Igaz mese
Egy világot járt ember
Mondott egyszer egy mesét.
Körülülték a gyerekek,
és ő csak zengte énekét.
Hegyekről, völgyekről, erdőkről
Szólt a sok színes rege.
Megelevenedett az összes tündér,
Táncolt a vándorral serege.
Ajkáról büszkén pattant fel
A sok háborús história.
Volt ott lovag, úrhölgy, vitéz,
S talán még Csipkerózsika.
Hallgattam én is a vándort,
És szárnyra kelt képzeletem.
Tudtam, hogy csak fantáziál:
A világot én jól ismerem.
Ez a vándor nem világjárt. –
Gondoltam tán keserűen.
A világban ennyi csoda
Nincs és nem is volt sohasem.
S mikor hercegnőről mesélt a vándor ékesen,
Akkor már hittem, hogy igaz lehet,
Egy motívum megmozgatta szívem:
Kimaradt a meséből a beteljesült szerelem.
(2004.06.14.)
Hozzászólások