Nézd a fenyőt, milyen délceg,
ágai mind napra néznek.
Napra néz és mily sudár,
égre szúr, mint fénysugár.
Napra nap biz’ évbe szalad,
ága hajlik, tűje szakad,
lassan, lassan földre hull,
avarszőnyeg ott alul.
Hajlott ággal lenéz már,
délcegsége roppan… kár.
Lát újakat, ifjakat,
futó nyarat, lombokat,
de az idő őszre jár…
dértől csillog a határ.
Ősz után majd fehéret ölt,
tél fehérlik, gyémánt a föld.
Hófehéren: így is vár.
Tavasz jön és fénysugár.
Hozzászólások