Asztalt terít új asszonyként a rét,
Gyertyát gyújt a fűz pattanó csokorba.
Habókos király kincsét szórja szét
A kankalin s sok szárnyas szív akkordja.
Részeg forrás locsogja titkait,
Szűzi ibolya ledéren kitárul.
Terhes rügyeknek körtáncot tanít;
Újszülött barka szél karjába ájul.
Sziromjelmezben parádézik minden.
Ágaskodó, sörényes hegygerincen
Dévaj pipafüstként száll fel a pára.
S a nap, mely völgyből éppen égre kelt,
Pajkos fényszálból szőtt csókot lehelt
Egy őzgida még nedves homlokára.
*
Nemrégiben eltávozott barátunk, Videcz Ferenc versével kívánunk szép tavaszt, szép ünnepet a honlaplátogatóinknak!
A szerkesztők
Hozzászólások