Patrick Maung Yay
Távoli világból, Burmából érkezett festőművész, Patrick Maung Yay kiállításának megnyitójára kaptam meghívót Dombi-Mirolya Erzsébettől, az Apáczai Nevelési Központ Művelődési Házának igazgatójától.
Patrick a burmai Rangoon-ban (Yangon) született. A hetvenes években művészetet tanult Shwe Aung mester iskolájában.
Bátyját, a rangoon-i egyetem diákvezetőjét, az U Thant – ENSZ-főtitkár, burmai politikus (1961-1971 között volt az ENSZ főtitkára) – holttestének hazaszállításakor kitört felkelésben politikai fogolyként börtönbe zárták és megkínozták. Az események után Patrick elhagyta Burmát.
A tehetséges fiatalember a világ vándora lett, aki megpróbálta megtalálni helyét és hivatását az életben.
Gyermeksebészként, később egy – kézsérülése miatti átképzése után – pszichiáterként dolgozott.
Az Egyesült Királyságba érkezve Patrick folytatta művészeti tanulmányait a Wreckham Art College-ben és a Richmond Art College-ben.
Pszichiáteri munkája sokat segítette az emberi élet megértésében, s ez művészetére is nagy hatást gyakorolt. Buddha tanításait és a vallás filozófiáját a gyakorlatban is hasznosította pszichiáteri hivatása során. Műveiben a későbbiekben is visszatér a buddhizmus alapgondolata: a születés és a pusztulás örök körforgásban van, hogy az ember és világa független alkotórészek összessége, a testi dolgok, érzések, észlelések, elképzelések, ösztönök és tudatos cselekedetek kombinációi, amelyek szintén ki vannak téve a változás örökös körforgásának.
Képei megalkotásánál a kezdetekben az impresszionizmus inspirálta. Túllépve ezen a modern absztrakció felé fordult. Hite szerint az emberi érzelmeket, fájdalmat és szenvedést absztrakcióval igyekszik kifejezni. Saját művészetét „futurista szimbolizmus”-ként definiálja.
A művész munkásságának sikerét a világon számos kiállítás igazolta. Patrick mégsem lelte meg életének lényegét. A világtól elvonulva a természet nyugalmára vágyott. Olyan helyre, ahol átadhatta magát a meditálásnak, a művészetéhez szükséges gondolatoknak.
Érdekes módon mi magyarok mindig azt hisszük, hogy a minálunk senki nem élhet zaklatottabban a világban. Patrick mégis nálunk találta meg lelke békéjét.
Úgy éreztem, hogy a művész ars poetica-ját Dombi-Mirolya Erzsébet igazgató asszony szavai fejezték ki legjobban:
„Érdekessége a kiállításnak, hogy az impresszionista festmények mellett megjelenik egy nagyon érdekes, különleges absztrakt vonal, és szinte olyan, mintha nem is egy alkotó alkotta, készítette volna ezeket a festményeket. Amikor kérdeztem tőle, hogy voltak-e mesterei, és kik voltak azok, akik hatottak művészetére, akkor azt mondta, nincsen egy mestere sem az impresszionisták, sem a modernek, sem az absztraktok közül, hanem mindegyikből átvett egy kicsit, mindegyiknek a lelkületét, filozófiáját megismerte. Egy sajátságos metamorfózison át jutott arra a gondolatra, hogy ő maga egy új dolgot fejez ki, egy teljesen újat. Minden érdekli, ami az ember életében fontos, a születés, a beteljesülés, a veszteség, a halál, az átváltozások, a léleknek, a személyiségnek az összetettsége, minden képéről valami ilyesmi tükröződik.
Valahol az ember esendősége jelenik meg és az ember nagyszerűsége, de mindegyiken túlmutat a természetnek a keresése, a végső nyugalom meglelése, ami sehol másutt, mint a természet csodájában és nagyszerűségében valósulhat csak meg.”
A kiállítás 2011. május 7-ig tart nyitva. Szívből javaslom, hogy ezt a nagyszerű kiállítást feltétlenül tekintsék meg az ANK Művelődési Házában, és távozzanak egy nagy élménnyel gazdagabban.
A fotókat készítette: Trebbin Brigitta
Hozzászólások