Hetedhéthatár | A Míves Tojás Múzeum pályázatának nyertes alkotása

Kultúra, művészet

A Míves Tojás Múzeum pályázatának nyertes alkotása

Kistojás

Szokásos hétköznapi este volt. Kistojás lefekvéshez készülődött három testvérével. Amikor Kistojás elaludt, azt vette észre, hogy a terem, ahol van, tele van emberekkel és gyerekekkel. De hirtelen mit pillant meg: száz és száz hasonló tojással van egy tartóban. Nem tudja, hogy kerülhetett ide és egyáltalán hol is van. Hallgatózni próbál, miről beszélnek az emberek, amikor az egyik tojás megszólítja:
– Szia! Tojáska vagyok. Téged hogy hívnak?
– Kistojás a nevem.
– Nem izgulsz?
– Miért kellene izgulnom?
– Nem vagy izgulós fajta?
– Hol vagyunk?
– Az Országos Tojásfestő Versenyen Zengővárkonyban.
– És hogy kerültünk ide?
– Azt neked kellene tudni, hogy te hogyan kerültél ide. Én a szüleimmel és öt testvéremmel érkeztem. Látod ők már szép színesek, csak a két kisebb testvérem és én vagyok ilyen csupasz és fehér.
– Mit csinálnak velünk itt?
– Én már évek óta járok ide, de még csak most lettem annyi idős, hogy engem is megfessenek és olyan szép ruhát kapjak, mint a nálam idősebb tojások. Látod azt a sok gyereket? Minden versenyző kap két tojást, az egyik tojásra azt a mintát kell festenie, amit megadnak, a másikra pedig egy saját mintát. Ezután festékbe raknak. El is felejtettem mondani, hogy nemcsak a szüleimmel és testvéreimmel jöttem, hanem a kis gazdámmal. Ő is részt vesz a versenyen, engem fog megfesteni. Születésem óta nála élek. Tudod, hogy te kivel jöttél?
– Gondolom én is a gazdámmal, de nem látom sehol. Nekem nem mondta, hogy be fognak festeni. Nekem egyik testvérem sincs kifestve, mindegyik olyan csupasz, mint én. Soha nem voltam még itt.
– Pszt! Kezdődik. Ő a gazdám. Szia, remélem, még találkozunk.
Kistojás egyedül maradt és reménytelenül várta, hogy gazdája valaha is felbukkan. Lassacskán minden tojásért eljöttek, amikor hirtelen meglátott egy ismerős arcot. Igen, kis gazdája volt. Nagyon megörült neki. És kezdődött is a tojásfestés.
– Juj, de csikiz! Ez az a híres gica, amibe forró viaszt tesznek és végighúzzák rajtam, ami annyira csikiz. Gazdám szépen, pontosan dolgozik. Jaj, mekkora viaszcsepp, majdnem eltalált. Kár lenne ezeknek a gonosz viaszcseppeknek tönkretenni ezt a szép munkát. Azt hiszem, készen vagyunk. Mégsem. Most jön a festék… Ó, de szép piros lettem! Milyen vizes vagyok! Most itt hagynak, megvárják, amíg megszáradok. Pár perc telt el és már jön is a zsűri. Vizsgálgatnak, és arról beszélnek, mennyire egyenesek a vonalak, ki hogyan helyezte el a mintát a tojáson. Sok jót mondtak rólam, de voltak rajtam hibák is.
Elérkezett az eredményhirdetés ideje. Két harmadik helyezett lett, de nem mi voltunk azok, majd két második helyezett, az egyik kis gazdám és én. A másik Tojáska és az ő gazdája. A verseny végén elköszöntem Tojáskától és hirtelen felébredtem. Sajnáltam, hogy vége lett.
Reggel kis gazdámék asztalhoz ültek, amikor mit hallok. Azt hallottam, hogy holnap Országos Tojásfestő Versenyre megyünk Zengővárkonyba. Nagyon meglepődtem, még a szám is tátva maradt.
Másnap elindultak a versenyre, ahol Kistojás nem mással ismerkedett meg, mint Tojáskával. A verseny ugyanolyan eredményes lett, mint Kistojás álmában.

PÁL ESZTER
14 éves
Sellye, Kiss Géza Általános Iskola és Zeneiskola

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A Míves Tojás Múzeum pályázatának nyertes alkotása”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés