Videcz Ferenc | Tavasz

Szépirodalom - vers

Tavasz

Asztalt terít új asszonyként a rét,
Gyertyát gyújt a fűz pattanó csokorba.
Habókos király kincsét szórja szét
A kankalin s sok szárnyas szív akkordja.

Részeg forrás locsogja titkait,
Szűzi ibolya ledéren kitárul.
Terhes rügyeknek körtáncot tanít;
Újszülött barka szél karjába ájul.

Sziromjelmezben parádézik minden.
Ágaskodó, sörényes hegygerincen
Dévaj pipafüstként száll fel a pára.

S a nap, mely völgyből éppen égre kelt,
Pajkos fényszálból szőtt csókot lehelt
Egy őzgida még nedves homlokára.

*

Nemrégiben eltávozott barátunk, Videcz Ferenc versével kívánunk szép tavaszt, szép ünnepet a honlaplátogatóinknak!

A szerkesztők

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Tavasz”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés