A magyar színházi élet legnagyobb seregszemléjét fogadja idén is kulturális exfővárosunk, mint az egyetlen olyan rendezvényt, amely a Budapestre kényszeresen bebetonozódott szakmát képes kirobbantani megszokott elefántcsonttornyából. Érdekes ez azért is, mert a POSZT immáron tizenegyedik alkalommal teszi ezt, költséget és fáradságot nem kímélve hozza el nem csak a magyarországi, de a határokon túli magyar előadások legjobbjait Pécsre, nem csak pécsieknek. Semleges területen ütközik meg tehát a színház krémje, inkább saját magával, mint egymással, hiszen – ez többször bizonyossá vált – a program (idén is) olyan sokszínű, hogy lehetetlen egy mércével összehasonlítani. Szerencsére kellő létszámban állnak rendelkezésre különféle ítészek a feladatra, s várhatóan meg is oszlik majd a szakma képviselőinek, a színészeknek és a 3 tanárral felsorakozott közönségzsűrinek a véleménye.
Már a felkért válogatók is igen vegyes körből merítettek: a Budapesti Nemzeti Színház három előadása mellett itt lesz a Bárka, a HOPPart, Pintér Béla, a pesti színművesek mérik össze tudásukat a Vígszínházzal, a Katonával, idén három versenyzővel képviselteti magát a vidéki színházi élet – Pécs, Debrecen, Eger -, s különleges élményt hozhat a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron és a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Természetesen nemcsak a versenyelőadások éltetik a fesztivált. Bízva az égiek segedelmében több szabadtéri programmal kedveskedik a Találkozó, az off programok között koncertek, performanszok, interjúk várják az érdeklődőket. A legérdekesebbek talán a délelőtti-koradélutáni szakmai beszélgetések a résztvevő előadásokról valamint a színház általános helyzetéről, múltról, jövőről.
A jelent tekintve hiányolok azonban egy témát, amely igen aktuális lehetne: „Színház a politikában, politika a színházban”, nyitott szakmai beszélgetés a résztvevőkkel. Izgalmas esemény lehetne, választ kereshetnénk az elmúlt napok eseményeire. Bár magam részéről nem szívesen moderálnám.
Hozzászólások