L. Csépányi Katalin | A 2011-es Káplár László Jó Ember Díjas: Zágorhidi Czigány Ákos

Napi aktuál

A 2011-es Káplár László Jó Ember Díjas: Zágorhidi Czigány Ákos

Kis közösség – nagy tettek

Oszkó település Hegypásztor Körének ügyvezetője, Zágorhidi Czigány Ákos kapta ez évben a KáplárLászló Jó Ember Díjat.

A díjazott a régi kulturális értékek átmentése és újak teremtése terén kiemelkedő tevékenységet végez. A Vas megyei Oszkó település – elsősorban az ő munkája által – példa lehet minden civil szerveződés számára: mert „kis közösség – nagy tettek” jellemzik a Hegypásztor Kör működését. Zágorhidi Czigány Ákos elkötelezettsége, önzetlensége, embersége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.

A díj: Judit Hagner Németországban élő magyar szobrászművész alkotása.

Bandi András, a kuratórium elnöke és a díjazott: Zágorhidi Czigány Ákos

Az immár hatodik díjátadásra a hagyományoknak megfelelően a pécsváradi várban, az István király Hotelben került sor április 16-án, szombaton. Az ünnepségen részt vett a korábbi díjazottak közül Pécsi Géza, Gulyás Jánosné és Gulyás János. Néhány szóban el is mondták, hogy mit jelent nekik a Jó Ember Díj. A díjátadás előtt Bálint Mária Kőrösi Csoma Sándor gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel, Bandi Szabolcs gitározott és énekelt, Borsós István tárogatón játszott.

Az ünnepséget követően a résztvevők a Zengőre mentek, hogy a bánáti bazsarózsák társaságában köszöntsék a díjazottat, továbbá itt emlékezzenek Káplár Lászlóra, az ötvenévesen elhunyt MTI-s újságíróra, aki életének minden tettével kiérdemelte, hogy róla elnevezve a Jó Ember Díjat hozzák létre az őt tisztelő kollégák, barátok. A hegyen Borsós István tárogatójának hangja zengett, és természetesen énekhangok is csatlakoztak hozzá: főleg az oszkóiak, Zágorhidi Czigány Ákos és három bátyja, valamint a régi és új barátok eresztették ki a hangjukat – örömére mindazoknak, akik jelen voltak.

Zágorhidi Czigány Ákosról és az általa összefogott körről többek között a következőket írták a Káplár László Jó Ember Díjra ajánlásban a jelölők:

„Az elmúlt 15 év mérlege alapján elmondható, hogy maradandó értéket teremtettek, illetve mentettek át a következő generáció számára. Szinte felsorolhatatlan mindaz, ami az eltelt évek alatt történt: megtanultak kézzel aratni, zsuppot kötni, vállalták 5 magántulajdonban lévő présház felújítását, számos tető felújítást vállaltak skanzenekben (a szentendrei skanzen új észak-magyarországi régiójában 13 épület az ő kezük munkáját dicséri),  szőlőhegyi birodalmat építettek (az eredeti 1 présház mellé építettek egy erdei iskolát, egy kiszolgáló épületet, és 3 zsúpfedeles présházat, melyek közül 2 apartmanházként funkcionál. 2 km-es Tanösvényt hoztak létre, hagyományőrző rendezvényeket rendeznek (ma már országos hírüket is), hagyományőrző néprajzi tábort szerveznek, létrehozták a Borbarát Kör-t, amely tanulni akaró környékbeli szőlősgazdák lelkes csapata. Tanfolyamokat szerveznek a népi mesterségek életben tartására: kosárfonás, korongozás, szalmafonás, csuhé tárgyak készítése, mézeskalács készítés, tojásírás, gyógynövény ismeret témakörökben. Saját kézzel kemencét készítettek, kézi malmot vásároltak, melynek segítségével lehetőség nyílt a „gabonától a kenyérig” foglalkozás bemutatására.

Az ünnepség résztvevői

A hagyományos és a modern dolgok egymás mellett élésének életképességét bizonyítja, hogy 2001 óta teleházat működtetnek, ahol a vidéki ember számára is elérhetővé tették olyan infrastruktúra elérését, amely nem minden háztartásban található meg (internet, számítógép, nyomtató, fax, fénymásoló).

A faluközpontban megvásároltak és felújítottak egy használaton kívüli kocsmaépületet, amely egyben az egyesület bázisát is jelenti. A Közösségi Házban helyett kapott egy kerékpárkölcsönző (32 db kerékpárral), vinotéka, konferencia terem (90 fő befogadására alkalmas) is.

A Közösségi Ház megtelik élettel a kézműves foglalkozásokon, ahol az érdeklődők különböző kézműves technikákkal ismerkedhetnek meg (pl. szövés, nemezelés).

Minden lépés egy újabb gyöngyszem az elmaradott vidék fejlesztésének fonalán. Lassan, de biztosan alakul a nyakék, amely a vidéki turizmus fellendítését, az élhető falusi létet hivatott segíteni. Feladatok még vannak, az idei év is a fejlődés jegyében zajlik majd: az infrastruktúrával jelenleg el nem látott szőlőhegyi birtokon meg kell valósítani alternatív megoldások révén az ivóvíz, villany, fűtés problémáját.

Mindehhez sok erő, kitartás, szervezés kell, hiszen mindenki tudja, hogy a nonprofit lét számos lemondással is jár a maga szépségén felül. Ez egy életforma, melyhez kellő elkötelezettség, önzetlenség kell, hiszen csak így életképes.”

A bánáti bazsarózsa - Komlós Attila felvétele

A Káplár László Jó Ember Díj eddigi tulajdonosai:

Káplár László posztumusz – 2006
Dr. Rideg Lászlóné (Pécs, Szociális Háló Egyesület) – 2006
Varga Ilona (Budapest, Magyar Rádió) – 2007
Pécsi Géza (Pécs, Kulcs a muzsikához) – 2008
László Károly (Sepsiszentgyörgy, színész, Tamási Áron Színház) – 2009
Gulyás Jánosné és Gulyás János (Kaposvár, ének-zenei nevelés, kultúra) – 2010
Zágorhidi Czigány Ákos (Oszkó, Hegypásztor Kör) – 2011

*

A Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány
a http://hetedhethatar.hu/kaplar oldalon érhető el.

További fotók a díjátadó ünnepségről és az azt követő piknikről

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

3 hozzászólás van ehhez: “A 2011-es Káplár László Jó Ember Díjas: Zágorhidi Czigány Ákos”


  1. Szeretettel köszöntöm Zágorhidi Czigány Ákost abból az alkalomból, hogy másfél évtizedes lekes munkájáért a Jó Ember Díjban részesült. Gratulálok a kuratóriumnak, hogy ebben az évben is jól választott! Si

    Hozzászóló: Kamarás Klára | 2011. április 17., 07:32
  2. Én is köszöntöm a díjazottat, további áldozatos munkát és sikert kívánva neki. És gratulálok Csépányi Katinak, mert az ő lelkesedése, kitartó munkája és szervezése nélkül nem létezne ez a megbecsülendő díj.

    Hozzászóló: Bányai Tamás | 2011. április 17., 20:08
  3. Idézet egy beszélgetésből:
    “-Maga kicsoda? Keressen valami tömören jellemzőt, jóember!
    -Igaza lehet,jó ember vagyok. Ebben a világban talán az utolsó. De nagy kár, hogy hamarosan én is kihalok.” Szerencsére a kutatások évről évre eredményesek, fel-felbukkannak még jó emberek (fehér hollók?). Az ideinek is szívből örülhetünk, a jóemberektől lehet szebb a holnapunk. Gratulálok.

    Hozzászóló: Kocsis Tibor | 2011. április 18., 06:06

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés