérnök lesz. (Abban az időben még úgy tűnt, hogy a pécsi bőrgyár és a Höfler család több évszázados kapcsolata tovább folytatódik.)
A sors, a politika, de elsősorban Pali ars poétikája – vagyis az, hogy a könnyűzene múzsájának lesz élete utolsó percéig a megszállott rajongója – másképp intézkedtek.
Pali először a fővárosban, a Műegyetemen kezdte meg tanulmányait, majd a veszprémi Nehézipari Egyetem hallgatója lett.
Valljuk be őszintén, Palinak nem nagy kedve lehetett az egyetemhez, de annál jobban tisztelte szüleit, hogy nyíltan ellentmondjon nekik. Így aztán egy alkalommal, mikor váratlanul meglátogatták Veszprémben, sehol nem találták. Végül is egy presszóban találkoztak vele, ő volt ott a zongorista. Kiderült, hogy a reményteljes ifjú abbahagyta tanulmányait, és egy ideje már csak a tánczenével, és a dzsesszel foglalkozik.
Höfler Pál azután csodálatos zenei karriert futott be. Ennek köszönhetően szüleinek is anyagi segítséget tudott nyújtani.
Pali több hangszeren játszva először itthon, majd észak-Európa országait járva hódította meg a szórakozni vágyó idősek és fiatalok ezreit.
Különböző együttesekkel játszott Lengyelországban, muzsikált a Finnország és Németország (NSZK) között közlekedő luxus hajójáraton, utána keresztül-kasul járta Finnország, Svédország, Norvégia nívós szórakozóhelyeit, bárjait, szállodái éttermeit.
Időközönként rövidebb-hosszabb időre hazalátogatott szüleihez és a rokonsághoz. Ugyanakkor felhasználta ezeket az alkalmakat arra is, hogy újabb és újabb együtteseket szervezzen. Csak az első időkben játszott külföldi partnerekkel, utána már csak magyar muzsikusok (nagyon sok pécsi is volt közöttük) voltak tagjai a zenekaroknak.
Pali háromszor szervezte újjá kedves zenekarát, a „The Hungarian Melody Combo”-t. A három korszakot egy valami kötötte össze, a SIKER!
Az újjászervezett együttesekkel azután ismét visszatért azokra a helyekre, ahol már előzőleg másokkal is sikerrel mutatkozott be.
A múló idő azonban kegyetlen zsarnok. Az egykor több tagú, kitűnő szalonzenekaruk két főre redukálódott. Höfler Pali nagyszerű zenész karrierje azonban ezzel nem szakadt meg. A „The Hungarian Melody Duo”-t még nagyon sok helyen szívesen várták. Norvégia hegyi síparadicsomai és a jeges, távoli Grönland következtek.
Az egyszemélyes zenekar
Azután jött a nagy találmány, az „egyszemélyes zenekar”.
Palit idézem: „A zenekari hangzásról, hangszerelési elképzeléseimről azonban nem mondtam le, ezért kidolgoztam egy egyéni, „One Man Band” formát, melynek lényege az, hogy a szólózongorista és sok-hangszeres-énekesi működésemet kombinálom egy speciális és teljesen egyéni playback háttérzenés formával, melynek technikai megoldása és természetesen hangszerelése, valamint zenei kidolgozása és felvétele is mind a saját munkám.”
És hogyan vált be annak idején az újszerű megoldás? Kitűnően! Még felsorolni is nehéz a szerződés ajánlatokat: Budapest Hotel Olympia, Scheveningen (Hollandia), a norvég fjordvidék többcsillagos szállodái, Budapest Hotel Fórum, és pályafutásának koronája, a svájci Zermatt, a Matterhorn tövében.
Nagyon nagy lehetőség volt ez az 1960-1980 közötti időszakban. Folyamatosan „nyugaton” lenni, mikor más magyar halandó csak ötévenként utazhatott nyugati országokba.
Pali élete – elfogultság nélkül állíthatom – szinte egy folyamatos sikersztori volt… Sok nagyszerű zenei élmény, gyönyörű országok, érdekes emberek…
Drága unokatestvérem eltávozott az élők sorából. 2010. február 10-én a sors láthatatlan szélhárfáján fájdalmasan felzengett egy húr, hogy utána véglegesen elnémuljon.
Rokonai, barátai a budapesti Farkasréti Temetőben vettek búcsút Höfler Páltól, de emléke még sokáig velünk marad…
Hozzászólások